Oldal kiválasztása

L.A. Noire – Játékteszt

L.A. Noire – Játékteszt

Az idei esztendő egyik legeredetibb videojátéka végre PC-re is megjelent! Vajon képes lesz megfelelni a Rockstar korábbi alkotásaihoz mérten?

A múltban számtalan alkalommal temették már a PC-t, mint játékplatformot, ámde a koporsójába vert szegek ellenére még mindig köszöni szépen jól van. Sőt mi több, kicsattan az egészségtől és folyton folyvást bizonyítja, hogy az exkluzív címek kivételével a legtöbb nagyobb nevet – ha nem is túl komoly nyereséggel, de – megéri kiadni rá . Ékes példája ennek a gondolatmenetnek a Rockstar és a Team Bondi kooperációjában készült L.A. Noire, amelyre a konzolos megjelenéshez képest alig fél évet kellett várniuk a számítógépes játékosoknak. Eme apró malőrt azonban nem hagyták annyiban a program készítői, hiszen a jó portolás mellett számtalan extrával vértezték fel az L.A. Noire: The Complete Edition címet kapott alkotást, így az összes eddig megjelent DLC mellett 3D támogatást, megszépült küllemet és billentyűzetre szabott irányítást is készítettek hozzá. Egy árva szavuk sem lehet tehát a PC-s játékosoknak a Rockstar csapatára, akik a fentieken kívül ugyanazt az élményt kapják, mint annak idején a konzolosok. Lássuk miről is van szó!

 

Történetünk egészen a második világháborúig nyúlik vissza, akárcsak a legtöbb 1950-es és 1960-as években játszódó videojáték esetében. Főhősünk Cole Phelps névre hallgat, aki végigharcolta a világégést, a pacifikus hadszíntér legtöbb ütközetében részt vett, a háború végeztével pedig hazatér szülővárosába, Los Angelesbe. A legtöbb bakával ellentétben Cole-t nem viselte meg különösebben a háború, így néhány hónap alatt egyenesbe hozza életét és úgy dönt, hogy rendőrnek áll. Háborús veterán ide vagy oda, egyszerű utcai járőrként kezdi életét – ebben az időszakában kapjuk meg felette először az irányítást –, ám később a sok sikeres kihallgatást és bűncselekmény feltárását követően levetkőzheti az egyenruhát, hogy civil nyomozóvá váljon. Ekkor fogjuk megkapni Cole oldalán az első komolyabb ügyünket, amely a kissé unalmas, botladozó és helyenként ijesztően egyszerű oktató küldetéseket követően kész felüdülést jelent. A betanító missziók ugyanis még hősünk utcai járőr korszakát elevenítik fel és ugyan arra tökéletesek, hogy bemutassák nekünk a játékmenetet, illetve annak mechanikáját, mégis kissé megrémítettek a fenti negatívumok miatt. Szerencsére az L.A. Noire első egy órája után már nyoma sem volt ezeknek a jellemzőknek, a helyüket a folyamatos nyomozások, a rejtélyes gyilkosságok és egyéb a szakmával járó ügyek vették át, amelyek szépen, fokozatosan nehezedtek, ezáltal előidézve az állandó kihívásokat a játékos számára.

 

Az alkotással kapcsolatban nem árt még a játékmenet ismertetése előtt tisztázni, hogy szemben a korábbi vélekedésekkel, az L.A. Noire-nak nem sok köze van a GTA-sorozathoz, tehát aki azt hiszi, hogy egy újabb sandbox akciózást kaptunk a Rockstartól, az biztosan csalódni fog, annak ellenére is, hogy a fenti kifejezések közül néhány ráhúzható tesztünk alanyára is. Játékunk ugyanis sandbox alapokon nyugszik, így az ötvenes évek Los Angelesének virtuális mása szabadon bejárható, azonban egyrészt a feszített tempójú, lineáris küldetések mellett nem nagyon lesz időnk ezt kihasználni, másrészt nem is lesz miért elkószálni, hiszen a néhány mellékes küldetés kivételével maximum a virtuális város felfedezésének élménye hajthat minket, más egyéb nem igazán. Az L.A. Noire ebben az esetben hasonló a RAGE-hez, vagyis megpróbálja elhitetni velünk, hogy egy óriási világban mozgolódunk – ami ebben az esetben így is van –, de a küldetések olyannyira rövid pórázon tartanak minket, hogy ez csak egy örömteli pozitívum, de semmi több annál. A GTA-val való hasonlóság még többek között, hogy lesz alkalom, amikor lehetőségünk nyílik például autós üldözésre vagy lövöldözésre – esetünkben a rend éber őreinek oldalán –, ám itt olyannyira ki lettek dolgozva ezek a részletek, kezdve a fedezékrendszertől, egészen a sérülésmodellezésen át – kivéve a járművek esetében –, hogy éles ellentétekbe ütközhetünk a Rockstar leghíresebb alkotásával történő összehasonlítás közben. A GTA és az L.A. Noire tehát nem említhető egy lapon, hiába is fakadnak egy tőről.

