Wreckreation – betekintő
Ha a gyorsulás adrenalinja és a káosz zaja valaha is összeolvadt egyetlen, füstös pillanatban, az bizony a Burnout korszakában történt. A Wreckreation a Burnout szériát, és főleg a Burnout:Paradise epizódját, vagyis inkább annak a játéknak az érzését szeretné újraéleszteni: a szabadság, a rombolás és a féktelen versengés hármasának zsenialitását. A Three Fields Entertainment és a THQ Nordic közös alkotása nem a történetről, hanem a pillanatnyi izgalmakról szól, mely a fém csikorgásában, a betonba maró guminyomokban és persze a járművekben ütődő kráterekben és a becsapódásokat kísérő hangrobbanásokban nyilvánul meg.
A Wreckreation egy nyílt világú versenyjáték, amely a puszta száguldás örömét helyezi középpontba. Nincs narratíva, nincsenek hosszú átvezetők, sem karakterek, csak az út, az autóink, és persze az ezernyi tereptárgy, ami előttünk hever és aminek neki fogunk csapódni a játék során. A világ egy hatalmas játszótér, ahol minden kilométer új lehetőséget rejt: egy elhagyott országút, egy improvizált rámpa, vagy egy felugró event, ami azonnal beránt minket egy versenybe. Itt nem az a lényeg, hogy miért vezetünk, hanem arról, hogy hogyan.
A versenyek a klasszikus receptet követik: gyorsulás, előzés, rosszabb esetben mi megyünk valakinek/valaminek, jobb esetben mi lökünk be egy hasonló helyzetbe valakit. A Wreckreation a rombolás kultuszát állítja középpontba. A játék látványos idő lassításokkal hívja fel a figyelmünket és mutat be minden egyes ütközést, miközben az ellenfelek autói (de a sajátunk is) darabokra hullanak egy-egy nagyobb ütközés következtében. A sebességérzet fantasztikus, az irányítás reszponzív és pontos, és minden koccanás, minden hajszálpontos manőver újabb löketet ad a turbónak. A játék jutalmazza a veszélyt: a merész előzéseket, a vakmerő drifteléseket és persze a szándékos karambolokat.
De a Wreckreation-ben nemcsak versenyszellemünket élhetjük ki, hanem a kreatív vénánk is tündökölhet. A játék egyik legkülönlegesebb eleme, hogy saját pályákat építhetünk, melyek akár a levegőben lebegő akadálypályák is lehetnek. Az égbe nyúló rámpák, kanyarok és hurkok mind-mind határtalan lehetőségeket rejtenek. Én személy szerint alig várom, hogy a játék megjelenését követő hónapokban az emberek rászabaduljanak és vadabbnál vadabb pályákat készítsenek. Ez a mechanika egy teljes közösség szintű közös őrületet tesz lehetővé, ahol az egymás elleni versengés és roncsderbi átvág egy kaotikus „ki tudja a legbetegebb pályát felépíteni” versenybe, aztán pedig visszatérünk ezen pályák felfedezésére, és persze egymás összetörésére.
Technikailag a játék nem tör a Horizon széria részletességére, és grafikai realizmusára, de még az ihlető Burnout játékokra sem hasonlít, inkább egy modernebb „arcade játék” vizuális stílusaként tudnám leírni, ami a sebességérzetet és az ütközések animációját tudja nagyon jól megjeleníteni – melyek jelen játék esetén a lényeget jelentik. A motorhangok, a gumi sikítása, az acél csattanása együtt teremtik meg azt a zabolátlan energiát, amit a Burnout rajongói azóta is hiányoltak. Itt nincs szükség gyalogosokra vagy melléksztorira, a hivatalos, és a közösség által kreált pályák fogják megalkotni az színpadot, melyek fő attrakciója az általunk alkotott ütközések lesznek.
A Wreckreation talán nem a valaha készült legösszetettebb versenyjáték, de pontosan tudja, mi akar lenni: egy féktelen, zajos, őszinte roncsderbi. Egy olyan hely, ahol a saját magunk vagy épp más játékosok által épített pályákon zúzhatjuk egymást barátainkkal.
