Oldal kiválasztása

District 9 – Filmkritika

District 9 – Filmkritika
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Neill Blomkamp, elsőfilmes rendező és író eredetileg a nemrég kukába hajított HALO filmet rendezte volna, azonban a projekt befuccsolt, cserébe viszont megszületett a kis költségvetésű District 9.

Neill Blomkamp Johannesburgban született ifjú rendezőként és íróként dirigálta volna a sokáig emberek millióit lázban tartó HALO mozit, azonban Hollywood két legnagyobb stúdiója, a  Universal és a FOX közötti civakodásnak az lett a vége, hogy egyik fél sem tudott megfelelő kompromisszumokat kötni a jogokkal kapcsolatban, a projekt pedig a kukában végezte. Blomkamp és az őt pátyolgató Peter Jackson azonban nem maradt téma nélkül, az ifjú tehetség egy korábbi rövidfilmje, az  Alive In Joburg kiváló alapot szolgáltatott a filmipar egyik legősibb stílusában, a sci-fi-ben. Így készülhetett el a District 9, ami a korábban reklám- és rövidfilmeket készítő Neill Blomkamp első egész estés próbálkozása, de a film majdnem két órája egyértelművé tette számomra, Jackson nem véletlenül látott fantáziát a fiatal tehetségben, akinek másik fontos védjegye, hogy alacsony költségvetésből képes hihetetlen dolgokat megalkotni. Ez mostani alkotása, a 9-es körzet esetében is áll, mert a film alig 30 millióból készült, mégis olyan pazar akciók és látvány tárul majd elénk, amit a legnagyobb költségvetésű filmek CGI-nek készítői is megirigyelhetnek.

 

Lassan már 28 éve, hogy az idegenek űrhajója Dél-Afrikába egyik városa, Johannesburg felé érkezett. A hajó érkezésének célját a mai napig nem sikerült megfejtenünk, de alig vártuk, hogy a földönkívüliek végre kapcsolatba lépjenek velünk, de a találkozást nem ilyennek képzeltük. A helyiek a világ nagyobb szervezeteivel együttműködve "betörnek" a hajóba, ahol a rovarokra emlékeztető idegenekre éhezve, legyengült állapotban találnak. A helyzet érdekében a közel másfél milliónyi idegent a külvilág elől elzárt 9-es körzetbe száműzik, ahol megvetve, kiközösítve, elnyomva, a helyi maffiának alárendelve kell napról napra élniük. Eközben az ENSZ-hez hasonlítható Multi-National United – továbbiakban MNU – próbál látszólag segíteni a szeméttelepen élő földönkívülieken, de a valóság egészen más. A MUN valódi célja, hogy kizsákmányolják az idegenek által hozott, ám nélkülük használhatatlan szuperior technológiákat – DNS azonosítóval vannak ellátva a fegyverek, a járművek, egyszóval minden, így ember nem használhatja őket. Időközben az idegenek lassan olyanokká váltak, mint az állatok, mi pedig már nem akarjuk, hogy itt legyenek. Miért nem mennek el? Miért nem arra fordítja az állam a pénzünket, hogy végre kitessékelje őket az űrbe? Polgárháború fenyeget. Az MNU át akarja telepíteni a tiltott zónában élő lényeket egy másik, városon kívüli területre. Ekkor azonban elszabadul a pokol.

 

A District 9 lényegében a jól fésült, de kiválóan helyezkedő és házasodó MUN-alkalmazott, Wikus Van De Merwe – Sharlto Copley – aktakukacról szól, aki a film rövid felvezetése utána azt a fontos megbízatást kapja, hogy vezesse az idegenek kilakoltatását. Bár hősünk több szempontból is alkalmatlan feladata ellátására, egy MNU-nagyfőnök lánya férjeként mégis rá osztják ezt a fontos szerepet, amit kezdetben karrierista, törekvő énjének köszönhetően teljesen gátlástalanul végez. Mindaddig, amíg Wikus egy házkutatás alkalmával meg nem fertőződik valamilyen idegen anyag által. A szervezetében gyorsan reakcióba lépő anyag következtében aztán rá kell jönnie,  Ő se különb senkinél és semminél, könnyen pótolható, csak egy tárgy abban a fertőben, amiről korábban azt hitte, érdemes a tagjának lenni. Wikus szerepéről érdemes tudni, hogy az a Sharlto Copley játssza, akinek semmilyen színészi előképzettsége nincs, Blomkamp korábbi munkaadója, egyik legjobb barátja Copley. Mégis elemi erővel hat az egész filmre, minden jelenete a székbe szögezi az embert, hiszen nem mindennap lehetünk szemtanúi, hogy egy érzéketlen és karrierista bürokratából előbb szenvedő áldozat, majd hős lesz. Főleg ilyen módon, mint a District 9-ben.

 

Az egész film lényegében egy görbe tükör, amit a mai viszonyok ismeretében nyugodtan bámulhatnánk napestig. Blomkamp filmje hűen tükrözi milyen az emberi gyarlóság, a megvetésben élők élete, a kirekesztés, és az a fajta mohóság, ami mai világunkat jellemzi, azt a világot, amit már egy éve válságba taszítottak a MNU-hoz hasonló elven működő és működtető vállalatok és emberek. Mindezt egy nagyon jól adagolt dokumentarista megvalósításban tálalja a rendező, így többnyire a kézikamerázás meg DV képi világa jellemzi az egész filmet, mindaddig, míg meg nem érkezünk az utolsó fél órához, ami valami piszok látványos, lüktető, dinamikus, álleejtős akciót vonultat fel, olyan képsorokkal tarkítva, melyben a néző végig képes izgulni a District 9 főhőseiért.

 

A District 9 egy fantasztikus sci-fi-akció, melyben a látvány mellett inkább a mai társadalmunkat jellemző negatívumok kihangsúlyozása kerül előtérbe. Ezt a görbe tükröt nézve pedig nyugodtan tessék elképedni, mert valóban minden egyes mocskos, undorító, gyomorforgató viselkedés és megnyilvánulás jellemző fajunkra, Blomkamp pedig nem tett mást, mint ügyesen ágyazta ezt bele a filmtörténelem egyik legősibb zsánerébe. Külön dicséret a készítőknek, amiért mindezt egy nagyon alacsony költségvetésből hozták össze, hiszen ez is hűen tükrözi, hogy tehetséggel is csodákat lehet elérni.

 

Értékelés: 8/10

Aktuális fórumtémák

Eseménynaptár

Translate »