Oldal kiválasztása

Sonic Unleashed játékteszt

Sonic Unleashed játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Sonic, az idősebb konzolos játékosok egyik istene, maga a megtestesült sebesség, aki ha kell aranyosságával, ha kell, gyorsaságával vesz le bárkit a lábáról. Az egyes nemzetközi kritikákban olvashatókkal ellentétben cikkírónknak nagyon is bejött a játék.A kis kék sündisznó neve és kultikus alakja összefonódott a Sega nevével, akik a kezdetek kezdete (1991) óta terelgetik lassúnak nem nevezhető útjain a sebesség koronázatlan királyát. Ha egy videojátékok terén laikus embert megkérnénk, hogy soroljon fel néhány klasszikus figurát a játékok világából, minden bizonnyal Sonic neve benne lenne az első ötben.

Kedvenc szúrós pajtásunk alakja pedig halhatatlan, hiszen 2008-ban, kisebb-nagyobb bukások után is él és virul, sőt, gyorsabb, mint valaha. A Sonic Unleashed névre keresztelt legújabb epizódban a klasszikus játékelemek mellett több újdonságot is belecsempésztek az alkotásba a fejlesztők, amik szemet szúrhatnak a régi játékosoknak. Ha sikerül kicsit elhatárolódnunk a régi nagy nevektől és semlegesen állunk hozzá Sonic új kalandjához, mindenképpen egy pozitív összképet kapunk, arról nem is beszélve, hogy sündisznónk 2008-ban szebb, mint valaha.

A sztori középpontjában ismét Dr. Robotnik (vagy Dr. Eggman) áll, aki világpusztító tervéről 2008-ban sem tett le. Kedvenc antihősünk most 7 darabra kaszabolja a világot, amit a bevezető kisfilmben Sonic ugyan megpróbál megakadályozni, de nemes terve balul sül el. Dr. Robotnik csapdába csalja, aminek hála kedvenc sündisznónkból az éj leszállta után vérsündisznó válik, ami, a gyengébbek kedvéért, a farkasember játékbeli megfelelője. A planéta tehát 7 darabban, főhősünk pedig két énnel felvértezve áll a történet elején.

A mi feladatunk ettől a perctől kezdve, hogy újra egyesítsük darabjaira szakadt Földünket, bosszút álljunk Robotnikon és természetesen, hogy visszaszerezzük régi, kék külsőnket az éj leszállta után is. Érdekes és eredeti sztorival lett tehát felvértezve a Sonic Unleashed, ami a mai kor játékvilágában sajnos ritka pozitívum.

Utazgatásainkat egy Apatos nevű földdarabkán kezdjük meg és a város lakóival való csevegés után hamar Gaia templomában találjuk magunkat, ahol megkezdődik a kaland, hiszen ezek a templomok és a bennük található ereklyék a kulcspontok a világ egyesítéséhez. Természetesen megszerzésük nem lesz egyszerű feladat, de már a pályákra való bejutásért is meg kell küzdenünk. Minden pályára bizonyos számú Moon vagy Sun Medal szükséges, amik összegyűjtéséhez keményen meg kell dolgoznunk.

A tény, hogy Sonic már nem csak egy sündisznó, hanem vérsündisznó is egyben, kifejezetten nagy hatással van a játék menetére. Mikor belépünk egy városba, választhatunk éjjel vagy nappal között, ami meghatározza, hogy az emberek miket mondanak el nekünk. Sokszor jelentős részletek is kiderülhetnek, amiknek hála újabb pályák, újabb történetdarabok kerülnek napvilágra. Természetesen a pályákon is megfigyelhető ez a kettősség, már a belépéskor tudjuk, hogy éppen kék sündisznónkkal vagy annak az éjszakai változatával kell teljesítenünk egy-egy küldetést.

A klasszikus kék Sonic tulajdonképpen semmi ismeretlent nem hoz a játékmenetbe. Legerősebb tulajdonsága a futás, de mellette rengeteg combo is előcsalható belőle, ami segít egy akadály legyőzésében vagy éppen egy ellenség felöklelésében. Segítségével fogunk megküzdeni a nappali pályák kihívásaival, ahol a napsütés és az élénk színek a jellemzőek. A fekete Sonic már egy kissé más irányba tereli a játékmenetet, ugyanis ő nem a rohanás nagymestere. Neki sokkal jobban fekszik a Bud Spencert megszégyenítő pofozkodás, amit ellenfeleink földbedöngölése után tovább tudunk fejleszteni, újabb combókat előcsalva kis vérsündisznónkból. A klasszikus Sonic játékmenetén felnőtt harcosok ennek fényében lehet, hogy kissé unalmasnak vagy vontatottnak fogják találni a vele végigvitt pályákat, amik az éjszakát helyezik előtérbe.  

