Sacred 2 Remaster – betekintő
A Sacred 2 Fallen Angel egy 2008-ban megjelent akció-RPG volt az Ascaron műhelyéből, amely annak idején megosztotta a kritikusokat, mégis sok játékos emlékezetében kedves helyet foglalt el. Számomra is ilyen élmény: az Xbox 360-as érában jómagam is betekintettem Ancaria világába. 2025 végén, tizenhét évvel később a SparklingBit új életet lehelt a játékba a Sacred 2 Remaster formájában, amely PlayStation 5-re, Nintendo Switchre, Xbox Series X és S-re, valamint PC-re is megérkezett.
Ancaria világát a titokzatos „T-Energy” hatja át, mely az élet forrása, de egyben a pusztulásé is. Az elfek mohósága lassan megmérgezi a földet, ám ez a fő történetszál meglepően gyorsan háttérbe szorul. A Sacred 2 sosem a nagy narratív fordulatokról szólt: a cselekmény gyakran széteső, nehezen követhető, és inkább csak egy laza keretet ad annak, ami igazán fontos a felfedezésnek, és a világban való kalandozásnak, a mellék küldetéseknek és harcoknak. Ez nem az összetett történetek rajongóinak játéka, hanem azoké, akik a felfedezésben rejlő tartalmat keresik.
A játék kezdetén hét karakterosztály közül választhatunk, melyek: Seraphim, Dryad, Shadow Warrior, Inquisitor, High Elf, Temple Guardian és Dragon Mage, mindegyik saját statisztikákkal, harcstílussal és képességfával. A testreszabás azonban meglehetősen visszafogott: valójában csak néhány karakter esetében érhető el, ott is minimális mértékben. Választanunk kell egy istenséget is, amely bónuszokat ad, illetve eldönthetjük, hogy a jó vagy a gonosz oldalán harcolunk. Ezen korai döntések kis mértékben módosítani fogják az általunk megtapasztalt kampányt, de valódi narratív mélységet nem adnak hozzá.
Grafikai szempontból a Sacred 2 Remaster nem próbál meg különösebben újítani, mondhatni a minimumra törekszik. Olyan érzést kelt, mintha az eredeti játék kapott volna néhány igényesebb textúrát, de ennél többet ne várjunk tőle. Nem elborzasztóan csúnya, de egyáltalán nem mondható látványosnak. A világ színes, élénk, és ez kifejezetten az erősségei közé tartozik. A karaktermodellek azonban lehetnének részletesebbek, különösen a saját karakterünk.
Hangulat terén a játék hű maradt önmagához, főleg a borzasztóan túljátszott szinkronhangok pontosan olyan, mint az eredetiben. És bár objektíven nem kiemelkedő, van benne egy nehezen megfogható báj, ugyanaz a kelet-európai RPG-s karakter, amit a Gothic, a Two Worlds vagy a The Dark Eye-játékok esetében is érezni lehet. Nem hasonlítható egy AAA szinthez a minősége, de megvan a maga bája.
Technikai problémák azért akadnak, melyekből volt pár ismerős is, mely az eredeti játékban is előfordult anno, például a hangok elnémulása bizonyos időközönként, a beragadó menük, és persze apró grafikai hibák is felbukkannak. Szerencsére a játék stabil, és ezen apró bukkanókon kívül súlyosabb problémával nem találkoztam.
A játékmenet a klasszikus akció-RPG alapokra épít: küldetés küldetést követ, szörnyek hordáit irtjuk, felfedezünk, szintet lépünk és mindeközben új felszereléseket hajszolunk. Kontrollerrel játszva is meglepően kényelmes, köszönhetően a némileg felújított kezelőfelületnek és az alapjaiban egyszerű mechanikáknak.
Ez az egyszerűség azonban nem hátrány. Ancaria hatalmas, változatos területei százával kínálják a mellékküldetéseket, még ha ezek többsége klasszikus „hozz el x tárgyat” vagy „ölj meg X ellenfelet” típusú is. A Sacred 2 nem igényel különösebb koncentrációt, így ideális választás, ha egy podcast mellett szeretnél lazán játszani.
A harcrendszer egyszerű, talán a legtalálóbb kifejezés rá, hogy működik. A képességek külön töltődnek vissza, nincs hagyományos mana alapú rendszer, ami gyors, pörgős összecsapásokat eredményez. Látványos varázslatok, erős területre ható támadások és rengeteg fegyver teszi változatossá az összecsapásokat.
A Sacred 2 Remaster főleg azoknak fog imponálni, akik szeretik az olyan RPG-ket, ahol a hangsúly a szabad felfedezésen, a felszerelés grindon, és végtelennek tűnő küldetéslistán történő pipálgatáson van.
A Sacred 2 Remaster az eredetihez hasonlóan, egy szórakoztató akció-RPG, egy hatalmas, színes világban, azonban mint remaster fájóan kevés újdonságot kínál mind tartalomban, mind látványban. Bár az Ice & Blood kiegészítő konzolon most először elérhető, ez önmagában kevés ahhoz, hogy indokolja a váltást a PC-s Sacred 2 Goldról. Konzolos játékosok számára viszont egy kellemes, nosztalgikus visszatekintés lehet egy ma már ritkábban képviselt műfaj aranykorára (még akkor is, ha a látvány hagy némi kívánnivalót maga után).
