Species: Unknown – Korai Hozzáférés betekintő
A Species: Unknown egy újabb, jelenleg Korai Hozzáférésben elérhető horrorjáték, egy négyfős kooperatív rémálom egy elhagyott űrhajón, ahol a sötétségben minden zaj, minden árnyék mögött valami idegen, valami élő leselkedik. A legkönnyebben úgy lehetne leírni, hogy az Alien: Isolation és a Lethal Company tökéletes keverékét kapjuk benne.
Az első, ami a manapság tucatszámra megjelenő horror játékok egyik leggyengébb része szokott lenni, a látvány itt kimondottan pozitív benyomást tesz. Ez a játék fényévekkel jobban néz ki, mint hasonló kaliberű társai. Emellett pedig hibátlanul fut, ami egy ilyen kis fejlesztőcsapattól és a legtöbb frissen megjelent játék állapotát is figyelembe véve szinte felfoghatatlan teljesítmény. Sok AAA-cím megirigyelhetné a Species: Unknown stabilitását.
De, ami igazán feledhetetlenné teszi, az a hangzás. Ez a játék a hangdizájn aranyszabályait újraírja. A csend itt nem a nyugalom jele, hanem a feszültségé. A zúgó gépek, a fémes visszhang, a távoli moraj pontosan akkor töri meg a csendet, amikor a rettegés a legmagasabbra hág. Aztán bezörren a fülünkbe az összetéveszthetetlen hangja annak, ahogy valami megmozdul a szellőzőben mögöttünk, de megfordulni már nincs időnk, hogy megnézzük mi is az.
Nem egyetlen szörny les majd ránk a játék során. A játék öt különböző, intelligens lényt választ ki véletlenszerűen, mindegyik saját viselkedéssel és gyilkolási módszerrel. Az egyik úgy viselkedik, mint a Shy Guy becenévre hallgató SCP-096: ha csak ránézünk, letépi a fejünk. Magasabb nehézségen még a kamerát is bevonzza, ha egy szobába kerülünk vele, mintha a karakterünk nem tudna segíteni rajta, és késztetést érezne, hogy ránézzen a teremtményre.
Másik példának felhozható a hangtalan, lebegő droid, ami szintén a fejünket veszi, ez esetben azonban a nyers erő helyett egy beépített szívóberendezést használva, de találkozhatunk egy hátborzongató polippal is, ami ártatlannak hangzó, csipogó hangokat ad ki, mielőtt ránk ugrik, és felzabál. Minden egyes ellenfél új taktikát, új megközelítést igényel majd tőlünk és minden küldetés után egy kicsit mélyebbre süllyedünk a paranoid őrületbe.
A Species: Unknown kooperatív játék, és ezt komolyan is gondolja. Lehet ugyan egyedül is játszani, de ez nagy mértékben a játékélmény rovására megy. Ez a játék a káoszra, a pánikra és a csapattársak közötti árulásra épít. Azokra a pillanatokra, amikor a csapattársunk „véletlenül” ránk csukja a zsilipajtót, mi pedig csak a nevetést halljuk annak másik oldaláról, miközben valami mögöttünk egyre közelebb kúszik.
A teljesítésre váró küldetések is kellően változatosak: van, hogy egy fekete dobozt kell kimentenünk, egy fertőzött hajót kell felrobbantanunk, vagy éppen élve kell elfognunk a ránk aktívan vadászó lényt. Ez utóbbi az igazi adrenalinbomba, ami egyedül valósággal kivitelezhetetlen: valakinek csalogatnia kell a szörnyet, egy másiknak gondoskodni róla, hogy a csalogató ne haljon meg, a harmadik pedig az utolsó pillanatban próbálja bezárni a cellába a sz9rbyet. A tervek törékenyek lesznek, a teljes őrület viszont garantált, de pont ettől lesz zseniális egy ilyen kaliberű játék.
A fegyverek használata ugyan jónak érződik, de nem adnak igazi biztonságot a ránk vadászó idegen lényekkel szemben. Több szörnytípus ellen a puska csak dísz, és ez dinamika teszi őket igazán hátborzongatóvá.
Bármennyire is magával ragadó, a játék még nyers, ahogy azt egy Korai Hozzáférésű játéktól várhatjuk. Jelenleg csak egy nagy hajótérkép van, amelyet ugyan véletlenszerűen kiosztott ajtózárások és útvonalak valamilyen szinten megváltoztatnak, de a környezet ismerőssé válik egy idő után. A küldetések is ismétlődnek, ahogy az várható, azonban ezek száma is hagy némi kívánnivalót maga után.
De még ezzel együtt is, a játék alap koncepciója hibátlan. A játékmenet gördülékeny, a fejlődésrendszer ösztönző: minden sikeres szerződésért kreditet kapunk, amiből felszerelést fejleszthetünk, új eszközöket vásárolhatunk, testre szabhatjuk a karakterünk, sőt, még saját szörnymúzeumot is építhetünk majd.
A Species: Unknown még formálódik, de már most látszik, hogy egy igényes, és odafigyelt projektet látunk kibontakozni. A látvány, a hang, a feszültség mind egy célt szolgálnak: hogy mi legyünk az, aki a sötétben hátranéz. Ez a játék a kooperatív Alien: Isolation, amire évek óta vártak a játék rajongói: félelmetes, gyönyörű és pokolian szórakoztató.
