Used Cars Simulator – Korai Hozzáférés betekintő
A használt autók világa mindig is a legendák és a valóság határán lebegett: egy tér, ahol a rozsda alatt néha tényleg kincs lapul, máskor pedig csak a remény rozsdásodik tovább. A Used Cars Simulator pontosan ebbe a világba dob be, méghozzá elég sajátos módon. A DreamWay Games alkotása a PlayWay védjegyével érkezett meg Early Access-be, és már több nagy frissítésen is túlvan, melyek azt mutatják, hogy a jank ellenére egy olyan stúdió áll mögötte, melyet tényleg érdekli a játék javítása és bővítése.
A játék már az elején megmutatja, hogy itt bizony nem egy tiszta, fényes szalonban fogunk munkálkodni, hanem a biznisz alsóbb oldalán. A játék egy lepusztult kocsmában indít, ahol a vörös ruhás Mercedes nevű nő rögtön bedob egy kétes ajánlatot: hajts végre egy merész mutatványt az autójával. Csakhogy az autó valójában a barátjáé, aki érthető okokból nem ugrál örömében, amikor visszakapja azt, kissé amortizált állapotban. Egy gyors javítást követően egy sarokban ülő úriember megjegyzi, hogy ha úgyis megvan hozzá az alapvető ügyességünk, lehet érdemes lenne pénzért mások autóját is megjavítani. Így kezdődik a Used Cars Simulator különös karrierje, egy morálisan nem teljesen tiszta karrierút, ahol a törvényesség és az illegális ügyeskedés között kell ingáznunk, a profit maximalizálásának érdekében.
A használt kocsik beszerzésére kétféle út létezik: a rendes és az „ügyes”. A legális verzió rutinszerűbb: online hirdetések böngészése, vagy kopott járgányok tulajainak megkeresése az utcán. A jó alku kulcsa a járművel alapos átvizsgálása a helyszínen: minden hibától lejjebb tudjuk ütni a vételárat, és a játék erre rá is játszik egy részletes állapotmutatóval, ami folyamatosan követi a tényleges értéket. Az autók beszerzésére a másik út sokkal kockázatosabb: a Swamp körzetben feltörő készleteket vásárolhatunk, illetve hamis rendszámtáblákat, melyeket felhasználva egyetlen gyors mozdulattal bármely autót eltulajdoníthatunk – már ha meg tudjuk úgy csinálni, hogy a tulajdonos ne vegye észre.
Ha már megvan a zsákmány, jön a munka érdemi része: a javítás és ráncfelvarrás. A jármű egy kis 3D-s modell formájában jelenik meg a képernyő sarkában, piros–sárga–zöld színkóddal jelölve, mennyire sérültek, illetve koszosak az egyes részei. A cserealkatrészeket egy számítógépes felületen, illetve később tableteken szűrhetjük és rendelhetjük házhoz, ami időbe telik, melyet alvással teljesen át tudunk ugrani. A festés, a tisztítás és a javítás lassan-lassan újra álomautót farag a leharcolt roncsból, és amikor végre készen van a munka, kezdődhet az értékesítés.
A fotózás, a hirdetés megírása és a kuncsaftok ajánlatainak méricskélése után pedig ki is kell szállítanunk a vevőnek a vásárolt autót. De a legfontosabb, ha összetörjük útközben, a vevő nem lesz hálás, és csak úgy, mint mi szoktuk, rögtön lerúg egy jelentős mennyiséget az árból. Az eladások után skill pontok nyílnak meg melyek segítségével jobb árakat alkudozhatuk ki, hatékonyabban és gyorsabban javíthatjuk meg az autókat, és egy sor olyan apróságot is feloldhatunk, amelyek lassan rutinszerűvé teszik az autógyűjtemény felújítását.
A Used Cars Simulator azonban nagy jóindulattal sem mondható szép játéknak. A karaktermodellek darabosak, a textúrák sokszor alacsony minőségűek, az út menti környezet pedig majdnem teljesen üres. Ám a hang világ, különösen a rádióállomások változatossága, meglepően kellemes atmoszférát teremt, amely valahogy ellensúlyozza a grafikai spórolást.
A játék jelenlegi állapota meglepően stabil, a játékmenet jank és az Early Access ellenére. A pénzkereseti utak változatosak, a járműkínálat korrekt, és a fejlesztők folyamatosan bővítik a játékot. Az éhség-, szomjúság- és vizelési mutatók viszont inkább plusz tehernek érződnek, mint valódi mélységnek; ezek akár el is maradhatnának, hiszen nem adnak sokat a szimulációhoz, csupán rákényszerítenek, hogy néha egy kis aprót elköltsünk sült csirkére és palackozott ásványvízre.
