SWAT Commander – Korai Hozzáférés betekintő
Mielőtt bármibe is belekezdek, kezdjük a nyilvánvalóval: ha új taktikai SWAT stílusú játék kerül szóba, az utóbbi évek során szinte lehetetlen megkerülni a Ready or Not nevét. A VOID Interactive játéka évek óta a műfaj megkerülhetetlen szereplője, minden hibájával és erényével együtt. Így amikor egy kihívó, mint a SWAT Commander, belépett a porondra, az első kérdés, amit mindenki feltett, és feltesz egészen a mai napig is, hogy „Hogyan állja meg a helyét a Ready or Not-al szemben?”. A válasz, legalábbis most, korai hozzáférésben, meglehetősen összetett. Ez egy olyan játék, amelynek alapjai szilárd lábakon áll, melyekre építeni lehet a későbbiekben, több ponton pedig kifejezetten okos ötletekkel (melyek közül néhány még a konkurenciát is megelőzi) álltak elő a fejlesztői. Ugyanakkor, a korai verzióhoz híven egyelőre egy nyers, darabos és helyenként kifejezetten nehézkes élményt kapunk a SWAT Commanderben.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy a felszín alatt egy valóban ígéretes taktikai shooter lüktet. A fejlesztők láthatóan alaposan áttanulmányozták a műfajt, és nemcsak más játékokból, hanem valós rendőri taktikákból is merítettek. A pályatervezés szoros terekre épít, kiválóan alkalmas feszült rajtaütésekhez, a procedurálisan változó ellenség–civil–feladat elhelyezés pedig gondoskodik arról, hogy két bevetés nagyon ritkán ne legyen hasonló, és szinte soha ne legyen teljesen egyforma. Egy ajtó az egyik körben nyitva vár, a következőben pedig vagy kulcsra zárva, egy harmadik esetben pedig komolyan megerősítve a betörése ellen. Ez arra kényszerít, hogy mindig készen álljunk a feladatra, ugyanis a rutin nem lesz elég, itt valódi taktikára van szükség.
A csapatunk irányítására szolgáló rendszer egy mély utasítássoron kiválasztható parancsokon keresztül működik, ami bár rengeteg opciója miatt nagyon túlterhelő lesz elsőre, de ahogy használjuk egyre világosabbá válik, hogy mennyire intuitívan lett kialakítva. A felszereléskínálat a C2 robbanócsomagoktól a zárnyitó fegyverekig széles eszköztárat és megközelítési lehetőséget ad a kezünkbe a problémák megoldására.
És van, amiben a játék már most előnyben van: induláskor olyan funkciókat kínál, amelyeket a közösség más címeknél évek óta hiányol. Például többféle belépési pont kiválasztása a rajtaütés előtt, vagy egy letisztult, előre menthető loadout-rendszer. Ezek a minőségi újítások mutatják, hogy a készítők valóban figyeltek a műfaj hiányosságaira és a rajongók kívánságaira.
De mindezek nem tudják elfedni, hogy a játék még mindig korai hozzáférésben van, főleg azért, mert ezt a játék minden pillanatában érezni. A legnagyobb gondot a csapattársak mesterséges intelligenciája jelenti: a társak túlságosan lassan mozognak, gyakran belesétálnak a tűzvonalba és sokszor teljesen össze-vissza képesek mászkálni, mintha nem értették volna a parancsainkat. Eközben az ellenfelek mesterséges intelligenciája a másik végletet képviseli: szinte természetfeletti gyorsasággal reagálnak, képesek a teljes sötétségben, nekünk háttal állva észrevenni minket, ami egy olyan játékban, ahol egyetlen rossz találat is az életünket követeli, kimondottan frusztráló lesz. Ez a hiteltelen viselkedés a feszült taktikai élményt főleg akkor teszi frusztrálóvá, mikor épületek között kell mozognunk és az egyik csapattársunk vándorlása miatt észrevesznek minket, pont félúton.
A SWAT Commander tehát kettős arcát mutatja. Az egyik oldalon ott a stabil alap, az élvezetes, rengetegszer újra játszható taktikai magja, és néhány nagyon is előremutató ötlet. A másikon viszont egy félig kész csomag, ahol a hiányos AI és a gyenge animációk folyamatosan megtöri az amúgy ígéretes élményt.
A SWAT commander jelenlegi állapotában nem az a játék, amit bárkinek nyugodt szívvel ajánlani lehetne. Azonban, a műfaj elhivatott rajongói számára, akiket a Ready or Not megjelenés utáni változtatásai eltántorítottak a műfajtól, és szeretnék a projektet segíteni a visszajelzéseikkel segíteni a Korai Hozzáférés alatt, már most is megéri belevágniuk a SWAT Commanderbe.
