Oldal kiválasztása

X-Blades (PC) játékteszt

X-Blades (PC) játékteszt

Anime stílusú világ, aranyos főszereplő lányka, RPG elemek, szörnyek hentelése százasával és gyönyörű grafika. Ezt ígéri nekünk az X-Blades.

Újabb, PC-n hiányműfajnak számító játék jelent meg napjainkban a Gaijin Software jóvoltából. Rég volt, hogy utoljára hack’n slash játékkal játszhattunk kedvenc asztali díszünkön, hisz ez a műfaj konzolon terjedt el igazán. Ezért is örültem, amikor megjelent a játék. Lássuk, a beígértek elegendőek-e az üdvösséghez!

 

Bevallom őszintén, a játék konkrét megjelenéséig csak pár képet láttam a programból, így én egy Devil May Cry-klónra számítottam. Nos, a játék nem az. De kezdjük az elején! Kellemes meglepetés ér bennünket már a telepítéskor is, mivel a program feltelepítve mindössze 2,31 GB, ami manapság elég ritkaság, ráadásul a gépigénye sem túl nagy, ezért gyengébb gépeken is meg lehet próbálkozni a futtatásával. Telepítés után nincs más hátra, mint a program nyelvének kiválasztása, majd a grafikai opciók beállítása, és végül a játék indítása. Kiadója a Topware, ezért a program alapból magyar nyelven is kommunikál velünk, és ezzel el is érkeztünk az első negatívumhoz: a magyar szövegben sok az elgépelési hiba, ráadásul a fordítás minősége is hagy némi kivetnivalót maga után, ezért én az első pálya teljesítése után azonnal visszaváltottam angol nyelvre, és mit ad Isten, a játék élvezeti faktora csillagászatilag megnőtt. Na de a játékról: az intróból nem sokat tudunk meg, mindössze a játék grafikájából kapunk ízelítőt, mivel a videókat mind a játék engine-ből renderelték, ráadásul HD-ben, így ezekre nincs panasz, csak viszonylag kevés van belőlük.

 

 

A történet a gonosz és a jó harcáról szól. Főszereplőnk, Ayumi egy kincsvadász, akinek a birtokába kerül egy különös kockákból álló tárgy, melynek másik felét az intróban szerzi meg hősnőnk. A két tárgy együtt egy sziget térképét alkotja, és Ayumi, kincsvadász lévén, azonnal útnak indul, egy nagy kincs reményében. Hősnőnk talál is egy ereklyét, de egy magát csak Fénynek hívó lény figyelmezteti, hogy a tárgy az emberekre végzetes hatással van. Ayumi ezt egy „ha már eljöttem idáig…” válasszal letudva megérinti az ereklyét, és ezzel elszabadítja a Sötétséget, és önmagára átkot helyez. Innentől roppant egyszerű a szitu: célunk a világ megmentése és az átok feloldása. Az ehhez vezető úton rengeteg szörnyet kell jobb belátásra bírnunk létezésük síkját illetően. A sziget első fele a szokásos gyakorlószint, ahol elsajátíthatjuk az irányítást, a fegyverhasználatot és megismerkedünk hősnőnk tulajdonságaival. Leghűségesebb társaink a Final Fantasy VIII-ból már jól ismert Gunblade-ek, melyeknek mindkét funkcióját használnunk kell az életben maradáshoz. Legyilkolt ellenfeleinkből lelkeket veszünk magunkhoz (elég mókás, hogy egy lényből akár 4 lélek is kinyerhető, de végül is démonok, náluk sose lehet tudni ugyebár), melyekből képességeket és különféle tárgyakat vásárolhatunk. Másik fontos velejárója a harcnak az életünket jelző sáv alatt található, a küzdelem hevében folyamatosan töltődő vörös csík. Ez a Rage (düh) szintjét mutatja, amely a képességeink használatához szükséges. Minél több találatot kapunk, vagy viszünk be, annál gyorsabban töltődik a dühünk. Van még egy mód a Rage feltöltéséhez: a pályákon elszórt vörös kristályok szétverése, míg a zöld kristályok esetében az életerőnkkel tehetjük ugyanezt. Akad még sárga és kék kavics is: a sárga lelkeket ad, a kék meg lefagyasztja a körülötte tartózkodókat. Felszedhetünk még kis szürke négyszögeket (nem tudom az alakzat pontos nevét, nézzétek el gyarlóságom), amik szintén lelkeket adnak. De még mindig akad pár dolog a pályákon, amiket magunkévá tehetünk. Három ereklyedarabról van itt szó (ezüst, arany és rubint színben lelhetőek fel), melyekből három darab összegyűjtésével növelhetjük lövészeti, közelharci és légi támadási képességeinket plusz egy-egy kombóval gazdagítanak minket azon a 3 szinten, amennyire max. fejlődhetünk.

 

 

Említettem a Rage segítségével használható képességeket. Nos, ezekből akad jó pár és mind harci képesség. Tanulhatunk itt tűzlabdát, földrengést (egy jó tanács: a teleportáló ellenfeleket CSAK ezzel a képességgel lehet megsebezni), lángoló-villámló-fénylő pengéket és egyéb nyalánkságokat, néhol horribilis összegekért. Ha nem engedhetünk meg magunknak egy képességet, akkor segíthet nekünk az, hogy a pályák között oda-vissza átjárási lehetőség van, és az ellenfelek mindig visszatermelődnek, tehát ha lélekre van szükségünk, nyugodtan menjünk vissza ez előző pályára és henteljünk pusztán anyagi szempontok által vezérelve. Egyes skillekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha már a hozzá tartozó előző képesség a birtokunkban van, ezért ne lepődjünk meg, ha játék közben kiírja a program, hogy „Új képesség elérhető”, és a felsorolásban nem jelent meg semmi új. Egyszerre négy aktív képességünk lehet, melyeket 4 különböző gombbal aktiválhatunk. Jól gondoljuk meg, mit teszünk rájuk, mert az elementálok miatt mindig kell valami elementális képesség, ami ugye elveszi a helyet mondjuk, egy Fire Rage-től, és akkor lehet harc közben állítgatni a dolgokat. Itt jegyezném meg, hogy egy, másodpercekre felvillanó töltőképernyőn olvastam olyat, hogy a játék két befejezését egyes képességek megvásárlása befolyásolja, még jó hogy ezt akkor láttam meg, amikor már mindenem megvolt…

 

A nehezen megszerzett lelkeinket nem csak skillekre szórhatjuk el, hanem különféle tárgyakra és upgrade-re. A tárgyak kifejezés mondjuk erős, mindössze életünket és dühünket tölthetjük fel a lelkekért cserébe, amelyek a használat mértékétől függően pályánként exponenciálisan növelik értéküket. Ugyanitt tehetjük magunkévá a HP-regeneráció gyorsítását, és ha akarjuk, akkor a dark/light formánkban való tartózkodás idejét is növelhetjük. Ennyiben ki is merül a program RPG része, nézzük az akciót.

 

 

Fentebb már említettem, hogy gyilokszerszámaink a Gunblade-k, ami beszédes név. Alapjáraton a leghasznosabb a közelharc, senki sem tud sokáig ellenállni Ayumi csapásainak. Mindemellett roppant látványos csatákat bonyolíthatunk le az egyre áramló ellenfelekkel, ha skilljeinket is bevetjük. A már említett Földrengés képesség használatakor pl. hősnőnk lassítva felrepül a levegőbe, majd normál sebességgel becsapódva tisztes népirtást végez, vagy említhetném még például a lángoló kardokat, amikor is szabályosan tüzet fog fegyverünk, megvilágítva a sötét helyeket és megnövelt sebzést osztva a rászorulóknak. Hogy ne csak látványosak legyenek a dolgok, itt is bevezették a stratégiai játékoknál ma már alapnak számító sárkány ellen sárkányfű (hivatalos nevén kő-papír-olló) taktikát. Ezt úgy kell érteni, hogy bizonyos rosszakarókat csak egy speciális képességünkkel tudunk megsebezni, pl. a jégelementált tűzgolyóval és így tovább. Előfordul olyan is, hogy gondolkodnunk, sőt, taktikáznunk is kell egy-egy ellenfél, a boss-ok legyőzése érdekében. Őket földre gyűrni sem annyira nehéz, csak néha kacifántosan kell őket rávenni a nyugalomra, és ez esetenként órákban mérhetővé teszi a harcot. Ha nem jönnénk rá, hogy hogyan is kell ellenfelünket legyőzni, a főmenüben található egy Bestiary (magyarul Kis Szörnyhatározó, pfff…), ahol leírást kapunk az összes addig látott ellenfelünkről. A magyar fordítás itt is remekel, ugyanis néhány szörnynél nemes egyszerűséggel kimaradt a gyenge pontjának leírása, ilyenkor vagy nyelvet váltunk, vagy kísérletezünk tovább.

