Oldal kiválasztása

A majmok bolygója: Lázadás – Filmkritika

A majmok bolygója: Lázadás – Filmkritika
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Tim Burton nevével fémjelzett, félresikerült A majmok bolygója próbálkozás után a Fox szerencsére nem hagyta parlagon a sorozatot, és az 1968-as klasszikus után egy preboot képében ismét életet lehet bele.

Filmek terén az idei nyár se kényeztetett el minket, a klasszikus A majmok bolygója előzményeit elmesélő, és a sorozatot újra elindító preboot külföldi kritikái azonban pislákoló fényként csillantak fel az idei esztendőt jellemző sötét alagút végén. És a 2011-es nyarat uraló képregény-adaptációk dömpingjében végül egy kisebb költségvetésű, klasszikus sci-fiket idéző film, a Super 8, és A majmok bolygója: Lázadás happolta el az első helyért járó vállbaveregetést. Egyrészt egy meglepően logikusan felépített történettel találjuk szembe magunkat, ahol az akció szekvenciák tényleg csak eszközök, természetesen a jobb eladhatóság érdekében, a CGI pedig nem cukormázas körítésként van jelen, hanem végre szerves kelléke egy filmnek.

 

A film egy alternatív jelenben játszódik, San Fransisco-ban, ahol egy fiatal tudós, Will Rodman (James Franco) az Alzheimer kór ellenszerének kutatásával igyekszik komoly áttörést elérni. Kísérleteit majmokon végzi, azonban a végső teszt során Will csúfosan elbukik, az egyik megzavarodott tesztcsimpánz ugyanis egy ámokfutás után alaposan átrendezi a labort. Az egész mögött azonban a majom titokban megszületett picije, a később Cézárnak elnevezett csimpánz áll, akit végül Will vesz magához. A parkolópályára tett fiatal tudós azonban hamar rájön, az általa kifejlesztett ellenszer valóban hatásos, az édesapján tesztelt eredmények legalábbis ezt mutatják, s közben Cézárról is kiderül, a szülőtől öröklött képességeinek köszönhetően elképesztő intelligenciára tett szert. Egy nap azonban komoly bajba kerül az otthon nevelt, jelbeszéddel kommunikáló Cézár, így elszakítják nevelőszüleitől, és nagyon hamar szembesülnie kell az emberi kegyetlenséggel és gyűlölettel.

 

 

A film első fele kiválóan építi fel Cézár karakter- és jellemfejlődését, a rendező pedig remekül prezentálja, milyen utat jár be a csimpánz, amíg mezei, otthon tartott kedvencből, félelmet nem ismerő lázadóvá avanzsál. Ehhez persze szükség volt Andy Serkis játékára, és a Weta elképesztő technikai bravúrjára, a csimpánzok reakcióit, akcióit ugyanis hihetetlen hitelességgel álmodták meg nagyvászonra. Az érzelmek ilyen mélységű közvetítését még egyetlen filmben se láthattuk CG formájában, és minden egyes képkocka, amely Cézár arcjátékára koncentrál, teljesen háttérbe szorítják a hús-vér szereplőket. A majmok bolygója: Lázadás azonban nem mindig képes koherens, és logikus maradni. A mozi második felében túlságosan gyorsan pörgetik fel az eseményeket, rengeteg megmagyarázatlan pillanattal szembesülünk, miközben hullámvasút módjára közeledünk a film lezárásához.

 

Ami természetesen megágyaz egy lehetséges folytatásnak, mely ha csak fele ennyire lesz szórakoztató, érdekes, érzelmes, és legalább annyi mondanivaló töltetet hordoz, mint a mostani epizód, akkor nem látjuk akadályát, hogy a viszonylag ismeretlen Ruper Wyatt elkészítse a következő részt, melyben csak remélni tudjuk, hogy az emberek is főszerephez jutnak, A majmok bolygója: Lázadás ugyanis egyértelműen Cézár játékáról szólt.

 

Értékelés: 7/10

Translate »