Bendy: Lone Wolf – betekintő
A Bendy: Lone Wolf, a Joey Drew Studios tintás világába kalauzol és egy furcsa déjà vu-érzést kelt. Ugyanis ez nem egy teljesen új játék, sokkal inkább újragondolás, egy végleges kiadás, a 2020-as Boris and the Dark Survival újraalkotott változata. Az eredménynél nem is férhet kétség: Lone Wolf minden téren jobb, tartalmasabb és erősebb, ám közben talán az egyik legkülönösebb kiadás, amit az utóbbi időben láthattunk.
Az első pillanattól világos, hogy a Lone Wolf túlmutat az eredeti játék nyers alapötletén. A „gyűjtsd össze a tárgyakat, közben ne halj meg” mechanikát itt rétegek, feszültség és valódi cél tölti meg tartalommal. A Joey Drew Studios folyosói most már tényleg nyomasztóak, a tintaszörny pedig nem egyszerű zavaró tényező, hanem valódi fenyegetés. Amikor meghallod a sötétben dübörgő szívverését, miközben az utolsó tárgyat keresed, a rettegés kézzel foghatóvá válik. Gyorsabb, agresszívebb és kiszámíthatatlanabb. Ez által pedig a macska-egér játék, ami a sorozat védjegye, sokkal feszesebb és félelmetesebb lett.
Az egyik legfontosabb újdonság a harcrendszer. Végre vissza tudunk vágni a kisebb tintalényeknek, akik az életünkre törnek. A küzdelem nem bonyolult: időzített támadások és védekezések, amelyeket egy fáradtság mérőn kell balanszolnunk. Már ennek az egyszerű rendszernek a puszta jelenléte is rengeteget ad az élményhez. Megszakítja a monotonitást, és valódi dinamizmust csempész a játékmenetbe. Új ellenfelek, csapdák, sőt boss harcok is helyet kaptak a játékban, amelyek miatt minden futam egyedibb és izgalmasabb, mint valaha.
Az újratervezett játékmenet mellett azonban ott a kiadási stratégia, ami sok kérdést vetett fel. A Lone Wolf ugyanis nem egy teljesértékű folytatás, hanem az eredeti játék remakeje. Ugyan egy kiemelkedően jó remake, de a történet, a környezet és a cél mind ismerős. Sokakat meg is zavart a megjelenésekor, és rengeteg Bendy and the Ink Machine rajongó hitte azt, hogy egy új címet kaptak szeretett stúdiójuktól, aztán a játék közben ébredtek rá, hogy egy olyan élményért fizettek sokkal többet, amely korábban csak néhány euróba került.
Ezt valamennyire kompenzálták ugyan a fejlesztők, mivel az eredeti játék tulajdonosai, akik megvették a Boris and the Dark Survival-t, az automatikusan, ingyen megkapták a Lone Wolfot. Ez egy tiszteletre méltó, játékosbarát gesztus, amit sok nagyobb stúdió sosem tenne meg. Így az egész helyzet más fényben tűnik fel. Az újoncoknak Lone Wolf egy bővített, sokkal teljesebb belépési pont, a stúdió hosszútávú vevőinek pedig egy ajándék.
A Bendy: Lone Wolf egy nagyszerű játék, amelyet kissé ügyetlen üzleti döntés árnyékol be. Ez az a verzió, amelynek az eredetinek lennie kellett volna: feszült hangulat, komolyabb fenyegetés, akcióval teli harcok és bő tartalom. Bár nem tökéletes, nehéz haragudni a kisebb hibákért, amikor maga a játék ennyire élvezetes, és a régi rajongók ráadásul teljesen ingyen kapták. Aki szereti a Bendy-univerzumot, annak ez egyértelmű ajánlás.