 

 

Mesterséges intelligencia, mint olyan, nem nagyon akad, de itt erre nem is nagyon van szükség, hisz egy hack’n slash játék esetében ellenfeleink nem minőségükben, hanem mennyiségükben okoznak problémát. Ennek van hátulütője is, ugyanis az egyik boss fighthoz kapunk egy társat is, aki mintha ott sem lenne, legalábbis én csak az átvezető videókban találkoztam vele, de lehet, csak én vagyok vak, hogy harc közben sehol sem találtam meg. A nagy mennyiségben jelentkező ellenfelek miatt majd az összes pálya aréna kialakítású, és nem túl ötletes. A tereptárgyak minimálisak, mindössze az általunk széttörhető vázák, szobrok, szarkofágok alkotják az elég gyenge felhozatalt. Ebből kifolyólag nincs fizika sem, mert minek, ha semmi nincs a pályákon rajtunk és ellenfeleinken, meg az említett „tereptárgyakon” kívül. A pályák így nem is túl változatosak, csak a nyílt tér, kisebb tér, alagutak, nagy belső tér felhozatalból állnak. Ráadásul viszonylag kevés is van belőlük, amit úgy ellensúlyoztak a kedves fejlesztők, hogy a pályák felét újból be kell járnunk a továbbjutáshoz. Minden tárgy ugyanott, a helyén hagyva, csak egyes helyeken más ellenfelekkel találkozhatunk. Ezt speciel én nem toleráltam túlságosan jól, szerintem lesz ezzel így más is. Kapunk némi szabadságot a játékmenetet illetően, mert néhol lehetőségünk nyílik választani, merre haladjunk tovább. Az ilyen esetek általában zárt részeket takarnak, ahol plusz lelkeket vagy bónusz tárgyakat szedhetünk össze, teljesítésük nem kötelező, de ártani sem árt. Akadnak egyes pályarészek, ahol ránk erőltetnek egy kis ügyességi ugrálós részt. Ezzel nem lenne semmi gond, ha maga az ugrás megvalósítása nem lenne a játék leggyengébb része. Alapból szimplán csak felugrunk a levegőbe, és kész, de ha időben rátenyerelünk újra a jumpra, akkor Ayumi elkezd pörögni a levegőben, és elvileg magasabbra jutunk fel. Na de, mindezt megvalósítani nagyon nehéz, mert szinte sosem sikerül eltalálni a megfelelő időt az újbóli megnyomásra. Ráadásul akad egy rész, ahol bukfenceznünk kellene. Ez nekem mindösszesen kétszer sikerült, és rengeteg lelkembe, meg néhány ősz hajszálba került Ayumi felgyógyítása,. Szörnyű, hogy a harcban kecses leányzó ugráskor egy fatönkkel egyenlő mozgáskultúrát vesz fel.

 

 

De hogy ne negatívumokkal zárjam a cikket, említést tennék a grafikáról. A házi készítésű motor nagyon jól teljesít, a mai elvárásoknak teljesen megfelel, ráadásul még gyors is. A sok effekt közül a HDR a leglátványosabb, a csillogások, a lens flare, és a direkt rajzfilmesre vett látványvilág pihenteti a szemet. Ayumi kidolgozására sem lehet panasz, ráadásul az anime-es irányvonal miatt formás domborulatait gyakorlatilag semmi sem takarja, tehát némi ecchis beütést is kap a játék. Engem leginkább a 2004-es és 2007-es Appleseed című egész estés CGI anime filmre emlékeztet a grafika, csak cell shading nélkül. A másik pozitívum a karakterek kidolgozása. Ayumi egy egyszerű kincsvadász, akit kezdetben semmi sem érdekel a saját hasznán kívül, de később ez változik, remek szinkronhang kíséretében. A Darkkal folytatott összecsapások során a két fél folyamatosan sértegeti egymást, nem kevés derűs percet szerezve a harc hevében. A zenét illetően ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt jól sikerült, pörgős metál zúzások szólnak a harcok alatt, de ezek hamar monotonná és unalmassá válnak, és már nem is figyelünk rájuk. Az egyéb hangok megfelelőek, csak kevés van belőlük. A menüben szóló zeneszám viszont kifejezetten jól sikerült, ezen cikk írása közben többször is felcsendült, ezért külön piros pont a zenefelelősnek.

 

Összességében tehát egy teljesen átlagos hack’n slash játékkal van dolgunk, szép grafikával és kiváló hangulattal, már ami a harcokat illeti. PC-n sajnos manapság már édes kevés a „legyilkolok X ellenfelet, majd megyek a következő pályára és kezdem előröl” jellegű  játékmenet, ráadásul a kötelezően újrajátszandó szintek, az ugrálós részek és az irányítás rossz kidolgozása miatt csak egy átlagos játék lett belőle, amiből csak a grafikára és Ayumi idomaira fogunk később emlékezni, kár érte.

 

Értékelés: 6/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »