Oldal kiválasztása

G. I. Joe: A kobra árnyéka – Filmkritika

G. I. Joe: A kobra árnyéka – Filmkritika

A válság miatt kevésbé mozgalmas nyári moziszezon komoly uborkaszezonná avanzsált át az elmúlt hetekben, így a Hasbro másik univerzuma, a G. I. Joe alapján készült mozifilm igazi felüdülésnek ígérkezett.

Amíg gyerekkoromban a lányok nagyban Kennel és Barbie-val játszadoztak, addig mi kis lurkók rendszerint frissen beszerzett G. I. Joe katonáinkkal vívtuk meg saját kis mini-háborúinkat, melyben a kormány oldalán harcoló elitcsapat és az örök, ádáz ellenségnek kikiálltott Kobrák ismertebb karakterei feszültek rendszerint egymásnak. Mindemellett gyermeki lelkesedésünk nem merült ki a magunk szórakoztatásában, a Hasbro egyik legismertebb univerzuma köré épített franchise ugyanis egy rajzfilmsorozattal is borzolta akkoriban a kedélyeket, mi pedig imádtuk. Így hát egy percig se volt kérdés, hogy a keddi sajtóvetítésre ki vállalkozik szerkesztőségünk tagjai közül. Hogy aztán mit is kaptunk a közel két óra alatt, arra a lentebbi sorok adnak majd – remélhetőleg – kielégítő választ.

 

A G.I. Joe egy mozaikszó: a Global Integrated Joint Operating Entity nevű NATO fennhatóság alá tartozó, kőkemény férfiakból és nőkből álló nemzetközi szupercsapat rövidített neve, amelynek tagjai high tech fegyverekkel felfegyverkezve veszik fel a harcot a Cobra nevű bűnszervezettel, amit egy régre visszanyúló, középkori fegyvernepper család  új generációjának sarja, a svéd, korrupt fegyverkereskedő, Destro irányít. Destro nem titkolt szándéka, hogy a NATO pénzéből kifejlesztett nanoatka technológiáját visszaszerezve, majd a világra eresztve egyértelművé tegye a világ vezetői számára, ki is valójában az úr ezen a planétán. A mindkét fél – értsd: jófiúk, rosszfiúk – számára is fegyvereket szállító Destro azonban komoly ellenállásba ütközik az elit harcosokból álló G.I. Joe-k személyében, ígyhát megkezdődik az őrült ágyúgolyófutam az ellopott töltetekért, hiszen itt a tét nem más, mint a világban uralkodó béke fenntartása.

 

A Múmia-részek és a Van Helsing rendezője, Stephen Sommers neve garancia, hogy valami igazán látványos és akciódús, mondandóval abszolút nem rendelkező, viszont kliséktől és bejáratott karakterektől duzzadó filmet hoz össze. Ez a G. I. Joe: A kobra árnyéka esetében sincs másként, de a film legnagyobb erénye, hogy egyetlen percig se akar többnek látszani, mint ami. Vagyis egy erősen "B" kategóriába sorolandó akciófilmnek, melynek egyetlen célja az önfeledt szórakoztatás, amit viszont két teljes órában meg is kapunk, rajongók pedig sikeresen vetkőzhetik le felnőtt énjüket, így a játékidő egy igazi  gyermeki lélekutazásnak is betudható, amiért hatalmas pacsi Sommers-nek, mert erre legmerészebb álmomban se számítottam volna. Bár a forgatókönyv gyengesége, az erőltetett poénok és a sablonos dialógusok néha az őrületbe kergettek, alapvetően minden perce élvezhető a mozinak, amiben olyan ismert arcok tűnnek fel, mint Brendan Fraser, valamint Arnold Voosloo, ráadásul ők pont egy-egy cameo erejéig jelentkeznek. Meglepetés, hogy a Bárónő szerepében Sienna Miller domborít, aki napjaink egyik legdögösebb rosszakarójaként jár-kel a világban. További típusfiguraként mutatkozik be a Duke-ot alakító, pár hete a hazai mozikban is futó Bunyóban is főszerepet vállaló Channing Tatum, de igazából a film esetében nem számít, hogy a karakterek papírmasék, az összhang az, ami olyan szintre emeli a filmet, amiért sokak kedvence lehet majd.

 

Sommers logikátlansága követhetetlen, de ennek megint csak nincs jelentősége, hiszen a film játékideje alatt mindössze egyetlen dolog lebeg a szemünk előtt, ez pedig a "fun" életérzés, amit gyerekkorunk imádott hőseinek hús-vér formában történő megelevenedése, a szűnni nem akaró, látványos, szintén az egész univerzumra jellemző kivitelezés önt egységes formává. Sokaknak a film valószínűleg egy bugyuta akciófilmnek fog tűnni, és ebben igazuk is van, vitatkozni nem lehet vele, de aki valaha is rajongott picit ezért az univerzumért, az minden bizonnyal jól fog mulatni rajta, hiszen ez tipikusan az a film, amit nem szabad, sőt kötelező nem komolyan venni, különben tényleg savanyú képpel jöttök ki a moziból. A fogadtatás vegyes, van akik hozzám hasonlóan jó véleménnyel vannak az egészről, akad aki porig alázta, mindenesetre a szélsőséges megvalósítás miatt én az arany középutat járom, és egy erős közepest adok a filmnek.

 

Értékelés: 7/10

Translate »