 

Ennek ellenére azonban ne higgyük azt, hogy a Team Bondi által fejlesztett program unalmas lesz. Korántsem! A középpontban – amint azt már a történet ismertetésekor kitalálhattátok – a nyomozások és a különféle bűnügyek felderítése, megfejtése áll majd. Minden egyes feladatunk a rendőrőrsön kezdődik, ahol megtudjuk, hogy milyen ügyben kell nyomozást indítanunk, ezt követően megkapjuk a helyszín koordinátáit, majd autóba pattanva indulhatunk is. Megérkezésünket követően a legtöbb esetben megvizsgáljuk a helyszínt, nyomokat keresünk, amennyiben van, úgy átkutatjuk a halottat, közben pedig nagyon jól használható jegyzetfüzetünk folyamatosan dagad az újabb és újabb bizonyítékokkal. Ha fontos információra bukkantunk, azonnali jelzést kapunk, így amennyiben a helyszínen végeztünk és kihallgattuk a szemtanúkat is – akár ezzel is kezdhetjük majd a terepmunkát –, elindulhatunk a forró nyomon, amely újabb helyszínekre fog vezetni, hol a tettesek, hol az áldozatok lakására, üzletekbe és így tovább. Ekkor általában már csak kihallgatások zajlanak – ha csak a tettes a szembesítéskor nem próbál meglépni előlünk –, amelyek rendkívül fontosak az L.A. Noire esetében. Az illetékesek egyrészt forradalmi animációkat, elsősorban arcmimikákat készítettek játékukhoz – erről bővebben később – másrészt teljes egészében mi irányítjuk ezeket a szembesítéseket, így egy rossz vádaskodás vagy rossz összefüggés és akár a teljes feladatot bukhatjuk, hiszen nincs visszajátszás, amit egyszer kimondtunk, az úgy is marad. A gyanúsítottaknak ugyanis kérdéseket teszünk fel, válaszuk közben folyamatosan figyeljük viselkedésüket, elsősorban arcizmaikat, hanglejtésüket, amelyek segítenek nekünk abban, hogy a végén egyetértsünk velük, netán hazugsággal vádoljuk meg őket.

 

Ugyan leírva talán egyszerűnek hangzik ez az egész, de a gyakorlatban egy korábban soha nem látott, ám rendkívül jól használható és működő rendszert alkottak mindehhez a készítők. A nyomok vizsgálatánál például mindent aprólékosan megforgathatunk, a kihallgatásoknál jegyzetfüzetünk állandó segítőként lapul a zsebünkben, a mi dolgunk tehát az lesz, hogy jól, de legfőképpen logikusan használjuk az összegyűjtött nyomokat. Úgy a játék közepéig nem is akad majd különösebb problémánk a bűnesetek megoldásával, azonban később egy olyan szint fölé emelkedik majd a nehézség, amelynél már nem csak komoly angol tudásunkra lesz szükségünk, hanem arra is, hogy állandóan észnél legyünk, lévén olyan összefüggéseket kell felismernünk és alkalmaznunk, amelyek már gyakran nem lesznek egyértelműek. Ennél sokkal rosszabb azonban, hogy a különféle ügyek egy idő után, főleg a lineáris megoldásnak köszönhetően elég monotonná és egysíkúvá válnak. Gyakran fogjuk úgy érezni, hogy nem lesz elég szabadságunk és lehetőségünk, hiszen az ötödik-hatodik gyilkosság esetében érdekes lehet ugyanúgy átkutatni a holttestet, de tizedszerre már elvárnánk valami változatosságot, valami új opciót is. Hiába áll tehát össze az L.A. Noire története egy kiválónak nevezhető nagy egésszé, az egyedi játékmenet a végére kissé ellaposodik, így ugyan forradalminak nevezhető a koncepció, de az illetékeseknek a változatosságra is oda kellett volna figyelniük.

 

A játék egyik legnagyobb újdonságaként már jóval a megjelenés előtt az animációk magas szintű kivitelezését emelték ki az alkotók. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy a kihallgatások sokkal életszerűbbek legyenek, a gyanúsítottak mimikáját és testbeszédét pedig fel tudjuk használni arra, hogy mivel vádoljuk meg az adott szereplőt. Tény, hogy korábban soha nem látott animációkat láthatunk az L.A. Noire betöltését követően, már-már ijesztően realisztikus lett, amit a Team Bondi készített, ugyanakkor véleményem szerint akad árnyoldala is ennek a megvalósításnak, ez pedig nem más, minthogy az arc tulajdonságainak és izomzatának elképesztő lemintázásához nem illeszkednek a karakterek testmozgásai. Számtalanszor azt az érzést keltette bennem egy adott szereplő, mintha egy rongybabára egy valóságos emberi fejet illesztettek volna a készítők. Ez véleményem szerint helyenként groteszk és egyben ijesztő is, így amellett, hogy kalapot emelünk a technológiai újdonság előtt, úgy gondolom, hogy nem ártott volna odafigyelni arra, hogy ne csak az arcokat, hanem a testeket is hozzáigazítsák ehhez az erőltetett realizmushoz, amit egyébiránt magasabb szintekre emelnek a minőségi, gyakran hollywoodi filmekkel vetekedő szinkronhangok és a kor hangulatához illeszkedő muzsikák.

 

Mivel az L.A. Noire PC-s változatát teszteltük, fontosnak tartjuk kiemelni ezen verzió sajátosságait is néhány gondolat erejéig. Adott például a küllem, ami egy hajszálnyival valóban szebb lett, mint a konzolos átiratok grafikája, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy végre optimalizált is, így tehát nem lesz gondjuk a futtatással azoknak, akik a minimum gépigényt meghaladó számítógépen szeretnék futtatni a játékot. Szaggatásokat, fagyásokat és egyebeket nem tapasztaltunk a tesztelés során, a töltési idők is gyorsak voltak, egyszóval panaszra semmi okunk. Hasonló a helyzet az irányítással is, amit billentyűzettel és egérrel gyermeki könnyedséggel kivitelezhetünk, letisztultnak és jól átgondoltnak nevezhető az egész. Az L.A. Noire: The Complete Edition mindemellett számtalan bónusz tartalommal együtt került a boltokba, így az összes konzolos DLC tartalmát megtalálhatjuk benne. Ez újabb ruhák és fegyverek mellett szám szerint öt vadonatúj ügyet jelent, amelyek a gyújtogatástól kezdve az egyszerű közlekedési kihágásokig terjednek. Nyilván nem ezek miatt fogunk a PC-s változat megvásárlása mellett dönteni, ugyanakkor mindenképpen értékeljük a Rockstar jó szándékát!

 

Bármilyen szempontból is közelítünk az L.A. Noire felé, minden oldalról egy kimagasló videojátékot láthatunk benne. Vannak hibái, amelyek mellett ugyan nem lehet elmenni szó nélkül, de összességében annyi újdonság van benne, kezdve a játékmenettől egészen a forradalmi mimikákig, hogy megérdemli a kiemelkedő pontszámot. Amennyiben ugyanis jól beszélünk angolul, biztosan jól fogunk szórakozni vele, hiszen gyermekkorunk kedvenc detektívfilmjeit és képregényeit varázsolja interaktív formában képernyőinkre a játék. A Team Bondi és a Rockstar nagyot álmodott és ezt az álmot sikerült megvalósítaniuk. Reméljük, hogy egy sorozat kezdő darabját üdvözölhettük az L.A. Noire-ban.

 

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »