The RPG – betekintő
Vannak pillanatok, amikor az embernek nincs kedve egy több száz órás, menükkel, statisztikákkal és bonyolult karakterépítéssel túlzsúfolt szerepjátékhoz. Néha csak egy gyors, egyszerű, de mégis szórakoztató kalandra van szükségünk, ami azonnal beszippant, vagy ami még jobb, megnevettet. A „theRPG” pontosan ilyen élményt nyújt. Ez a játék egy rövid, lényegre törő dungeon crawler, amely a maga fura bájával és pimasz utalásaival klasszikusokra (főleg a The Elder Scrolls IV: Oblivion, vagy annak folytatása, a Skyrim, ami a képek alapján a legnyilvánvalóbb lesz) képes egy vicces, könnyed élményt nyújtani, ami nem kér tőlünk többszáz órát.
A játék szinte azonnal ledobja a felesleges rétegeket, és csak a lényegre koncentrál. Egy rövid bevezető után máris a (szintén paródia szintű) karakter készítőben találjuk magunkat, ahol a karakterünk színét, arckifejezését választhatjuk ki, mindenféle túlbonyolítás nélkül. Az ébredésünk után a fejlesztő avatárja személyesen indít minket utunkra. A célunk egyértelmű: be kell merészkednünk a város fő attrakciójába, a dungeon-be.
Ahhoz, hogy beengedjenek azonban teljesítenünk kell egy oktató pályát, illetve a kezdetinél jobb felszerelésre is szükségünk lesz, vagy be sem engednek a dungeon mélyebb kamráiba (arról nem is beszélve, hogy még belépődíjat is szednek). A felszerelésünk fejlesztéséhez pénzt kell szereznünk, a pénzhez pedig lootot szereznünk. Hogy mi számít lootnak? Nagyjából minden, amit a játékvilágban találunk. Ez pedig rendkívüli káoszt szül rövid idő alatt, amint neki állunk mindent, ami nincs leszögelve, a hátizsákba tömködni. Gombák, poharak, könyvek, tányérok, aranyrudak és drágakövek? Mind jöhet! Nincs bonyolult inventory management rendszer sem, nincs érték-összehasonlítás, csak egy „loot” számlálót kapunk, amit az egyik kereskedőnél pénzre várhatunk a piacon. A városban lakó NPC-k rengeteg „kincset” tárolnak otthonaikban, így a várost el sem kell hagynunk az előrehaladásunk első részében. Ez a rendszer egyszerű és folyamatosan jutalmaz minket.
A fejlődési rendszer lineáris: amint megvesszük a jelenleginél erősebb fegyvert a boltból, azonnal megjelenik a következő fejlődési lépést biztosító fegyver, így egyből látni fogjuk mennyi pénzre lesz szükségünk a következő lépés eléréséhez. Nincsenek kusza tárgy készítési receptek vagy menükbe temetett órák, helyette minden az eszeveszett lootolásról, az újabb és újabb felszerelések megvásárlásáról, illetve a felfedezés öröméről szól. Az egyszerűség itt nem hátrány, hanem épp a játék legerősebb pontja.
A harcrendszer a lehető legtömörebb: bal kattintással ütünk, Q-val lövünk, az előre haladásunkkal pedig új passzív és aktív képességek, például az egyértelműen Skyrimet parodizáló kiáltások nyílnak meg, Ezek extra sebzést és különféle poénos hatásokat biztosítanak. A dungeon-be először leereszkedve mellénk szegődik egy segítő is, a Fan (aki az Oblivion híres NPC-jének a paródiája). A társunk persze ugyanúgy része a játék világnak, mint mi, így amellett, hogy a harcokban is segíteni fog minket sokszor komikus helyzetekbe sodródik, miközben körülöttünk sertepertél.
A Dungeon (miután teljesítettük az oktatópályát és kifizettük a belépődíjat) tizenkét szintből áll, tele ellenfelekkel, csapdákkal és természetesen nem leszögelt, eltulajdonításra váró kincsekkel. Bár előfordul, hogy egyes szintek egy korábban látott szint újrafestett verziója, az elosztás ügyesen van megoldva, így ezek az ismétlések sem válnak unalmassá – bár ebben nagy segítség a játék rövidsége is.
A látványvilág ügyesen játszik a kontrasztokkal: a dungeon szintjei komorak, sötétek és gyakran fáklyára van szükségünk a felfedezésükkor, míg a felszíni világ színes, titkokkal és apró meglepetésekkel teli.
A The RPG nem akar a legnagyobb, legösszetettebb vagy legmonumentálisabb szerepjáték lenni, és éppen ez az, amiért működni tud. A felesleges rendszereket száműzi, és csak arra koncentrál, ami igazán fontos: a kalandozás, gyűjtögetés, lootolás, és természetesen az önfeledt szórakozás, amit a játék egyszerű, de mégis rendkívüli humorának köszönhetünk.
Mikor azt mondom, hogy a játék nem hosszú, nagyjából 4-5 óra játékidőről beszélek, ami alatt nekem sikerült eljutnom a játék egyik befejezéséig, azonban ez kitolódhat, ha a többi befejezést is meg szeretnénk szerezni. Ez a játék nem időrabló óriás RPG, hanem egy rövid, de mégis tartalmas, frappáns és szerethető játék, ami emlékeztet arra, hogy a kevesebb néha tényleg több.
