Sherlock Holmes 2: Árnyjáték – Filmkritika
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Sir Arthur Conan Doyle legendás nyomozópárosa, Sherlock Holmes és Dr. John Watson ezúttal az agyafúrt Moriarty professzort igyekszik megakadályozni őrült tervének megvalósításában.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt írtunk a Sherlock Holmes újraértelmezett első mozis kiruccanásáról, s akkor azzal kezdtük a beszámolónkat, hogy a Guy Ritchie-féle modernizált újraértelmezés kezdetben inkább visszatetszést váltott ki belőlünk, a látottak azonban hamar meggyőztek minket, hogy a vérfrissített, egyértelműen akciódúsabb és látványosabb megközelítés is remekül áll London ismert nyomozójának. A rendező szerencsére megtartotta ezt az irányt, csak az első rész arányain változtatott, így amíg a tavalyi részben részletes karakterépítést, sok-sok ötletesen elmesélt és bemutatott fejtörőt kaptunk, addig a Sherlock Holmes 2: Árnyjáték in medias res hajítja a nézőt a cselekmények forgatagába, hogy aztán Európát keresztülszelve érje tetten Moriarty professzort.
A második rész ott veszi fel a fonalat, ahol az első elejtette azt, s bár a Sherlock Holmes 2: Árnyjáték megértéséhez alapvetően nem szükséges a tavaly megjelent epizód ismerete, az előismeretek mégis komolyat lendítenek az élvezeti faktoron. Wattson épp házasodni készül, miközben Holmes az Európát rettegésben tartó robbantásos merényletek után nyomoz, s miután sikerül összeraknia a kirakóst, társával útnak ered, hogy egy újabb világháború kirobbantását tervező Moriarty professzort lekapcsolja. A zseniális nyomozó ezúttal emberére akad, s London és Párizs után végül egy svájci béketárgyalás lesz küldetésük állomásánakk vége, ahol aztán végleg sakk-mattot kap az agyafúrt, végletekig kimért, rideg professzor.
A Sherlock Holmes 2: Árnyjátékban mindazon elem visszaköszön, ami remekül működött az első részben, ráadásul Ritchie semmit se bízott a véletlenre, így a folytatások alaptörvényeit betartva vezeti végig hőseit a cselekményen. A film már az első percekben magas fordulatszámra pörög, és egy-két jelenet kivételével lényegében tartja is ezt az eszeveszett tempót. Szerencsére a Holmes mellett végre hangsúlyosabb szerepet kapott Wattson is, így remek buddy-movie kerekedik ki az Árnyjátékból, amiben a visszaköszönő lassított jelenetek koronázzák meg az élményt. Ami negatívum, hogy a tavalyi részhez hasonlóan, sajnos idén se sikerült remek főgonoszt szállítania a Sherlock Holmes-nak a Moriarty professzort megformáló Jared Harris-ről ugyanis nehezen volt elhihető, hogy magas intelligenciája ellenére egy hidegvérű gyilkos, és aki a pénzért képes nemzeteket összeugrasztani.
Akinek már az első rész se tetszett, az a mostani kalandot se fogja szívlelni, aki viszont szereti a buddy comedy-ket, a látványos akciót, a szórakoztató történeteket és cselekményvezetést, az mindenképpen váltson jegyet a Sherlock Holmes 2: Árnyjátékra, mert ennél jobb filmmel semmikép se indulhat ez az esztendő.
Értékelés: 8/10
