Figyelem! A dobozban található bekezdés spoilert tartalmaz!

A történet szerint Atreus édesanyja eltávozik az élők sorából. Azonban halála előtt még volt egy utolsó kívánsága, miszerint, ha bekövetkezik a vég, Kratos és a fiú keljen útra, és hamvait a világ legmagasabb hegyének csúcsán szórják szét. Kedvenc spártai harcosunk tudja, hogy az előttük álló út nem lesz sétagalopp, és fél, hogy fia, Atreus még nem áll készen a feladat teljesítésére, ezért a háború istene vadászni viszi a gyermeket, hogy az bemutathassa, hogyan is tud bánni az íjjal.

Nos, a fiú sikeresen abszolválja a feladatot, azonban ezt követően egy váratlan körülmény miatt Atreus agyát elönti a düh, és nem tud józanul gondolkodni. Kratos belátja, hogy a fiú valóban nincs még kész az út megtételére, így hazamennek.

Nem sokkal később egy isteni erővel rendelkező idegen kopogtat a család házának ajtaján, aki azt állítja, tudja, hogy kicsoda is Kratos valójában. Hiába próbáljuk elküldeni, az illető hajthatatlan, ezért kénytelenek vagyunk csúnyán helyben hagyni, ami miatt nem éppen leszünk az északi istenségek kedvencei.
A spártai, belátva, hogy már az otthon melege sem olyan biztonságos, úgy dönt, hogy habár korábban úgy vélte, Atreus még nem áll készen a feladatra, most mégis útnak kell indulniuk.

A játékmenet teljes fordulatot vett a korábbi részekhez képest, az új God of War egy sokkal mélyebb sztorival rendelkező játék lett, ami inkább az akció-szerepjáték kategóriába sorolható. Fegyverünk ezúttal többnyire a Leviatán fejsze lesz, amit kedvünk szerint hozzávághatunk kisebb ellenfeleinkhez, ettől azok megfagynak, így rövid időre mozgás- és harcképtelenné válnak, amíg a társaikat jól elgyepáljuk. Akadnak olyan speciális egységek is, akik immunisak a fejsze fagyasztó sebzésére, így őket a puszta kezünkkel kell móresre tanítani. Az elején kicsit féltem, hogy a “fiú” hátráltatni fog minket ebben a kietlen skandináv világban, azonban rendkívül jól megállja a helyét, és kiváló csapatot alkot apjával. Ahogy haladunk előre az úton, Atreus egyre jobban kezd bánni a fegyverével, illetve néhány ellenfél mögé osonva előszeretettel gáncsolja ki őket, vagy ugrik a nyakukba, amivel rövid időre harcképtelenné teszi őket, hogy Kratos elvégezhesse a munka oroszlánrészét.

Külön érdekelt a harcrendszer, mivel ebben az epizódban már nem látunk be a hátunk mögé, de a fejlesztők ezt is egy nagyon egyszerű, de remek megoldással oldották meg: három különböző színű indikátort kapunk, a fehér azt jelzi, hogy ellenfél van mögöttünk, a piros, hogy az az ellenség épp támad, és van a lila, miszerint az adott irányból lövedék érkezik Kratos felé. Ezúttal egy könnyű és egy nehéz támadást kapunk, amelyek a jobb oldali ravaszon és a felette található gombon lettek elhelyezve, akárcsak a Dark Souls-szériában vagy az Assassin’s Creed: Originsben. A Leviatán fejsze mellett Kratos rendelkezik egy pajzzsal is, amivel kivédheti a felé irányuló támadásokat, és akár ellenakcióba is lendülhet.

Kratos karaktere rengeteget változott, sokkal megfontoltabb lett, mint ahogy a trilógiából megismerhettük, most már nem végez bárkivel, aki az útját állja, kivéve, ha az adott karakter valamivel rászolgált, például veszélybe sodorta Atreust. Azonban a háború istene továbbra sem a szavak embere, a szókincse többnyire kimerül a néhány szavas válaszokban, illetve ha szeretne valamit fiától, akkor is többnyire annyit mond, “fiú”, majd mutat az adott rejtvényre, tárgyra vagy egy pontra, ahova küldi Atreust.

Ha 1-1 szóval kéne jellemeznem a kis csapatot, azt mondanám Atreus az “ész”, aki olvas az ősi skandináv nyelveken, illetve egy naplót is vezet, amibe mindenről feljegyzést készít, a különböző ellenfelekről, azok gyenge pontjairól, az útja során megismert karakterekről, illetve történeteket is leír a kis füzetébe, amelyeket a nagy világból hallott. Kratos pedig maga a megtestesült “erő”, ő nem annyira okos, mint fia, viszont elég nagyot tud ütni.

Az új God of War világában kilenc birodalom található, melyből összesen hatot járhatunk be, ebből négyet a történet keretein belül, míg a maradék kettőt egy mini játékkal oldhatjuk fel, ahol a birodalom nyelvének darabjait kell megkeresnünk. Ezek bárhol lehetnek, ládákban vagy csak a földön elszórva valahol, de ha meg lesz a három töredék már is megnyílik előttünk a Tűz és a Köd országa. Előbbiben aréna harcokat tudunk teljesíteni jutalmakért, ahol hullámokban rontanak ránk a kisebb-nagyobb lények, és nekünk túl kell élni a találkozást. Utóbbiban pedig “ködvisszhang” névre keresztelt köveket kell kihoznunk a mérgező felhőből, mielőtt letelne az idő, hiszen akkor Kratos nem éppen szép halált hal. Természetesen ez nem ilyen egyszerű feladat, mint amilyennek hangzik, ugyanis erősebbnél-erősebb ellenfelek fogját útunkat állni, és ha úgy döntünk, hogy kijövünk a mérgező gázból, akkor az addig összegyűjtött nyers anyagunk megmarad, azonban ebbe a világban ilyenkor minden legyilkolt rondaság újjá éled, így kezdhetünk majdnem mindent előröl. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért is jó nekünk, nos ha elég ködvisszhangot gyűjtünk össze, a kovács legendás páncélt készít belőle karakterünk számára.
Az alap sztori teljesítése nagyjából 25-30 óra körül mozog, ami manapság igen jónak számít. Azonban a God of War itt még nem ér véget. Töménytelen mellékküldetést kapunk, ahol többnyire szívességeket kell teljesítenünk egy adott NPC-nek, vagy egy-egy nagyobb bestiát kell a másvilágra küldeni. A történet befejeztével megnyílik egy újabb szál, ahol kilenc megátkozott Valkűrt kell felszabadítanunk, akik elképesztően kemény ellenfelek, de ha mindet elintézzük, mesés jutalomban lesz részünk.

A játék során két féle alap “fizetőeszközünk” lesz az egyik a tört ezüst, amiből a helyi kovácsnál fejleszthetjük páncélzatunkat és fegyverünket, illetve a másik a tapasztalatipont amiből a skill fán fejleszthetjük a fejsze valamint Atreus nyilainak képeségeit. Ezek közül számos van aminek használatához meg kell felelni valamilyen kritériumnak, például Kratos élet erejének el kell érnie egy bizonyos szintet. A különböző páncélok más-más értéket adnak van ami rengetek HP-t biztosít, van ami Kratos erejét növeli az egekbe, de akadnak olyanok is amik minden statisztikánkat picit viszik feljebb. Ez teljesen a játékoson múlik, hogy milyen stílus illik hozzá leginkább.

Akár csak a korábbi epizódokban, ezúttal sem maradhattak ki a puzzle-elemek a játékból, ezek azonban teljesen átalakultak, most már szinte az összeshez szükséges használni a fejsze valamelyik képességét, hogy tovább folytathassuk utunkat. Illetve a közösséget általában megosztó, de a God of Warból elengedhetetlen Quick Time Event-szekvenciák sem maradhattak ki, még ha számuk jelentősen redukálódott.

A God of War egy hatalmas játékteret kapott, és a bevezető után teljesen elengedi a játékos kezét. Csak, hogy egy példát hozzak, a játék elején a vadászatnál volt egy elágazás, ahol Atreus megszólalt, hogy szerinte balra kellene mennünk, mivel arra látja a szarvas nyomait, de engem érdekelt, hogy mi lehet a másik irányban, így hát arra indultam, majd néhány másodperc elteltével a fiú ismét megszólalt, és azt mondta, “vagy mehetünk arra is”, és onnantól kezdve követett. Ez apróságnak tűnhet, de nagyon jó érzés, hogy a Santa Monica Studio egy főként felnőtteknek szóló játékban valóban felnőttként kezeli a tévé előtt ülő személyt, és nem rág mindent a szájába.

Külön szívmelengető volt azt látni, hogy a fejlesztők és a kiadó mennyire a szívén viseli a játék sorsát, mivel a tesztidőszak alatt nagyjából 40 órát sikerült beleölnöm a GoW-ba, és ezalatt az idő alatt összesen 1 darab buggal találkoztam, amikor is egy alap ellenfél megakadt az egyik tereptárgyban, és ezért egy helyben futott. Nos, ezt követően két frissítés is napvilágot látott, amelyek a játékbeli hibákat javították.

Tekintve, hogy a történet nagyon fontos szerepet kap a Santa Monica Studio új alkotásában, így külön öröm, hogy kis hazánkban magyar felirattal jelenik meg a játék, így bárki számára teljes mértékben élvezhető lesz.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás