Warhammer 40,000: Dawn of War – Definitive Edition / Pre-Release Játékteszt
Régen régen… Egy messzi messzi galaxisban… Jaj nem abban na ez egy másik történet!
Warhammer 40,000: Dawn of War!! A végre 21 év után rájöttünk mekkorát is ment ez a játék és felscaleltük 4K-ra kiadás! Történetünk ott kezdődik, hogy 1975-ben volt 3 jó humorú és vállalkozó kedvű brit fiatalember, akik azt mondták, hogy az emberek amúgy szeretik a társas játékokat, miért nem csinálunk mi is? Éééés úgy is lett, aztán láss csodát 50 év múlva ott tartunk, hogy 3 gyerekes család apák redditen kérnek segítséget, hogy hogy magyarázzák el szívük választottjának, hogy az a 450 fontért vásárolt 6-os csomag Khorne Berserker akció figura csomag teljesen racionális, SŐT szükséges vétel volt a család integritásához. Na csak, hogy mindenkivel egy lapon legyünk, van a Warhammer, és a Warhammer 40K, az egyik fantasy, a másik pedig 40 ezer évvel a jövőben játszódik, mindenkire rá bízom, hogy melyik lehet melyik. 2004-ben a Relic Entertainment úgy gondolta, hogy van az a bizonyos tábla játék a 450 fontos bábucskákkal, na mi lenne, ha ebből egy valós idejű stratégiai játékot csinálnánk ala Starcraft, de nincsenek bányászható erőforrások, hanem ha kell nyersanyag, menj és urald le a pályát. Ezt megfejelték a novellák és a tábla játék szinte tű pontos reprezentációjával, sötét reménytelen hangulatával és brutalitásával. Anno a Dawn of War három kiegészítőt kapott, a Winter Assaultot, Dark Crusadet és a Soulstormot, ezek fogadtatásáról mindjárt beszélünk, nekünk most az a fontos, hogy a remaster ezt mindet egybe csomagolja nekünk, így nem kell bajlódni a külön launcherekkel. Na de nézzük is miről van szó.
Dawn of War: A kampány, amivel mindenki elsőként találkozott és ami miatt az emberek többre vágytak. Fő szereplőnk Gabriel Angelos a Blood Ravens space marine rend vezetője régi barátja Isidore aki kapcsolatban áll a Warp-al (sci-fi mágikus energia, egyben alternatív dimenzió) és sok-sok gonosz zöldbőrű (nem rasszizmus, az orkok spórákból fejlődnek, a növények azok nem egy rassz!). Tartarus bolygóját az orkok invázió alá vették, ahova Gabrielék segítségül siettek, az ork hordákat visszaszorítva kiderül sokkal nagyobb a gond, mivel a káosz erői szintén jelen vannak Tartarus-on és szépen lassan Isidore-t is kezdik megkörnyékezni a hangok.
Ott kezd igazán gyanús lenni a helyzet mikor megjelennek az Eldák (űr tündék) is, közölve Gabriellel, hogy olyan játékot játszik ezen a bolygón, aminek maga sem ismeri a szabályait, ezzel azt mondva, hogy a káosz erői egy démont akarnak szabadjára engedni egy ősi ereklye segítségével, ami a bolygón található és az ork invázió csak elterelés volt. Grimdark-hoz híven Végül mindenki egymásnak esik menekülve a bolygóról, bizonytalanul gondolva, hogy lehet több kárt okoztunk, mint hasznot.
Gameplay: A Dawn of War követi a jól megszokott valós idejű stratégiai játékok formuláját, vannak építőid, van egy hős karaktered, van nehéz és könnyű gyalogságod, és vannak járműveid. Nagy különbség, hogy a társas játékből átemelve itt egy „egység” az nem egy darab figura, hanem azok csoportja, és ezeknek a számát bővíteni is lehet nyersanyagért, és fejlesztésekkel, például egy alap Space marine egység 4 katonával landol a pályán, de ezek számát akár 9 re is lehet bővíteni, ami nem foglal további helyet a teljes kiképezhető egységek számában.
További különbség a nyersanyag szerzése, ami effektíve nincs, a pályán található stratégiai pontokat kell elfoglalnunk, hogy további nyersanyaghoz juthassunk, ezzel kierőszakolva játékosok közötti konfliktust. Csoportjainkat továbbá felruházhatjuk különféle fejlesztésekkel is, legyen ez lángszóró, LMG, rakéta vető, körfűrész, gumicsont vagy hókotró lapát, ezek a fejlesztések nem az egész osztagra érvényesek, csak azon belül egy véletlen szerűen választott bábúra, ha ő meghal, buktuk a fejlesztést is, az osztagok élet ereje pedig a bábúk összessége, amíg 1 életben marad, a teljes osztag újra képezhető.
Winter Assault: történetünk ezúttal a fagyott Lorn V bolygón játszódik, ahol egy rég elveszett Titán osztályú szuperfegyver – az Imperial Guard „Nemesis” – pihen a jég alatt. Valószínűleg olyan 22 ezer éve. A konfliktust az adja, hogy természetesen az Imperial Guard és az Eldákon kívül A Khorn-t istenítő Alfa légió és a történet sztárja, Gorgutz és az ork boyz. Kettő kampányt is végig játszhatunk, jó és rossz oldalra felbontva, az egyik oldalt természetesen a Nemesis megszerzése is biztosítása a célunk a másik oldalt pedig megnézni, hogy mekkorát is tud szólni az a Titán szuperfegyver. Gameplay változásokról bővebben nem igazán tudunk beszélni az új frakción néhol elvétve 1-1 új egységen és a sorozat talán egyik legnehezebb kampányán kívül. Spoilerekkel csínnyán bánva, de sajnos nem minden szereplőt fogunk viszont látni az elkövetkező részekben.
Soulstorm: És minden szériának megvan a fekete báránya, esetünkben ez a Soulstorm, a kiegészítő a Rizikó stílusú kampány mechanikákat örökítette tovább. Alap felállásunk a következő: Kaurava rendszerben találjuk magunkat. A rendszer az Imperium fennhatósága alatt állt, de egy titokzatos Warp-vihar miatt hirtelen megszűnt a kapcsolat a külvilággal. Ez lehetőséget adott mindenféle frakciónak, hogy lerohanja a régiót. A meglévő 7 faj mellé megkaptuk a Dark Eldar-t és a Sisters of Battle-t is. A Dark Eldar egy kaotikusabb és jóval szadisztikusabb Elda alfaj, míg a Sisters of Battle egy fanatista nőkből álló vallási szekta, akik abban hisznek, hogy minden eretnekséget porig kell égetni. Mivel a Soulstorm idestova 17 éve kapja a pofonokat, hogy a legrosszabb kiegészítő volt a szériában így kicsit feladatomnak érzem megvédeni.
Igen, a kampány map pici, nem pályák terén pici, hanem fizikailag, nagyon nehéz látni, hogy ki és hova is megy, a repülő egységek nagyon erőltetettek, mindenkinek csak 1 van, valóban nagyon úgy érződik, hogy egyszer csak jött egy ötlet, és pár tanknak a koncepciós rajzát csak a levegőbe emelték. Viszont, a Soulstorm nagyon ambíciózus volt, a kampány térképek sokkal inkább átfordíthatóak PVP tapasztalatra, mint a Dark Crusade-é, a kampány sokkal nehezebb, Dark Crusade legnehezebb fokozatán 1 csatát vesztettem teljes végig játszás alatt, Soulstormba az első csatákat volt, hogy 3-4x is meg kellett próbálni mire jól jött ki a lépés (főleg az Eldák ellen). És végeredményben, meghatározta a bár limitált, de jelen lévő E-sport reprezentációját a Dawn of Warnak, ha maga a kampány nem is volt tökéletes, de egy komplett csomagot adott, amit tovább vihettünk a PVP skirmish meccsekre.
