Oldal kiválasztása

Halálos Iramban 9 – Filmkritika

Halálos Iramban 9 – Filmkritika70% XP70% XP

A mai napon debütál a mozikban a Halálos Iramban széria legújabb része és ezzel hivatalosan is újraindulnak a mozik, beindul a blockbuster szezon és a nagy-vászon rajongói újra hideg kóla és meleg popcorn társaságában élvezhetik a légkondi hűtötte moziterem varázsát. Vin Diesel és csapata pedig a tökéletes nyitány lehet a maga két és fél órás száguldó cirkuszával.

A történet szerint Mr. Senki eltűnt, a lezuhant gépben pedig egy olyan hiperszuper technológia lapult, melynek még léteznie se kellene. Persze ha rossz kezekbe kerülne (és miért ne kerülne?), akkor annak beláthatatlan következményei lesznek, az eltűnt úriember, akit pedig senki nem ismer rendesen és senki nem talál sehol, éppen Dominic Torettoék csapatát kéri fel a nemes feladatra, hogy mentsék meg a világot. Persze Domnak először nem igazán akaródzik újra volán mögé pattanni, de a körülbelül 3 percnyi műbalhé után le is passzolja a kicsi Bryant és megy az asszony után. Öt perccel később pedig egy aknamezőn száguldoznak keresztül, lőnek rájuk és autóstul játszanak Tarzanosdit az őserdő mélyén.

Ezzel pedig le is írtam a film első 10 percét. A Halálos Iramban 9 egy percig nem erőlteti meg magát történet szinten, de valljuk be, nem is ezt várjuk tőle. Szinte folyamatosan pörög az akció, száguldoznak és törnek a jobbnál jobb verdák, szól a latin-amerikai zene és táncolnak a dögös csajok. Közben megfordulunk a világ több pontján, félmosollyal nyugtázzuk a borzalmasan megírt egysorosokat és vadul szürcsölgetjük a kezünkbe akadó üdítőt, amikor a film a múltba tekintget ugyanazzal a pár jelenettel a film során legalább háromszor-négyszer.

A film egyik legkiemelkedőbb pillanata volt, amikor Chris „Ludacris” Bridges, azaz Tej halálos komolysággal úgy szól:

„Ameddig betartjuk a fizika szabályait, rendben leszünk.”

Bevallom őszintén, ezen a ponton hangosan felröhögtem a sajtóvetítésen (utólag is elnézést a kollégáktól). Az egész film körülbelül olyan, mintha a készítők kölcsönkérték volna a prérifarkast a Looney Tunestól és az ő ötleteit felhasználva alkottak volna meg akciójeleneteket. Hatalmas mágnesek rángatják az autókat és rombolják porig Edinburgh-ot, rakétával felszerelt autóval mennek az űrbe, az aknák pont csak annyival robbannak később, hogy a rosszak igyák meg a levét és még sorolhatnám. Esküszöm, azon se lepődtem volna meg, ha az egyik verda oldalára ACME lett volna írva.

Ugyanakkor be kell valljam, borzalmas szkript ide, közepes vagy az alatti színészi játék oda, a Halálos Iramban széria továbbra is szórakoztató. Bár véleményem szerint az ötödik rész környékén teljesedett ki a széria és számomra a páncéltrezoros hadművelet az örök favorit, a kilencedik rész hozza a kötelezőt. Hangulatot teremt, kikapcsol és szórakoztat. Nem fogunk róla évekig beszélni, sőt mire hazaérünk a felét el is felejtjük, de arra a 2,5 órára kilépünk a mostani szegényes és valljuk be, eléggé pesszimista közegünkből. Ha valakinek már nagyon hiányzik a mozi élmény, ezzel a filmmel nyugodtan visszaköszönhet valamelyik hazai filmszínházba.

Értékelés

70%

Összefoglaló A Halálos Iramban 9 nem hoz se többet se kevesebbet a megszokottnál. Rengeteg visszatérő szereplő és kikacsintás van a rajongók felé, a zenék jók, az akciójelenetek továbbra is szórakoztatóak, a történet és a forgatókönyv meg a megszokott könnyed hangulatot hozza, a megszokott minőséggel egyetemben. Ha szereted a sorozatot, a kilencedik részt is szeretni fogod, ha pedig nem vagy oda a hasonló filmekért, nem ez fogja megszerettetni veled a zsánert.

70%
Translate »