Oldal kiválasztása

Ninja Gaiden Sigma 2 – Játékteszt

Ninja Gaiden Sigma 2 – Játékteszt

A klasszikus Ninja Gaiden-sorozat újjászületésének második darabja került át nemrég a Sony harmadik konzoljára, miközben jócskán magára szedett sok-sok extra tartalmat, hírhedten kemény kihívási szintjéből azonban alább ezúttal sem nagyon adott.

A japán illetőségű Tecmo nyolcvanas években létrehozott Ninja Gaiden franchise-át napjainkban az egyik legkiválóbb hack’n’slash vonulatként jegyezzük olyan nem kevésbé kiemelkedő, stílusbeli címek mellett, mint például a Hideki Kamiya rendezésében megszületett Devil May Cry, vagy éppen a nem japánhonban kiötölt, majd példásan formába öntött, ám rendkívül népszerű God Of War-sorozat, David Jaffe dizájnolásában. A Ninja Gaiden az ezredforduló után kapott új erőre a Microsoft első konzoljának architektúráján, ezenkívül a sorozat főhősével összefuthattunk még több ízben az újabban szintén redmondi érdekeltségű Dead Or Alive-vonalon is legalább két alkalommal. A jég azonban sokak megnyugvására megtört a közelmúltban a Ninja Gaiden Sigma megjelenésével, amely PlayStation 3-ra áthozott mutatvány az Xbox exkluzív Ninja Gaiden Black felturbózott változataként látta meg a napvilágot és nagyon kellemes fogadtatásban részesült. Ennek folyományaként nemrég befutott az Xbox 360-ra tavaly nyáron kiadott Ninja Gaiden II újragondolt, extra tartalommal gondosan kipárnázott változata a Ninja Gaiden Sigma 2.
 
A játékot Tomonobu Itagaki mester viharos távozása után, Yosuke Hayashi vitte másodízben sikerre, mint rendező és producer egyetlen személyben, jóllehet, a munka oroszlánrészét az előbbi úriember a Microsoft konzolján már becsülettel elvégezte. A Ninja Gaiden Sigma 2 nem csupán grafikáját tekintve csillog fényesebben, de a belbecs szintén értékes újdonságokkal gyarapodott az újabb „szigmásítási” eljárás során. Hogy messzebbre ne menjünk, vegyük csak elő a három plusz játszható karaktert, Ayane-t (Dead Or Alive), Momiji-t (Ninja Gaiden: Dragon Sword), valamint Rachel-t (Ninja Gaiden), akik sok-sok új színt hoznak majd a produkcióba és ezt nem csak látványosan telt kebleikkel teszik. A cselekmény kereken egy esztendővel a Ninja Gaiden után játszódik, azokban az időkben, amikor a vénséges fegyverkovács, Muramasa mester megveti lábát a felhőkarcolókkal telezsúfolt Tokyo városában egy parányi boltocskával. Történt egy napon, hogy a szemrevaló, különleges ügynök, Sonia betoppan a kereskedésbe, hogy a Hayabusa klán egyik ismert nindzsája, Ryu után szaglásszon egy kicsit, mondván, hogy egy fontos üzenettel a zsebében érkezett. Ezt követően váratlanul lecsapnak a helyszínen a cseppet sem békés szándékkal felbukkanó Black Spider Ninja Clan rettegett harcosai, akik még Ryu védelmező színrelépése előtt magukkal ragadják a dúskeblű érdeklődőt, Sonia-t.
 
