Parallel Experiment – Játékteszt
Vannak játékok, amelyek abból az egyszerű indíttatásból készülnek, hogy két barát közösen elveszhessen bennük pár órára. Az utóbbi időben ez a két fős kooperatív mechanikára építő játékok igencsak nagy sikernek örvendenek, elég visszatekinteni a nemrég megjelent Split Fiction-re, vagy annak elődjére, az It Takes Two-ra, esetleg a How 2 Escape-re, vagy annak az „elődjére”, a Keep talking and nobody explodes-ra. A Parallel Experiment szintén ebbe a kategóriába sorolható. A krakkói Eleven Puzzles már korábban is, sikeresen próbálkozott ehhez hasonló kooperatív fejtörőkkel, és a legújabb játékuk sem marad el az előzőektől, sőt! A Parallel Experiment a tavalyi Unboxing the Cryptic Killer vonalát folytatja, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nagyobb pályák, több tartalom és egy sötétebb, noirba hajló történet kíséri végig a két nyomozót – akiket mi fogunk alakítani a játék során.
A történet egyszerű, de mégis érdekes: a titokzatos Cryptic Killer újra lecsapott, és csak két veterán detektív, Ally Abernathy és Steven Kowalski képesek eredményesen a nyomába eredni. A helyszín ezúttal a természetfeletti Krakkó alvilága, tele hátborzongató rejtvényekkel, furcsa karakterekkel és jónéhány okkult utalással. Mindez a fejlesztőktől megszokott képregényes stílusban, teljes szinkronnal, néhol talán kicsit elnagyolt, de szerethető színészi játékkal. A drámai fordulatokat néha nehéz komolyan venni, de valahol pont ez a varázsa az egésznek.
A Parallel Experiment legnehezebb része az, hogy elkezdjük, ugyanis a játék csak két játékossal játszható, és jelenleg nincs az It Takes Two / Split Fiction mintája alapján Guest Pass rendszer sem (bár a Parallel Experiment ára eltörpül a két említett játék ára mellett). A játék gerincét az aszimmetrikus, menekülőszobás fejtörők adják: az egyik játékos egy zárt szobában kutat, a másik pedig egy másikban, és minden feladat és fejtörő csak a másik információival fejthető meg. Klasszikus „mondd el, mit látsz, és próbáljuk együtt kitalálni” élmény, ami a legjobb pillanataiban zseniálisan működik.
És tényleg vannak ötletes pillanatok. Egy elhagyott boltban például biztonsági kamerák felvételeit kell elemezni, máshol mágnesekkel kell egy golyót mozgatni egy félresikerült flippergépen, vagy épp morzejeleket kell visszahozni az élők sorába egy félhomályos műhely mélyén. Ezek azok a részek, amikor a játék érezteti, hogy egy igen jól működő és kreatívan megalkotott élményt kapunk.
De sajnos nem minden fejtörő ilyen. A játék körülbelül felében a két karakter ugyanazokat a pályákat járja be, ugyanazokat a puzzle-öket oldva meg – együtt, de nem igazán együttműködve. Ilyenkor az egyik játékos simán solozni tudja a játékot, így valamennyire kizárva a másikat, a kooperáció élménye pedig elvész. Ezek a feladványok gyakran túlságosan egyszerűek, vagy épp teljesen kikerülhetők próbálgatással.
A játék irányítása szintén vegyes képet mutat. A mobilos cross-play támogatás miatt minden vezérlésnek működnie kell egérrel vagy érintéssel, ami manapság elég gyakori, és még mindig a legnagyobb problémája, hogy hatalmas kompromisszumokra kényszeríti a dizájnt. A harmadik személyes szakaszok, ahol a karaktert kell mozgatnunk, gyakran vontatottak, sőt néha idegesítőek. Ally és Steven léptei fájdalmasan lassúak, a joystick-szerű mozgatás pedig nehézkes – pláne amikor egy amúgy egyszerű rejtvényt csak azért tart órákig megoldani, mert a karakter abszolút nem működnek együtt velünk.
Az extrák – rajzolás a képernyőre, „interaktív” kihallgatások, vagy a másik játékos képernyőjének megrezgetése egyetlen kattintással – inkább szórakoztató apróságok, mint valódi játékelemek. De ez nem is baj: a Parallel Experiment akkor működik igazán, amikor két ember összedugja a fejét, és közösen próbálják kitalálni, mit is akar az a beteg elme, aki a rejtvényeket mögéjük tette. Pontosan emiatt az egyik legfontosabb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy nagyon meg kell válogatni, hogy kivel állunk neki egy ilyen témájú játéknak, hiszen a szórakozás nagyrésze attól függ, hogy mennyire tudunk elszórakozni azon, hogy a másik bénázik, és mennyire tudunk türelemmel lenni egymásra egy-egy puzzle megoldásával kapcsolatban.
Az a néhány óra, amit a játék nyújt, nem lesz mindenkinek felejthetetlen, de a rejtvényrajongók és escape room fanatikusok biztosan megtalálják benne a számításaikat. Vannak hibái – nem kevés –, de amikor működik, akkor a legszórakoztatóbb kooperatív puzzle játékok közé sorolható a Parallel Experiment.
Értékelés
88%
Összefoglaló A Parallel Experiment egy nagyon egyedi vizuális stílusú, csak kooperatívan játszható escape room stílusú játék, mely rengeteg szórakoztató fejtörőt biztosít számunkra. A játék maga remekül összerakott, átgondolt, és még a gyengébb fejtörők alatt is szórakoztató tud lenni. A játék minőségéről semmi nem tesz nagyobb bizonyságot, mint az, hogy a legnagyobb negatívum, amit említeni tudok vele kapcsolatban, hogy nem játszható egyedül semmilyen formában.
