Quarantine Zone: The Last Check – betekintő
A Quarantine Zone: The Last Check igazi meglepetésként érkezett nemrég Steamre, szinte minden előzetes felhajtás nélkül. Első pillantásra könnyű lenne egy háromdimenziós Papers, Please másolatként hivatkozni rá, és egyébként nem is lennénk nagyon messze az igazságtól, azonban a játék ennél jóval több: egy teljesen 3D-s környezetbe helyezett, enyhén esetlen, mégis bájos „Euro-jank” élmény, melynek, ha a „simulator” szócska szerepelne a címében akkor kicsit sem lenne meglepő senkinek sem. A Devolver Digital, mint kiadó jelenléte egyértelműen jelzi azonban, hogy ez a játék minőségében kiemelkedik az átlag Euro-jank játékok sorából: a megszokott nyers indie megoldások mellett érezhető egy plusz rétegnyi letisztultság és átgondoltság, ami ritka az ilyen típusú játékoknál.
A játék során egy karanténzóna kapujánál teljesítünk majd szolgálatot egy zombijárvány kellős közepén. Friss újoncként az lesz a feladatunk, hogy minden érkező civilt alapos vizsgálatnak vessünk alá, melyeknek mélysége a játék előrehaladtával egyre bonyolultabb és több rétegűbb lesz. A munka egyszerre mechanikus és groteszk: szemrevételezés, ruházaton keresztüli szkennelés, reflexvizsgálat, majd ahogy említettem, az előrehaladásunkkal légzésvizsgálat, illetve belső szervi szkennelés is elvégzendő a túlélőn mielőtt ítéletet hoznánk a sorsuk felett. Amennyiben biztosan kimutattuk a fertőzést egyes túlélőkben, akkor egy gyors és végleges intézkedésre kell küldenünk őket a kivégzőhelyiségbe. A koncepció morbid, mégis meglepően szórakoztató, és bár nem hibátlan, nehéz tagadni, mennyire élvezetes tud lenni.
A kampány nagyjából hat órát ölel fel, de rendelkezésünkre áll egy végtelen mód is azok számára, akik tovább csiszolnák a határőr–kivégzőtiszt rutinjukat. Ötnaponta túlélőket kell útnak indítanunk egy konvojjal, a távozókat pedig mi osztjuk be, hogy katonai utánpótlás, vagy tudós lesz belőlük, melyek pénzt, illetve fejlesztési pontokat biztosítanak számunkra, ha egy ághoz megfelelő mennyiségű embert szállítunk. Mindeközben folyamatosan fenn kell tartanunk a bázis működését: áramellátás, élelem, gyógyszerkészlet, új tünetek feltárása mind a mi felelősségünk. A játék így nemcsak morális döntések elé állít, hanem logisztikai kihívásokat is elénk gördít.
A mechanika fokozatosan bővül. Ahogy korábban említettem, kezdetben csupán látható tünetek alapján döntünk: egyértelmű harapásnyomok, gyanús bőrkiütések, sárgás szemek. Minden tünet egy színkódolt rendszerbe illeszkedik: a zöld ártalmatlan, a sárga megfigyelést igényel, a piros pedig egyértelmű ítéletet jelent. Ahogy telnek a napok, új eszközök kerülnek a kezünkbe, mint a hőmérő, pulzusmérő, reflexkalapács, majd egy különleges szkennert is kapunk, amely a ruházaton keresztül is vizsgálhatjuk a korábban említett jeleket. A kapunál végzett ellenőrzés így idővel egy jól begyakorolt, rutinszerű folyamattá válik, melyet a túlélők hátizsákjának átnézése egészít majd ki.
A bázisépítés és menedzsment rétege szintén fontos része az élménynek. Minden sikeres ellenőrzés után jutalmat kapunk, amelyet fejlesztésekre fordíthatunk: a kantin, a klinika, a generátor, a kutatólaborunk és a lövésztornyok mind fejleszthetők. Az energiaellátásunkról a benzines generátor gondoskodik, melyet bizonyos időnként mindig meg kell tankolnunk, így a pénzügyi egyensúly fenntartása kulcsfontosságú lesz. A játékmenetet mellékküldetések színesítik, melyeket a faliújságra kiszögelve találunk meg minden reggel. Ezek további bevételt biztosítanak, és a feladatok között olyanokat találunk majd, mint különleges célpontok likvidálása vagy épp agresszív túlélők elzavarása.
Egy ponton laboratóriumot is kapunk, ahol fertőzött civileket tanulmányozhatunk a fertőzés új tüneteinek felfedezése érdekében. Az ehhez kapcsolódó minijáték egyszerű és jól illeszkedik a játék groteszk hangulatához. Az irányítás egérrel és billentyűzettel működik a legjobban; kontrollerrel játszható ugyan, de érezhetően nem annyira letisztult, mint a hagyományos PC-s irányítás.
A Quarantine Zone: The Last Check végső soron egy groteszk, könnyed, újrajátszható élmény. Kevés játék ad ennyire intenzív fókuszt a megfigyelésre, a részletek böngészésére, majd a hirtelen, végleges döntésekre. Nem tökéletes, de pontosan tudja, mit akar nyújtani: egy morbid, fekete humorral átszőtt határőr-szimulációt zombiapokalipszis közepén és ezt a célját még a janky érzete ellenére is meglepően jól véghez viszi.