A pályák kialakítása mindkét hősünk esetében változatos és agyafúrt, tehát a rohanáson illetve bokszoláson kívül néha agysejtjeinket is meg kell tornáztatni. Hogy ne legyen unalmas a futkározás, útközben gyűrűket és egyéb apróságokat gyűjthetünk, amik a végelszámolásnál fontos szerepet töltenek be, hiszen ennek alapján kapjuk a medalionokat, amik pedig az újabb pályák felnyitásához szükségesek. Érdemes tehát a kitűzött idő mellett bekukkantani minden sarokba, vagy szétbokszolni néhány dobozt, hátha egy-egy kincsre bukkanunk a háttérben.

Egy bizonyos pályamennyiség elvégzése után mindig meg kell küzdenünk egy-egy főellenséggel is. A velük folytatott csaták változatosra sikeredtek és legtöbbször reflexjáték lesz a győzelem feltétele. Túl nehéznek nem lehet nevezni ezeket az ellenségeket, de a változatossághoz hozzátartoznak, amiből a Sonic Unleashed amúgy sem szenved komolyabb hiányosságokat. Bár sokaknak hiányozhat a régi epizódokból ismerős társak irányítása, akik most csak, mint mellékszereplők vannak jelen, az összkép így is teljesnek nevezhető.

Nem mehetünk el szó nélkül a grafika mellett sem, hiszen az egyik legszebb epizódot köszönthetjük a Sonic Unleashed képében. A pályák felépítése és megvalósítása csodálatos, az átvezető animációk lélegzetelállítóak, tehát az úgynevezett Sonic-univerzum teljes pompájában tárul elénk, kompromisszumok nélkül. Akik ismerik a régebbi részeket, azoknak ez külön öröm lehet, hiszen az újgenerációs grafika, még akkor is, ha nem teljesen 3D-s megvalósításról beszélünk, pompás összképet nyújt. A jól ismert mesés környezet él és virul, amit minden Sonic rajongó, illetve gyermeteg lelkű játékos önelégülten nyugtázhat.

Mivel egy játékban általában vannak szemet szúró tényezők, a negatív oldal és a kritika itt sem maradhat el. Komolyabb problémák ugyan nem merülnek fel a Sonic Unleashed esetében, de ha nagyon mélyen magunkba nézünk, félretéve az elfogultságot, egy-kettőt azért találunk. A játékmenetből például a vérsündisznós részek valahogyan túlzottan is kilógnak, vontatottá válik tőle az amúgy megszokott, gyors játékmenet, ami a nappali Sonic esetében szerencsére még mindig hozza a formáját. A másik negatívum pedig a rengeteg töltés és mentés, ami minden pálya előtt és után lezajlik. Bár ennek megítélését embere válogatja, ezen képernyők bámulása helyett többen inkább a valós játékot választanák, amit a kényszerpihenők kicsit szétszabdalnak. A városokban lefolytatott beszélgetések is elég irritáló hatást válthatnak ki egyesekből, de ott legalább a sztoriból deríthetünk ki darabkákat és nem tétlenül bámulunk a képernyőre. A mentés opcióját meghagyhatták volna szabad választásnak a fejlesztők, hiszen egy óra játékból talán fél óra a valós játékidő, ami az összképet és a végső pontszámot bizony-bizony, kissé lerontja.

A zenét és a hangokat nem hoztuk még szóba a bemutató alatt… Nos, meglepődni nem fogunk a Sonic Unleashed alatt, a zenék a szokásos aranyossággal lettek felturbózva, a mesés világhoz illően, mint ahogyan a hangok is illeszkednek Sonic világához. Hatalmas jelentőségük még sincs, hiszen a hangsúly a játékmeneten van, amit már kiveséztünk a fenti sorokban.

El kell fogadnunk, hogy ez a Sonic már nem az, ami régen volt, és ha kellő fanatizmussal, ezt szem előtt tartva állunk hozzá, nagy gondunk nem lesz a játékkal. Hozza a várt szintet, ami elvarázsoló világával egyből rabul ejti a gyanútlan játékost, néhány órás önfeledt szórakozással karöltve. A Sonic Unleashed ismét megmutatja, hogy milyen egy klasszikus videojáték a mai szemmel nézve, és hogy nem kell vér, valamint erőszak ahhoz, hogy önfeledten tudjunk szórakozni. A klasszikus Sonic-rajongóknak mindenképpen ajánlott, a gyermeklelkű játékosoknak szintúgy, a Gears of War-nemzedéknek pedig egyáltalán nem.

Értékelés: 8/10

Translate »