Ryu túlkésőn érkezik, így nem tudja oltalma alá helyezni Sonia-t, de, hogy nagyot hibázó hősünknek más gondja is adódjék, a Black Spider Ninja Clan lerohanja Hayabusa falucskáját, ahol többek között Ryu édesapja, Joe Hayabusa kerül ezáltal nem csöppnyi kalamajkába. A vázolt cselekménysorozattal veszi kezdetét a Ninja Gaiden II kipofozott feltörekvője, a Team Ninja második Sigma alcímmel ellátott újragondolása a Sony multimédiás berendezésén. A játék kínosan hosszúra nyúló, sajnos kötelező installációja közben képregényes jellegű történetvezetés szórakoztat minket, megalapozza a sztori hátterét, amelyet később mi fogunk majd göngyölíteni a maga útján tovább. Játékmódokból akad néhány darab, minket nyilván a szingli kampány érdekelt erőteljesebben, mellette persze több ízben kóstoltuk be a Team Missions módozat nyújtotta, akár online partnerrel játszható élvezeteket is, mondjuk mindjárt, milyennek láttuk végül a kettesszámozású Sigma produkciót. Első körben vérlázítóan nehéznek – na, nyilván nem a könnyebbik fokozatban és nem rögtön a legelején – találtuk, de ahogy mászunk bele lassacskán a sűrűjébe, hamar beláthatjuk, hogy ez az alma sem pottyant messze a fájától, hiszen a játék magán hordozza a sorozat legendásan kemény kihívási szintjének egy újabb példás megvalósulását. A két nehézségi kalibráció (a ministráns és a harcos útja) közül az első még idei-óráig komolyabb idegrohamok nélkül is élvezhető marad, de annak rendje és módja szerint idővel a fejünkre nő, azaz, szemtelenül bekeményít a játék, ahol már menetrend szerint érkeznek a vulgáris felkiáltások a torkokból, erre lelkileg nem árt jó előre felkészülni.
 
A Ninja Gaiden Sigma 2 rendszeresen szembesíti játékosait monumentális főellenfelekkel, sokemeletnyi magas, életre kelt Buddha szoborral, és további megtermett szörnyűséggel, velük keményen meggyűlik majd minden addiktív nyüstölőnek a baja. Ami elismerésre méltó, hogy hőseink pusztító eszközeinek tárháza igen-igen gazdag és változatos, a Katana (Dragon Sword) pengétől egészen olyan extrém fegyverekig terjed az arzenál, mint a fenyegető acél karmok, vagy a hasító élekkel felvértezett Nunchaku-k. Muramasa mester boltjait felkeresve – sűrűn beléjük botolhatunk – nem csak gyógyító (kék színű orbok) és mágikus erőt adó cuccokat zsebelhetünk be fizetőeszközért (piros színű orbok) cserébe, hanem bizonyos időközönként az adott fegyvereinket is erősebbé kovácsoltathatjuk általa. Ám mivel az öreget keményen megviseli már a munka, egyszerre csak egy szerszámot képes magasabb szintre emelni keze munkájának hála. A tuningolás után az adott fegyverekkel újabb és újabb speciális mozdulatokat tudunk kicsikarni aktuális héroszunkból, aki egyre szédületesebb figurák bemutatásával szabadítja meg ellenfeleit életüktől, fontos végtagjaiktól. A készítők ezen a ponton megcsonkították a vérengzés hitelét és bár továbbra is eltűntethetjük az ellenséges hordák lábait, kezeit, fejeit, azokat nem kíséri masszív vérfröcskölés, valamint a szervek nem hevernek szanaszét a flaszteron, ehelyett szépen köddé válnak, erőszak ábrázolásból tehát a Sigma nem vizsgázik jelesre, ami egy megítélésünk szerinti apróbb negatívum csupán, kinek kevésbé, kinek komolyabban lehet ez valóban zavaró momentum.
 
A fegyvereket nem vesszük, hanem összegyűjtjük, ezért érdemes minden bejárandó helyszínen alaposan körbeszaglásznunk felnyitható ládikák után, ezekben lapulnak meg többek között ugyanis az újabb és újabb gyilkos szerszámok. A pályák nem nyújtanak nagy szabadságfokot, így nem kell sok időt szánnunk az alapos felderítésükre, az említett ládikák leginkább kisebb mellékágakon, zsákutcákban lelhetők fel. Az egyik flippergomb lenyomásával a szűkebb szabadságot nyújtó pályák ellenére is a játék megmutatja irányba fordulással a helyes utat, ami néha jól jöhet a nagy felfordulásban. A történet folyamán több létező ország városába, tájaira is kiruccanunk, nyitunk Tokyo ultramodern környezetében, majd New York utcáin is kiszórunk pár Shiriken-t és csapunk le sok-sok fejet, lábat, kezet, miegymást. A díszlet megvalósítása vegyes színben pompázik, a japán metropolisz például bámulatos küllemet visel magán az éj leple alatt a színes fényeivel, és példás panorámájával, de ez a kimunkáltság sajnos nem lesz minden helyszínről elmondható. Maga a játékmenet elsajátítása alapszinten abszolút problémamentesen zajlik, van védekezés (ebből ellentámadás), gyors és erős ütés, dobócsillag szórás, valamint ugrás, ezekkel már remekül el lehet boldogulni, akik viszont ügyesek, különféle kombinációk láncolatait is magukévá tehetik tudati szinten. Mágiázni és dobni két-két gomb (négyzet, iksz/kör, háromszög) egy időben való lenyomásával lehet, ez sem egy ördöngös művelet, viszont hatékonyabb nindzsákká tehet minket.
 
A fegyverek két csoportját különbözteti meg (közelharcos és lőfegyverek) a Ninja Gaiden Sigma 2, valamennyi teljesen eltérő harcmodort követel meg, közülük játékon belül és a Pause képernyőn is szelektálhatunk igény szerint, utóbbi esetben lekérhetjük az aktuális darab elérhető kombóit és nyomon követhetjük, hogy hányas szinten áll éppen az halálosztó alkalmatosság. Ne felejtsünk el aktívan védekezni, e nélkül nem jutunk messzire, keményen kihasználják mindenütt a hanyagságainkat. Érdekes módon egy bizonyos fegyvert nem tudunk kétszer egymás után erősebbé kovácsoltatni, Muramasa mester erre aljas módon nem mutat hajlandóságot, vigye ördög ezért a pokol legmélyére. Ryu különleges képességek birtokában kifejezetten ügyesen boldogul folyékony közegekkel való kölcsönhatások során, képes úszni, búvármódra váltani és akár vízen járni is, de nem okoz gondot a szűkebb függőleges falak közötti felugrálás, vagy a falon futás művészete sem. Perzsia Hercege elsápadva nézheti, hogy japán kollégája miként alkalmazza az ő jellegzetes manőverét nesztelen bérgyilkosként. A Team Missions játékmód a multiplayer szekciót kívánja erősíteni, itt a kooperatív akciókon lesz a hangsúly, egy-egy szimpatikus küldetés kiválasztása után közös erővel lendülhetünk pusztításba, akár netes társsal (hangos kommunikáció lehetséges), akár gépi segítővel kart-karba öltve, helyi erővel azonban tapasztalataink szerint nem játszható, ami óriási hiányosság, azonnali orvoslásért kiáltana.
 
A Team Missions közben fogadhatunk online-partneres felkéréseket, vagy első lendületből el is vethetjük azokat, így marad mellettünk a gépi társ, de, hogy ebből miért nem lehet halálozás előtt kilépni, számomra megoldatlan rejtély. A csapatos módban is megtalálható a missziók sorában a keményebb Warrior és a könnyedebb Acolyte nehézségi szint egyebek mellett, tudásunknak és idegi állapotunknak megfelelően tessék mindig meghozni a döntést az összesen négy típus közül. A Ninja Gaiden Sigma 2 egy küllemileg és tartalmilag is kiváló produkció mindazok számára, akik még szeretik a kihívásokat és kedvelik az epikus boss-harcokat, valamint a sűrű, agytekervényeket igénybe nem vevő mészárszéki akciókat. A játékban relatív soknak érzem a cselekményektől mentes üresjáratokat, amikor is csak rohanunk az újabb ellenfelek karjaiba, ilyenkor kissé ellaposodik a mű, komolyabb platformelemek beiktatásának hiányában. Pihentető szakaszokra azért bőven akad igény, tekintve, hogy az akciók eszméletlenül pörgősek és ennek megfelelően fénysebességű műveleti beviteleket kíván meg a játékosoktól, ami pár nap alatt ínhüvely-gyulladásos panaszokat okozhat a felső végtag ízületeiben. Küllemre a Team Ninja alkotása látványos, de nem állpotyogós módon. A frame rate stabil, futtatja a hatvan képkocka per másodperces értéket az erőteljes Hybrid Engine (natív 720p-ben próbára téve), viszont cserébe v-sync (vertical synchron) jelenségeket produkál, pedig szó sincs ellenfelek garmadáiról egy időben a képernyőkön, ami különösebben terhelné a processzorokat.
 
