Oldal kiválasztása

Star Wars: Battlefront ~ Tűkön ülve

Star Wars: Battlefront ~ Tűkön ülve
5 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Játékosként nem lehet okunk panaszra a 2015-ös felhozatalra. Több ikonikus franchise új epizódja jelent meg, mint az új konzolgeneráció megjelenése óta bármikor. De ebből a pompás kínálatból egy játékot sokkal jobban várok.

Tíz év telt el azóta, ami alatt átsuhant az életünkön egy konzolgeneráció, hogy a Star Wars: Battlefront 2 megjelent. Nem véletlen, hogy akkora figyelmet kapott a franchise elektronikus játék kiadási jogait megszerző Electronic Arts bejelentése, hogy felélesztik a sorozatot. Hangsúlyozottan nem folytatásról, hanem felélesztésről beszéltek, amit az először lassan szivárgó, majd egy bőséggel csörgedező és egy publikus béta tesztben, áradó folyammá terebélyesedő információk igazoltak is. A játék alapját a klasszikus trilógia (1977 és 1983 között megjelent IV., V. és V. rész) adja, nem keverik a messzi-messzi galaxis korszakait, mint a Lucas Arts által kiadott Battlefront epizódokban. Márpedig egy régi vágású rajongónak, akibe az első kölyökkori mozi-élményei plántálták ezt a rajongást, ez már önmagában nagyon jól hangzik.

A tízéves technikai fejlődésnek köszönhető, egy kevéske túlzással akár filmesen valóságosnak is titulálható látványvilágról készült képek, videók és végül a személyesen is kipróbálható beta engem megnyugtattak, hogy ezzel minden rendben lesz a Star Wars Battlefront PlayStation 4-es verziójával. A hangot és zenét pedig el sem lehet rontani, hogy John Williams unalomig ismert, de soha meg nem unható dallamait és az ILM zörejtárának hangmintáin használják fel.

A játékélményben hasonlóan fontos összetevő a változatosság kérdése. Számomra ugyan szintén nem kérdés, de a nyílt teszt után sokan elégedetlenkedtek a fegyverek és helyszínek szűkössége kapcsán. Más harci játékokkal összevetve valóban szerénynek mondható a (eddig nyílvánosságra hozott) fegyverek, tárgyak és helyszínek választéka, ugyanakkor egy rajongóként nem is értem, hogy minek kell egyáltalán a három film fő helyszínei (Tatooine, Hoth és Endor) mellé más; ha van Blastech DL-44, kinek kellhet másféle blaster-pisztoly? Ennek ellenére vannak olyan fegyverek, amik a mozifilmekben nem, vagy maximum jelmez kiegészítőként bukkantak fel, épp azért, hogy változatosabbá, ráadásul taktikailag is változatosabbá tegyék a játékmenetet. Az a nem energia alapú fegyverek már első megemlítésük óta kedvenceim az elhárító-pajzsok jelentette problémák megoldására. Ráadásul, annak ellenére, hogy a magam részéről elégedett vagyok az alapjáték kínálta (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az előre bejelentett) helyszín- és fegyverválasztékkal, a már jó ideje beharangozott DLC-kkel biztos, hogy nem csak az előbbiek sora, de a használható arzenál is bővülni fog.

Továbbra is a változatosság kérdés körénél maradva, a járművek szerepeletetésének kihagyása nehezen megmagyarázható hiányossága lett volna a játéknak. A lépegetők, miegymások és persze a vadászgépek annyira kihagyhatatlan résztvevői a lázadók és birodalom közötti ütközeteknek, hogy teljes hiányukra nehéz lenne logikus magyarázatot találni. Nem kétséges, hogy a harci gépek irányítása nem kevés tanulást és gyakorlást igényel, mert első sorban nem űrvadász szimulátornak készült a Battlefront, azonban arról is hiba lenne megfeledkezni, hogy akciójátékok esetében a DICE rendelkezik talán a legtöbb tapasztalattal az iparágban, így a kellő tapasztalat megszerzése után szórakoztatóvá válik az elsőre irányíthatatlannak tűnő masinák vezetése is.

Ahogy az AT-ST vagy az X-szárnyú vadász, úgy a hősök és az egzotikus (de a filmes élmények alapján ismerősként üdvözölhető) idegen fajok is elválaszthatatlan kellékei az igazi Star Wars élménynek. Öröm volt hát olvasni azokat a bejelentéseket, amik a klasszikus trilógia főszereplőinek játékba hozásáról szóltak.

A kiadó a játékélmény harmadik összetevője, a játékmódok oldaláról is igyekezett biztosítani a Battlefront sikerét. Ez kétségtelenül a hálózati multiplayerre kihegyezett akciójátékok kategóriájába sorolható, de netes játéklehetőségei között nem csak az összes (kreatív módon elnevezett) klasszikus multiplayer játékmódokat találjuk meg, hanem a filmes főszereplőkre építve két egyedi, ismerősökkel és ismeretlenekkel közös lövöldözési lehetőséget kínál. Ugyanakkor (és ezért szerintem jár egy méretes piros pont), nem csak a hálózati mókára koncentráltak. Star Wars Battlefront szoló módban is kínál szórakozási lehetőséget, de még inkább a gépi ellenfelek elleni, osztott képernyős kooperatív küzdelemért, aminél jobb party-játék nem létezik (bocsi Mario Cart). Már annyira várom, hogy most felteszem a két controllert tölteni, nehogy azért ne csaphassunk ketten egyszerre a lázadó söpredék orrára, mert lemerült az egyik irányító.

Translate »