Dark Crusade: Ó Igen, a Dark Crusade, akik nem lila ködben, nosztalgiával teli szívvel néznek vissza ezzel a kiegészítőre azoknak elöljáróban annyit mondok, nagy valószínűséggel ezért a kiegészítőért beszélünk még mai napig is erről a játékról. Na, de ez magyarázatot is igényel. A Dark Crusade az első kampány, ami eldobta a linearitást, egy Rizikó stílusú térképen, a Kronus bolygón harcolunk a teljes játéktér leuralásáért. Kaptunk új frakciókat is, a Tau Empire-t és a széria plakát fiúit, a Necronokat. A rizikó térképen választjuk ki melyik területért akarunk harcolni, amit egy valós idejű skirmish csatában kell lejátszanunk, amennyiben elfoglalása után valaki ezt megpróbálja vissza foglalni, az összes felépített épület a helyén marad, így támadás során is be tudod betonozni magad a helyre a későbbi védekezés céljából.
E mellett minden frakciónak van egy bázisa, ami kicsit egy kampány pályára emlékeztethet, mellék küldetésekkel, különleges evettekkel, és nyilván az ellenfél az utolsó emberig harcol, minden taktikát bevetve. Ha az alap kampány, és a Winter Assault volt a leves, akkor a Dark Crusade a főétel, egy nagy homokozó, rengeteg újra játszási lehetőséggel. Kettő nagyon fontos negatívumot viszont fel kell hoznom a Dark Crusadel szemben bármennyire is szomorú ez, nincs Multiplayer, így az álom, hogy 7 külön játékos oda vissza lökdösi egymást a bolygón sosem valósulhatott meg, és ebből ered a második sarkalatos pont, Hard difficultyn is, ha az ember kiismeri az AI-t elég hamar és elég könnyedén ki lehet játszani, ezzel valahol megfosztva minket a győzelem élményétől.
Remastered, új, de mégis ismerős
Mivel továbbra is a Remasterek korát éljük teljesen jogos a felvetés, volt e értelme? Változott e valami? Örülni kell e az újabb kiadásnak?
A szokásos stílustól eltérően, most nem negatívan vagy agnosztikusan fogom zárni a véleményeimet, viszont kellő őszinteségre szükség van. Szükség volt erre a remasterre, kétségtelen, a Dawn of War 1 akkora mérföldkő volt stratégiai játékok terén, és még annál is nagyobb a Warhammer 40K IP életében, hogy bűn lenne valaha is elfelejteni ezt a játékot, a szinkronizált harci animációk továbbra is megmaradtak, grafikai változtatások mind ízlésesen az eredeti elképzelést megőrizve lettek elvégezve, scalelési problémák nagyja ki lett javítva, a 64 bites exe pedig rengeteg új modolási lehetőséget kínál. Annyira hű maradt a remastere az eredeti műhöz, hogy a legtöbb hibáját is megtartotta, AI változtatások nem történtek, további pályákat nem kapott a játék, és talán a legszomorúbb a Dark Crusade, és Soulstorm, továbbra sem támogat több játékos kampányokat, a legnagyobb kapufa amit rúghattak volna, és legjobb információm szerint a kampány kódja is szintén átörökítésre került, tehát lehetséges, hogy olyan mély technikai okai hibái vannak a kampánynak, hogy még modokkal is nagyon kérdéses ennek kijavítása. Ugyan akkor nézzük a jót, az Esport Dawn of War reneszánszát éli, lobbyk folyamatosan tele vannak, aki kimaradt a 2000-es évek elején, most már tényleg nem lehet semmi kifogása, hogy nem ismeri a játékot. A Dawn of War egy hű újra kiadása az eredeti játéknak, hordozva minden pozitívumát és több hibáját is, egy nagyon jó nosztalgia vonat, vagy tökéletes bepótolni való. Ha eljutottál idáig köszönöm szépen, hogy végig olvastad, nekem most el kell kapnom a hajómat a Warp-vihar előtt, és ha szeretném még látni és hallani hasonló kisnovellákat amik elférnének a fekete könyvtárban is, megtalálsz Twitchen i_m_achilles néven, Helúú 👋
Értékelés
80%
Összefoglaló Egy hatalmas múlttal rendelkező játék újra megjelenése, emlékeztetőül mindenkinek, hogy, hogy is néz ki egy igazi Warhammer 40K RTS. Sajnos, és szerencsére, semmi sem változott az eredetihez képest, erősen ajánlott mindenkinek aki szeretne egy jót nosztalgiázni, vagy kipróbálna egy NEM tradicionálist RTS-t ami éppen annyira tér el társaitól, hogy teljesen felrázza a konvencionális stratégiákat.
