Az igazság az, hogy egyáltalán nem rajongok az úgynevezett „szuperhős univerzumért”, ami most virágkorát éli. Igaz, hogy a kíváncsiság vezérelte érdeklődésem megnézette velem ezeknek a filmeknek a nagy részét, –melyek között vannak igen jól sikerült, szórakoztató alkotások is – mégsem tudta egyik sem gyengíteni, vagy lenyomni a néhai Christopher Reeve által megformált Superman karaktere iránt érzett csodálatomat és ragaszkodásomat még kisfiú koromból. Nekem az a karakter volt, és lesz is a nagybetűs szuperhős mindig. Ez az univerzum persze folyton tágul, és többek között olyan karaktereknek adott és ad otthont, mint Amerika kapitány, Vasember, Hulk, Thor, vagy épp Pókember. Szuperhős és képregény analfabétaként utánanéztem pár apróságnak, hogy megértsem a „ki-kivel miért és hogyan” képletet. A jó hír az, hogy ehhez a filmhez viszont nem feltétlenül kell ismerni a „többieket”.

A Venom film egyfajta eredettörténet, amely által jobban megismerjük a címszereplőt, igaz itt kicsit másmilyen kontextusba helyezték a felbukkanását, mint pl. ugye a Pókember 3-ban. Tom Hardy a filmben Eddie Brock oknyomozó riportert kelti életre, aki a maga nyers, túlontúl őszinte, és provokatív stílusával sokszor került már bajba, ám sikeres műsora, és (gyakran érte a hátát tartó) főnöke révén mindig megúszta súlyosabb következmények nélkül ezeket a helyzeteket. Eddig. Történik ugyanis egy incidens, egy botrányba fulladt interjú, amelynek hatására azonnali hatállyal menesztik állásából. Eddie gyanúja Dr. Carlton Drake (Riz Ahmed), az Élet Alapítvány vezetője iránt fokozódik a kirúgása kapcsán, hisz’ tudja, valami olyasmire tapintott rá az interjú során, ami ha kitudódna, rossz színben tüntetné fel a vállalatot, és belső vizsgálatot rendelnének el. Ám a különböző eljárásokkal kísérletező intézmény vezetője jóval súlyosabb és veszélyesebb titkokat őriz. Földönkívüli életforma után kutatva találnak egy meteort, amiről élő organizmusokat gyűjtenek be. A visszaút tragédiával ér véget, az űrhajó lezuhan. A kiérkező csapatnak sikerül a példányokat begyűjteniük, egy kivételével…

Eközben a mindenét elveszítő, kissé lecsúszott Eddie fülest kap az Alapítvány egyik doktornőjétől, akinek már nem fűlik a foga mindahhoz, ami a zárt ajtók mögött – „egy jobb világot építünk” nemes eszmével álcázva – történik. A riporteri szimat újra szagot fog, így találkozót beszélnek meg. A doktornő becsempészi Eddie-t az Alapítvány kísérleti részlegébe, ahol ledöbben mindattól, amit lát. A biztonságiak kiszúrják az idegen behatolót, de hősünknek sikerül kereket oldania. Nem sokkal később furcsán kezd viselkedni, és szembesül az ijesztő felismeréssel valamit magával hozott a laborból, és a szimbióta nemcsak a teste, de az elméje fölött is kezdi átvenni az irányítást…

Tom Hardy úgy vélem jó választás a szerepre, bár a film egyharmadában kimondottan irritált a játéka, de ráfogható a karakter kissé nyers, zsörtölődő, már-már tahó mivoltára, amit ha innen nézünk, akkor prímán prezentál. Na, meg aztán ebben a filmben végül is nem egy Superman-nel, hanem egy agresszív, félelmetes antihőssel van dolgunk az „összeolvadásuk” kapcsán, így a karakterre írt jellemvonások máris más megvilágításba kerültek, legalábbis nekem. Így jobban passzol Eddie Venom-hoz… magyaráztam utólag magamnak.

A „poéntűzijátékokat”olykor túltolták az alkotók, és ennek hatására jól be is sült számos lövedék, máskor viszont egy kellő pillanatban és szituációban ellőtt szimpla beszólás (beszari) teremmorajlást okozott. Ennyi, és nem több, ami ide poén szintjén kell (kellett volna). Akciójelenetekből nincs hiány, az autósüldözéseket és a motoros jeleneteket még Tom Cruise is megirigyelné, ha nem csinálná ezeket is jobban. Fő gonoszként kaptuk meg Riz Ahmed-et, akinek én meg kell mondjam, nagyon megörültem, ugyanis baromi jó színésznek tartom (ajánlom a főszereplésével készült Aznap éjjel című zseniális sorozatot). Itt sem hazudtolja meg tehetségét, mosolyogva int, és dönt emberek sorsáról, küldve őket a majdnem biztos halálba. Az a fajta gonosz ő, pontosabban a karaktere, akinek a mosolya, ártatlan Bambi pillantása mögött nagyon veszélyes gondolatok rejtőznek, és nem valami okos döntés keresztül húzni a számításait… Michelle Williams (Eddie barátnője, majd ex-barátnője) szépségét és karakánságát adja karakterének, semmi többet. A parókája, és a film majdnem teljes szinkronja borzalom.

Országunk mozi termei október 4-től vetítik a filmet, megelőzve ezzel az amerikaiakat, akikhez egy nappal később érkezik Venom. Ja, igen… még valami. Tessék megvárni a stáblistát, mert elbújt ott valaki (nem Eminem, ő csak végig rappeli az egészet). Én szóltam… Szívesen!

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás