Romancing SaGa -Minstrel Song- Remastered – betekintő
A SaGa sorozatról hosszasan lehetne beszélni, mert ez az a fajta JRPG-vonal, amelyhez egyszerűen nincs igazán hasonlítható alternatíva. A Square Enix ezen ága nem mesél el történeteket hagyományos értelemben, nem vezet kézen fogva, és nem igazodik a műfaj íratlan szabályaihoz. A Romancing SaGa: Minstrel Song Remastered pedig talán az egyik legtisztább megtestesülése ennek a filozófiának.
A legtöbb japán szerepjáték lineáris felépítésű: adott a fő történetszál az elején az elveszett macskával/amulettel/hercegnővel, a végén pedig a világ megmentésével, ami az esetek nagytöbbségében egy isteni nagyságrendű ellenfél legyőzésével érhető el, mindezt egy jól behatárolható, meghatározott tempóban haladva, végig világos célokkal. Ez egy tökéletesen működő formula, de ha valaki ilyen elvárásokkal ül le egy SaGa játék elé, az szinte biztosan csalódni fog. A Minstrel Song sem tartja magát egyáltalán a műfaji toposztok egyikéhez sem.
Itt nem egy történetet játszunk végig, hanem egy élő, lélegző világba dobnak be minket. A játék elején nyolc különböző főhős közül kell a számunkra legszimpatikusabbat kiválasztanunk. Mindegyikük más-más ponton kezdi meg az útját Mardias világában. Egy rövid, irányt mutató bevezetés után a játék szó szerint elengedi a kezünk. Nincs fő küldetéssor, nincs „kötelező” útvonal sem útmutatás. Nincsenek klasszikus értelemben vett mellékküldetések sem, de csak azért, mert technikailag itt minden opcionális. A játék egyes újabb sandbox játékok megközelítését alkalmazza: „Menj, amerre akarsz. Csináld azt, ami érdekel.”
A történet nem elmeséli magát, azt nekünk kell kell felfedeznünk. Ezt pedig a beszélgetésekből, a helyszíneken elhelyezett környezeti elemekből, váratlan eseményekből és a megannyi színes karakterből tehetjük majd meg. Ahogy egyre mélyebbre merülünk, kirajzolódik egy nagyobb konfliktus, egy gonosz istenség árnya, de hogy mikor, hogyan és milyen úton jutunk el hozzá, az teljes egészében rajtunk múlik.
Nem véletlen a sorozat jelmondata: „Create your own SaGa!”
Ez nem marketingfogás, hanem a játékok pontos leírása. Két játékos tapasztalata szinte sosem lesz azonos. A Minstrel Song olyan, mintha egy asztali szerepjáték digitális formát öltött volna, ami nem véletlen, hiszen a sorozat atyja, Kawazu Akitoshi nyíltan merít a Dungeons & Dragons szemléletéből. A végeredmény egy személyes, spontán kaland, amely inkább egy személyes történet, mint a hagyományos hőstörténet.
Ez a filozófia a játékmenet minden elemében tetten érhető. A felszerelések, a csapattagok, a fejlődés nem lineáris. Nem garantált, hogy gyenge fegyverekkel indulunk útnak és fokozatosan jutunk el az erősebbekhez. Könnyen előfordulhat, hogy már a játék elején brutálisan erős tárgyakra vagy karakterekre bukkanunk teljesen véletlenül, ha jó irányba sikerül elindulni, vagy egyszerűen szerencsések vagyunk.
A Minstrel Song egyik legnagyobb ereje az, ahogy hagyja, hogy saját magunknak építsük fel a csapatunkat. Amikor elkezdjük megérteni a rendszerek mögötti logikát, és rájövünk, hogyan lehet őket a saját javunkra fordítani, az élmény elképesztően felszabadító. Egy korábban legyőzhetetlennek tűnő boss hirtelen egy apró bukkanó lesz számunkra, és ráadásul nem azért, mert a szint egy nagyobb számot mutat, hanem mert okosabban használjuk ki a játék adta lehetőségeket.
A Remastered verzió rengeteg életminőségi fejlesztést hoz magával. A harcból való menekülés már nem büntet olyan kegyetlenül, a turbó mód felgyorsítja a csatákat és a felfedezést, a kezelőfelület átláthatóbb lett, és végre látható az aktuális Event Rank is. A New Game Plus sokkal bőkezűbb, bizonyos hírhedten rejtett eseményeket könnyebb aktiválni, az univerzális, 999 tárgyas raktár pedig hatalmas áldás a menedzsment szempontjából.
Egyetlen komolyabb kifogásom van, és az az új tartalmak elérhetőségéhez kapcsolódik. Bár kerültek be új karakterek és események, ezek egy része annyira mélyen el van rejtve, hogy több végigjátszást, precíz feltételek teljesítését igénylik, ami miatt főleg az új játékosok túlnyomó többsége sosem fog velük találkozni. Az új superbossok pedig csak azok számára nyílnak meg, akik már eleve legyőztek egy extrém nehézségű ellenfelet.
A Romancing SaGa sosem volt mindenkinek szóló sorozat és ez talán így van rendjén. De ha valaki nyitott arra, hogy kilépjen a megszokott JRPG-sémákból, és hajlandó elfogadni a bizonytalanságot, a kísérletezést és a felfedezés örömét, akkor a Minstrel Song Remastered könnyen egy életre szóló élménnyé válhat.
