Luc Besson Yamakasija életre kel Faith személyén keresztül, a konzolosok és PC-sek pedig átérezhetik, milyen élmény felhőkarcolók tetejéről ugrálni. Megint nőni fog a parkourt kipróbálók és sportként űzők száma.Hogy mi is az a parkour? Ahogy a játék intrójában is láthatjuk, olyan jó kondícióban lévő emberek űzik ezt a "sportot", akik úgy érzik, hogy a város túlságosan sok szabályt és korlátozást tartalmaz, éppen ezért fogják magukat és egy újfajta közlekedési módot találtak ki maguknak, aminek a lényege, hogy nagy ugrásokkal és mászásokkal, szabadon közlekednek épületek tetején, lépcsőkön, átjárókon, hidakon, felüljárókon és minden olyan tereptárgyon, ami az urbanizáció következtében éppen kezük közé akad és alkalmas arra, hogy egyik pontból a másikba jussanak.

A Mirror’s Edge főhősnője egy kitalált világban él, ahol óriási felhőkarcolók között fut az egyes küldeményeket célba juttatva, menekül a hatóságok elől, valamint igyekszik a korrupt kormány karmai közül kiszabadítani testvérét. A történet szerint egy olyan városban vagyunk, ahol a kormány teljesen átvette a hatalmat a mindennapi élet fölött és aki nem ért egyet az elveikkel, azt kíméletlenül elnyomják, vagy akár meg is ölik. Ez utóbbi történt Faith szüleivel is, így aztán ő maga az utcán nőtt föl, egy balul sikerült betörés után pedig Mercury szárnyai alá került, aki kiképezte és fizikailag edzette, hogy aztán futárként neki dolgozzon.

Ebből a történetből sokat ugyan nem tudunk meg a demó során, hiszen gyors snittek sorozatában csak rövid bepillantást kapunk abba, milyen világba csöppentünk, aztán máris kezdődik az akció. Azaz pontosabban a képzés, amikor elsajátíthatjuk az alapvető irányítást. Ez valószínűleg többeknek kisebb gondokat fog okozni az elején, mivel elég gyorsan kell megtanulnunk egy csomó dolgot, ami ráadásul eltér más játékok irányításától, de ne aggódjunk, ugyanis ha elrontunk valamit, újrakezdhetjük és addig amíg sikerrel el nem végeztük az adott mozgássort, a demó nem enged tovább bennünket. A játék folyamán pedig lesz még bőven lehetőségünk arra, hogy kitapasztaljuk a különböző kombinációkat és lehetőségeket.

Ha befejeztük a képzést, egy röpke, ám látványos intróval szépen bele is csöppentenek bennünket az események kellős közepébe. Fülünkben Mercury sorolja az utasításokat, folyamatosan adva a tippeket ahhoz, hogy életben tudjunk maradni és teljesítsük küldetésünket. Mi pedig pillanatok alatt azon kapjuk magunkat, hogy egyik házról a másikra ugrálunk és teljesen beleéljük magunkat a pörgő akcióba. Mert ebben a játékban egy percig sem pihenhetünk meg. Folyamatosan halljuk főhősnőnk zihálását, és legalább annyira koncentrálunk, mint amennyire Faith maga egy-egy ugrásnál. A játék hihetetlen beleélést biztosít, ami többek között köszönhető annak is, hogy semmilyen kezelőfelületet nem használ és belső nézetből mutatja az eseményeket.

A megjelenített világ elsőre talán kicsit sematikusnak hathat, mivel túlnyomó részben a fehér alapszín dominál, ám alig kell néhány másodpercet játszani a demóval, rájövünk, hogy ez kettős célt szolgál. Egyrészt megadja egy steril, futurisztikus, szenvtelen nagyváros hangulatát, másrészt pedig nekünk segít abban, hogy az ugrásokhoz használható, vörös színnel jelölt tereptárgyakat az akció hevében meg tudjuk találni. Ez a lecsupaszított, fehér, vörös, sárga, kék színekből álló séma csak addig lehet furcsa, amíg külső szemlélőként nézzük a játékból felvett videókat, ha már előtte ülünk és játszani kezdtünk, egyáltalán nem fog feltűnni, ráadásul a kevés textúra miatt bőven kijutott a látványos effektekből, így akadásmentesen, csúcsgrafika mellett járhatunk be egy óriási, nyílt terepet.

A játék, bár a teljesítendő feladatot tekintve lineáris, a megoldásokat tekintve legalább olyan szabad kezet biztosít a játékosnak, mint amit a parkour az sportot űzők számára. Az egyik pontból a másikba többféleképpen is el lehet jutni, és ellenfeleinket (a rendőröket) is több módon kerülhetjük ki vagy likvidálhatjuk. Főhősnőnk ugyanis az atletikus és akrobatikus mutatványok mellett a közelharcban is jeleskedik (tud ütni és rúgni), valamint képes ellenfeleit lefegyverezni, majd a fegyvert tőlük elvéve azt használni ellenük. Erre főleg túlerő esetén nem nagyon lesz lehetőségünk, így érdemes harc közben is figyelni a körülöttünk lévő tereptárgyakat és megtanulni, hogyan oldhatunk kereket.

A demó ugyan nagyon rövid, ám ennek alapján elmondhatjuk, hogy csupa jó megoldást láthatunk benne (pl. az automatikus mentés segítségével nem kell minden ugrássorozatot elölről kezdeni), éppen ezért az akció- és ügyességi játékok kedvelőinek érdemes leszedni a demót, majd november 14-én beszerezni a teljes játékot. Nagyon úgy tűnik, hogy az év egyik sikerjátékával állunk szemben.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás