Deadzone: Rogue – Korai Hozzáférés betekintő
A Deadzone: Rogue egy no-nonsense FPS roguelike ami időhúzás helyett azonnal az akcióba dob minket. A már megszokható sablonos sztorielemeket kapjuk, emlékezetkiesést, és a helyszín ismeretlenségét, viszont, ami még fontosabb: egy pisztolyt, és egy adag cinizmust.
A Deadzone: Rogue egy villámgyors FPS, ami nem akar többet mutatni, mint ami – és épp ettől működik. Lövöldözős játékként letisztult, gyors és látványos, roguelite-ként pedig remekül kezeli a szobánkénti jutalmak rendszerét: három lehetőség közül választhatunk minden teljesített csata után.
A választások egyszerűek, de jól átgondoltak: új fegyver (vagy a meglévők fejlesztése: két fegyvert nálunk egyszerre, és ezek ritkasága és szintje fejleszthető), passzív erősítések melyek csak erre a próbálkozásra vonatkoznak, vagy speciális képességeket módosító tárgyak. Ezen tárgyak adhatnak extra elemi sebzést, pajzs, vagy akár lőszer regenerációt, mozgási sebességet, páncél erősítést, vagy akár új effekteket a gránátunknak. Ahogy az ilyen stílusú játékokra jellemző, a siker gyakran azon múlik, milyen erősítések és fegyverek állnak majd rendelkezésünkre, és lehet, hogy egy körben eljutunk az utolsó bossfightig, a következőben pedig még az elsőig sem, csupán azért, mert egy nagy szobába kényszerülünk be egy shotgunnal. A lehetőségek száma tapasztalataim alapján széles, a fejlesztések érdekesek és a rendszer mindig új kombinációk kipróbálására ösztönöz.
A játékon belül kétféle valutát gyűjtünk: az egyik fegyverek és páncélzat fejlesztésére való, a másik a tartós fejlesztéseket oldja fel, mint a több életerő vagy nagyobb alap sebzés. A rendszer átlátható, sallangmentes – első ránézésre talán túl egyszerűnek is tűnhetne, ha nem lenne ott az a rendkívül erős játékmenet.
És itt jön a Deadzone: Rogue igazi erőssége: a lövöldözés élménye. Egy sci-fi FPS esetében nehéz megtalálni az egyensúlyt a jó érzet, a változatosság és a stílus között – de itt ez meglepően jól sikerült. A fegyverek nem különösebben extrémek, mégis saját egyedi érzete van mindegyiknek és ezáltal hihetetlenül élvezetes velük játszani. A visszarúgás, a hanghatások és a vizuális effektek összehangoltan működnek, és egyértelműen érződik, hogy amit a fejlesztők megspóroltak a sztori sallangokon, azt a játékmenet fejlesztésébe öntötték.
A mesterséges intelligenciáról jelenleg nem tudok kiemelkedően nyilatkozni, az összes ellenfél ész nélkül teszi a dolgát: Közelharci ellenfél? Gondolkodás nélkül ránk rohan, egyetlen feladata, hogy közel kerüljön hozzánk és üssön. Távolharci ellenfél? Egyhelyben áll, ha lát minket céloz és lő. Az egyetlen olyan ellenfél, ahol ez nem zavaró a bombákat szóró drónok, akik eszetlenül felrobbanják a teljes szobát, és pozícionálásra kényszerítenek.
A történetmesélés itt inkább a háttérben zajlik. Néha találunk egy-egy datapadot, de az igazi információkat a környezet adja át. Vérrel borított folyosók, őjáratozó elszabadult robotok és szürreális csend közvetíti, hogy itt bizony valami nagyon félrement. Minden új szobába lépve láthatatlanná válunk, ami egészen az első lövésig megmarad – ez a szoba és ellenfelek felmérésére ad lehetőséget, így egyrészt nem lesz részünk meglepetésekben, másrészt egy nagyon fontos pozícionálási segítséget is kapunk ezen keresztül.
Grafikailag a játék várhatóan letisztult hatást kelt. Nem egy retró pixeles „boomer shooter” akar lenni, hanem inkább modern, sötét és elegánsan szikár. A villódzó fények és mély árnyékok tökéletesen működnek együtt, és mivel az ellenfelek gyakran megbújnak a sötétben, könnyű beleszaladni egy bolond kardos lerohanó robotba.
A Deadzone: Rogue egy rendkívül ígéretes early access játék, ami már most stabil alapokkal és egyszerű, de maximálisan élvezetes játékmenettel rendelkezik. A főellenségek inkább a felszerelésünkön múlnak, mintsem a saját képességeinken, és jelenleg nem adnak hozzá semmit a történetmeséléshez sem. Azonban elég ritkák ahhoz, hogy ne legyenek zavaróak, és tartsák fel az előrehaladásunkat, csak azért, mert rossz fegyver van nálunk.
Ez azonban egy apró negatívum, főleg azért, mert a játék későbbi fejlesztési szakaszaiban rengeteg lehetőség lesz az ellenfelek átalakítására. A játék összességében meglepően jól összerakott, stílusos, és rendkívül szórakoztató – legalábbis rövid időintervallumokra. Ha a fejlesztők meg tudják oldani, hogy a bossharcok a felszerelés helyett inkább a játékoson múljon, akkor hosszútávon a Deadzone:Rogue olyan magasságokba is emelkedhet, mint a zseniális RoboQuest.