Zavaró, de nem vészes jelenség, át lehet lépni rajta hamar. A történet ellenben annyira nonszensz magasságokba hágott, hogy abszolút hiteltelen, akinek ez fontos, jókat fog kacagni például a Szabadság Szobor életre kelésén, akit legyőzni végül igen komoly erők megmozgatásával lehet majd. A Ninja Gaiden Sigma 2 gyakorlatilag egy japán szájízre formált God Of War, annak számos stílusjegyével és jól ismert elemével, csak éppen keményebb kihívási szinttel a batyujában, ugyan érezhető ezen a fronton is némi enyhülés. A hack’n’slash műfaj sem hemzseg manapság kiválóságoktól, főként nem egyetlen platformon kajtatva utánuk, ezért a Ninja Gaiden Sigma 2 értékesebb darab, mint amilyen valójában. Amíg a God Of War III és a Bayonetta nem kerül felénk is polcokra, addig minden bizonnyal egyed uralni lesz képes a territóriumot, de abban is biztosak vagyunk, hogy az említett két műfaji követő alaposan megszorongatja majd a Tecmo alkotását. Az összkép bennem tehát végül a küllemet bírálva pozitív, nagyon kedveltem a cseresznyevirágok pompázatos látványorgiáját, a hulló szirmok harmonikus gyönyörét, az éjszakai városok fényárjait, és az olyan nipponi kultúr-kliséket is örömmel fogadtam, mint az éjjeli égbolton, ezüstszínben ragyogó telihold, mit ad Isten, egy nindzsával az előtérben.
 
Ez utóbbi milliószor ellőtt sablon, mégsem lehet igazán megunni. Summázva a látottakat, hallottakat a Ninja Gaiden Sigma 2 azt nyújtja át, amire eleve számítottunk, csinos külsőt és iszonyatosan kemény összecsapásokat vonultat fel, teszi ezt immáron kooperatív felállásban is, de a pályák nagy része steril és jórészt önmagában úgy vélem unalmas, a tényleges akciók teszik élvezhetővé a produkciót, ezenfelül semmi többet nem kapunk meg tőle, csak masszív mészárlásra vagyunk hullámokban kényszerülve. Az extra karakterek, mint a Dead Or Alive-sorozatból vendégként beugró Ayane kellemesen kiszínezik a tartalmat, így élvezhető tapasztalatot épít az arcpirítóan elrugaszkodott történet köré. Jó idegrendszerrel rendelkezz, ha végigjátszásra vetemednél a Tecmo újabb remekével a gépedben, hiszen a Ninja Gaiden Sigma 2 is hű maradt az elődei által lefektetett kemény kihívási szinthez, jóllehet, a készítők nyitottak finoman casual irányba is. A hangokkal nincsenek különösebb bajok, hitelesen támasztják meg a képernyőkről lecsorgó látványos eseményeket térhatású 5.1-ben, ugyan az aláfestő zenék sokszor válhatnak számunkra monotonná. Nem tudunk szorosan maximum közeli pontszámot adni neki, bármennyire is vártuk megjelenését, de egy erős, nagyon erős nyolcast azért mindenképp megérdemel tőlünk. Ha már megvetted Ninja Gaiden II-t, Xbox 360-on, erre sok pénzt azért semmiképp se szórjál ki már. Szebb, több. nagyobb, kellemesebb, kiegyensúlyozottabb, de egészében nem egy vadonatúj produkció, egy polírozott, ámde kiváló remake csupán.
 
A tesztpéldányt a SegaShop biztosította szerkesztőségünk számára!
 
Értékelés: 8/10
Translate »