Blacksmith Shop Simulator – Betekintő
A Blacksmith Shop Simulator betekintést nyújt a középkori kovácsmesterség lassú, aprólékos világába. Nem az akcióra épít, hanem arra, hogy átéljük, hogy a tűz, a fémek és a vásárlók hada között mennyi munkája is volt egy kovácsmesternek, aki a portékáit is saját maga árusította.
A játékmenet központi eleme a kovácsolás folyamata. Nyersanyagokat kell formává alakítanunk: kardokká, pajzsokká és egyéb, korhű védő, illetve támadó eszközökké. A megvalósítás bár kellőképp részletes: a fém izzásig hevítése, kalapálása, megfelelő pillanatban való edzése, majd a végső összeszerelés mind-mind odafigyelést követel, azonban sok hasonló „simulator” játékhoz rengeteg bugyuta animációt és modellt. A kovács szakma részletes kidolgozottsága megfelelő mennyiségű egyediséget visz a játékba, hogy ideig-óráig kompenzálja ezeket a gyengeségeket, és érdekessé teszi a játékot legalább addig, amíg az egyes megrendeléseket teljesítjük.
A műhely falain túl egy menedzsment réteg is jelen van. A korábban említett eladási folyamat a vevőkkel történő interakciókat, pontosabban azok konkrét igényeinek teljesítését foglalja magában. A különböző kérések teljesítése nemcsak pénzt, hanem hírnevet is hoz majd, ami a másik menedzsment rendszert hizlalja. A megszerzett jövedelmet jobb szerszámokba és minőségibb alapanyagokba fektethetjük, illetve kibővíthetjük a boltot és annak kínálatát. Hírnevünk növekedésével pedig egyre pénzesebb vevőkört tudunk kialakítani, ami csak jobban gyorsítja a növekedésünket.
És ezek voltak a játék erősségei, ugyanis a látvány és hangvilága sajnos lehúz az élményből. A kohó vörösen izzó fénye, a kalapács szikrái és a fából ácsolt belső terek nyers hangulatot keltenek, és ha őszinte akarok lenni, szerintem egyes modellek egyenesen az asset boltból érkeztek, mert valószínűleg más simulator játékokban is találkoztam velük. A karakterünk és a vásárlók modelljei alapvetően rendben vannak, de egyáltalán nem kiemelkedőek, és a leltárunk feltöltésére rendelkezésre álló kereskedő modelljéről hiányzik a textúra és bár a modelljén látszik a kidolgozottság, egy teljes egészében mattfekete figura álldogál a boltunk mellett. A háttérzene pedig egy bár dallamos, de rövid zeneszámból áll, ami kellemes hangulatot kölcsönöz, azonban az első 20-30 perc után rendkívül zavaróvá tud válni a monoton ismétlése.
Bár sok negatívumot fel tudok sorolni a játékról, a rendkívül alacsony ára miatt talán még meg is érheti a belefektetett pár eurós összeget, arra a néhány órára amíg fejlesztjük a kohót, hiszen a korai órái voltak számomra is a legszórakoztatóbbak. Azonban figyelembe kell venni, hogy ez a játék nem hosszútávra lett tervezve és fájdalmasan rövid idő után lesz borzalmasan monoton és unalmas.
