A Pizza Delivery – Betekintő
A Pizza Delivery nem egy nehéz, nem egy hosszú és nem egy nagy költségvetésű játék, viszont egy hosszú ideig velünk maradó, melankolikus történetet mesél. Egyetlen pizzát kell leszállítanunk egy különös, álomszerű világon keresztül, miközben hősünk, B, próbál rendet tenni a saját érzései között egy szakítás után. A moped zümmögése, a csendes tájak és a magányosan bolyongó lelkekkel való beszélgetések adják a játék gerincét.
A történet szerint B egy pizzaüzlet alkalmazottja, akit egy furcsa, ismeretlen vidékre küldenek kiszállítani egyetlen rendelést. A főnök telefonon biztatja, útba igazítja és biztatja, hogy a második nála lévő pizzát ossza meg azokkal, akikkel találkozik az út során. B engedelmesen követi az utasításokat, miközben egyre inkább úgy érzi, mintha valami álomban vagy köztes világban bolyongana. Az útja során elhagyatott lelkekkel találkozik, akik saját múltjuk foglyai, és akikkel megosztja a fentebb említett tartalék pizzáját, egy apró, de emberi gesztusként, kedvessége által pedig a melankolikus karakterek tovább haladnak a stagnálásuk után új erőt kapva.
Ez a narratíva egyszerre szomorkás és felemelő. A játék fő témája a továbblépés, az önmagunkhoz való visszatalálás. B története így egy személyes, lírai utazás, ahol minden szelet pizza egy darabka empátiát jelent.
Az A Pizza Delivery mechanikái első pillantásra érdekesek: a tartalék pizzát, amíg eljuttatjuk az egyes karakterekig, hogy átadjuk a szeletüket, nem lehet megdönteni, és nem érheti víz. Ha esni kezd, fedezék alatt kell maradnunk, vagy különböző tárgyak segítségével juttatnunk tovább a pizzát – például polcokon, futószalagokon vagy párkányokon hagyva. Ezek a részek ötletesek, frissnek hatnak.
Ezen kívül akad néhány egyszerű rejtvény, egy üldözős szekvencia, egy tavon kacsázós minijáték és egy ügyességi rész, amelyben a felvillanó gombokat kell rövid idő alatt megnyomnunk, de ezek inkább díszletek, mint valódi kihívások. A játékvilág gyönyörű, a motorozás élvezetes, de a mechanikák kihasználatlansága miatt az egész élmény kicsit üresnek, félbehagyottnak tűnik. Mintha egy csodás pizzatésztát kaptunk volna, amit valaki elfelejtett feltétekkel megpakolni.
A hangsúly tehát a történetmesélésen van, de az is inkább szimbolikus, mint konkrét. A tárgyak, amelyeket útközben találunk, B múltjának és az utazás alatt összefutott lelkek életének emlékei. A narratíva nem kínál teljes lezárást, sem B, sem a többiek számára, inkább ránk hagyja, hogy a látottak alapján magunk döntsük el, hogy is végződik B és az elveszett lelkek bizarr kalandja. Ez ugyan homályos, kicsit olcsónak tűnhet, viszont az implikációk miatt személyes véleményem szerint mindenki egy felemelő hangulatú befejezést kap.
Az játék, ha kicsit bolyongunk is a teljesítése alatt mindössze 90 percet vesz igénybe, ami inkább egy film időtartamának felel meg, mint egy klasszikus játénak. A rövidsége miatt működik is, de közben fájóan érezni, mennyi lehetőség rejtőzik a koncepcióban, amit nem használtak ki.
Az A Pizza Delivery egy furcsa, csendes utazás, amely sokkal inkább egy melankolikus, érzelmes utazás, mint tényleges videójáték. Mechanikailag hiányos, narratívája erős, és van benne valami fájón realisztikus az emberi mivoltunkról. Az a fajta alkotás, amely után nem rohanunk újra játszani, hanem egy darabig még motoszkál bennünk a látottak súlya, miközben a szép lassan elkezd pörögni a stáblista.
Azok számára, akik szerint a Journey, a Lake vagy Season: A Letter to the Future típusú élmények zseniális narratív alkotások, A Pizza Delivery egy, a felsoroltakhoz hasonló, kevésbé tartalmas, de annál inkább hatásos élményt biztosít.
