Farthest Frontier – Betekintő
A városépítő játékok világa mindig is a türelem, a rendszerezés és a csendes építkezés terepe volt. A Farthest Frontier ezekre a klasszikusnak mondható alapokra épít, de nem pusztán nosztalgiából, hanem inkább azért, hogy megmutassa, milyen törékeny és mégis felemelő lehet egy új világ születése a semmiből. A Crate Entertainment alkotása, mely nemrég lépett ki a Korai Hozzáférésből a Banished örökségét viszi tovább, miközben egy lépéssel mélyebbre merül abba a mindennapi küzdelembe, amit a középkor embere vívott az éhínséggel, a betegséggel és a hideg téllel szemben.
A játék nem ragaszkodik konkrét történelmi helyszínhez vagy évszázadhoz – inkább egy időtlen, mégis ismerős európai tájat teremt, ahol egy maroknyi telepes vállalkozik arra, hogy kihasítson magának egy új lakhelyet a vad tájból. Nincs itt hősi hadjárat, sem legendás uralkodók, csak mindennapi emberek, akik fát vágnak, halásznak, vetnek és reménykednek abban, hogy a tél nem veszi el mindazt, amit felépítettek.
A Farthest Frontier alapvetően a túlélés és a fejlődés egyensúlyáról szól. A telepeseinket nem közvetlenül irányítjuk majd, hanem feladatokat osztunk ki, amelyek lassan, szinte organikusan formálják a falut várossá. A kezdeti órákban minden egyes döntés súlya érezhető: a fa aprózása, a vadászok kijelölése vagy a termőföldek gondos elrendezése mind egy-egy életvonal a közösség számára. A tél közeledtével a füstölgő kémények, a megtöltött raktárak és a száradó hús látványa nemcsak esztétikai részlet, hanem az emberek nagyon is valóságos harci készülete az ellen az ellenfél ellen, amely mindig eljön: a tél kegyetlen hidege.
A játékmenet fokozatosan épül fel: előbb kunyhók és fűrészüzemek nőnek ki a földből, majd füstölők, kovácsműhelyek és piacok. A növekvő település azonban új gondokat is hoz: betegségeket, élelmiszerromlást, patkányokat és fosztogatókat. A Farthest Frontier nem hagyja, hogy az ember belesüppedjen a rutinba; mindig történik valami, ami emlékeztet rá, mennyire törékeny az emberi rend a természet és a káosz szorításában.
A termelés és a mezőgazdaság különösen kidolgozott rendszere a játék szíve. A vetésforgó nemcsak egy mechanikai elem, hanem stratégiai döntés: mikor kell pihentetni a földet, mikor kell a termelést váltani a zöldség, gabona és takarmány között, hogy ne pusztítsuk el a talaj termőképességét. Minden év új kihívásokat hoz majd: a korábban említett betegségek, a hideg által behozott fagyok és persze a túltelített raktárak okozta ételromlás is. A siker itt nem a grandiózus építmények felhúzásában, hanem a tél túlélésében nyilvánul meg.
A játék vizuálisan is erősen épít erre az élményre: a dinamikusan váltakozó évszakok, a hóval borított tetők, a sárban cammogó haszonállatok és gazdáik, és a középkori dallamokat idéző zenei aláfestés mind hozzájárulnak a hiteles, mégis szinte festői hangulathoz. A Farthest Frontier nem igyekszik túlságosan modern lenni, inkább megőrzi a városépítő műfaj nyugodt ritmusát, miközben minden döntést átitat az élet és halál súlya.
A Crate Entertainment ezzel a játékkal bebizonyítja, hogy a történelmi hitelesség nem dátumokban, hanem hangulatban rejlik. A Farthest Frontier a középkor nehézségeit és apró diadalmait idézi meg, melyeket a széllel, a faggyal és az éhhalállal szemben aratunk.
