The Lord of the Rings: War in the North™ – Legacy Edition – Játékteszt

A The Lord of the Rings: War in the North™ – Legacy Edition különleges helyet foglal el a Tolkien ihlette videojátékok között. Az eredeti, nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt megjelent játék annak idején kultikus státuszt vívott ki magának, majd évekkel később eltűnt a digitális áruházak kínálatából, így egy idő után meglehetősen nehézzé vált hozzáférni. Én annak idején nem játszottam a PS3-as változattal, ugyanakkor az elmúlt években rengeteg jót és legalább ugyanennyi rosszat hallottam róla. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit tud nyújtani a Legacy Edition PS5-ön. A válasz pedig meglepően egyszerű: ha valaki szereti A Gyűrűk Urát, ez a remaster még ma is remek kikapcsolódás, és bár nem próbálja meg újra feltalálni a kereket, nagyon ügyesen hozza vissza azt a hangulatot, amely miatt az eredeti játékot sokan a mai napig emlegetik.

A Legacy Edition legnagyobb erénye talán éppen az, hogy nem akarja megtagadni a múltját. A fejlesztők nem formálták át gyökeresen a játék külsejét, inkább finoman modernizálták azt: javultak a textúrák, szebb lett a világítás, nőtt a látótávolság, és olyan technikai megoldások is helyet kaptak, mint a környezeti árnyékolás. Mindez együtt tisztább, kellemesebb látványt eredményez, miközben az eredeti játék karaktere megmaradt. PS5-ön ráadásul az egész jóval érzékenyebbnek és gördülékenyebbnek hat, ami különösen fontos egy olyan hack and slash szerepjáték esetében, ahol a harc tempója alapvetően meghatározza az élményt. A kezelőfelület is kapott néhány apró, de hasznos változtatást, ezek közül pedig számomra egyértelműen a karakterek közötti gyors váltás a legjobb. Többé nem kell a szünetmenü mélyére merülni ahhoz, hogy másik hős képességeit használjuk: egyetlen pillanat alatt válthatunk, és ez érezhetően jobb ritmust ad a játéknak.

Történetét tekintve a „Háború Északon” kellemesen simul bele a nagy Gyűrűk Ura-trilógia eseményei közé. A történet párhuzamosan fut a filmek és a könyvek jól ismert eseményeivel, miközben saját szereplőkkel és saját konfliktusokkal próbálja meg kitölteni Középfölde egy kevésbé ismert szeletét. Ennek köszönhetően találkozhatunk többek között Arwen, Aragorn és Gandalf alakjával, miközben olyan ikonikus helyszínekre is eljutunk, mint Bree vagy Rivendell. Nem egy monumentális, minden szálat megmozgató történetről van szó, és érződik rajta, hogy egy régebbi korszak videojátékának szemléletével készült, mégis van benne valami szerethető. Talán éppen az, hogy nem akar többnek látszani annál, ami: egy kisebb léptékű, kalandos kitérő Középfölde világában. Tolkien-rajongóként pedig már önmagában az is elég, hogy újra olyan tájakon barangolhatunk, amelyekhez a filmek és a könyvek miatt annyi emlék köt.

A játékmenet kezdetben meglehetősen egyszerű, szinte tankönyvszerűen vezeti végig a játékost az alapokon, később azonban fokozatosan mélyülni kezd. A hack and slash alapokra szépen ráépülnek a különböző képességek, fegyverek, felszerelések és karakterfejlesztési lehetőségek, így idővel már nem csupán az számít, hogy milyen gyorsan tudjuk legyőzni az előttünk álló ellenfeleket, hanem az is, hogyan építjük fel a karakterünket. A zsákmányszerzés a fejlődés egyik legfontosabb része: ellenségektől, ládákból és törhető tárgyakból egyaránt szerezhetünk új felszerelést, a felesleges tárgyakat pedig a pályákon található kereskedőknél értékesíthetjük. A harc eleinte kissé bizonytalannak érződhet, de ahogy egyre jobban megértjük a képességeket és a kombókat, fokozatosan összeáll a rendszer. A főellenfelek különösen jól működnek, hiszen gyakran más ellenfelekkel együtt támadnak, így nem pusztán az életerejük ledarálása a feladat: figyelnünk kell a környezetünkre, a társainkra és arra is, mikor érdemes támadni vagy védekezni.

Persze a Legacy Edition sem tudja teljesen levetkőzni azokat a megoldásokat, amelyek talán már az eredeti megjelenésekor sem számítottak korszerűnek. A játék egyik visszatérő szokása, hogy bizonyos területeken egyszerűen lezárja előttünk az utat, majd hullámokban küldi ránk az ellenfeleket. Papíron ez remekül illeszkedik a filmek nagyszabású csatáinak hangulatához, a gyakorlatban azonban nem mindig működik ilyen meggyőzően. Egy idő után fárasztóvá válhat, amikor éppen haladnánk tovább, de a játék ismét lezárja az útvonalat, és újabb ellenségsereg leküzdésére kényszerít. A tempó emiatt helyenként megtörik, és bár az ellenfelek változatossága, a nagyobb összecsapások és a főellenfelek sokat javítanak az összképen, ezek a régebbi játéktervezési megoldások ma már érezhetően kilógnak. Mégis, amikor a játék igazán elkapja a fonalat, az összecsapások képesek megidézni azt az epikus kalandérzést, amiért egy Tolkien-rajongó hajlamos megbocsátani neki a kisebb hibákat.

Technikai szempontból ugyanakkor a Legacy Edition kellemes meglepetés. PS5-ön az akció stabil és gördülékeny, a 60 képkocka/másodperces működés pedig sokat tesz hozzá ahhoz, hogy a régi játékmenet ma is élvezhetőnek érződjön. Nem azt kaptuk, hogy egy tizenöt éves játékból teljesen új, modern produkció született, hanem valami talán ennél értékesebbet: egy olyan klasszikust, amelyet úgy hoztak vissza, hogy közben nem vesztette el az eredeti identitását. Mivel a PS3-as változattal annak idején kimaradt az első találkozásom, nem tudom saját tapasztalat alapján megítélni, pontosan milyen volt az eredeti kiadás hibáival és erényeivel együtt. A róla hallott vegyes vélemények után azonban a PS5-ös Legacy Edition számomra kifejezetten kellemes élmény lett. Nem hibátlan, nem is akar többnek látszani annál, ami, de Tolkien-rajongóként nehéz nem élvezni azt, ahogy ismert helyszíneken kalandozhatunk, ikonikus karakterekkel találkozhatunk, miközben egy régimódi, de szerethető akció-RPG bontakozik ki előttünk. Ha valaki hasonlóan rajong A Gyűrűk Uráért, a Legacy Edition jóval több egyszerű újra való kiadásnál: egy kellemes visszatérés Középföldére.