Jetrunner – betekintő
Van valami különös varázsa azoknak a játékoknak, ahol a mozgás nemcsak egy eszköz, hanem a teljes játékmenet. A Mirror’s Edge óta sok fejlesztő próbálta újraértelmezni a futás és parkour szabadságát a játékokban: a Titanfall és a Ghostrunner de főleg a Neon White ugyanazt a lüktető ritmust keresték, amit a Mirror’s Edge-ben megszerettünk. A lendületre és a precizitásra épülő rövid, de annál ütősebb játékmenetet. Ebbe a különleges műfajba illeszkedik a Jetrunner is, egy játék, amely a mozgást nemcsak mechanikaként, hanem történetként is kezeli.
A jövőben járunk, ahol a Jetrunning névre hallgató extrémsport az emberi ügyesség és technológia keverékének próbája lett. A résztvevők nemcsak akadálypályákon versenyeznek, hanem célpontokat is kiiktatnak, miközben stílusosan rohannak a cél felé. Mi Nina White bőrébe bújunk, egy újonc jetrunnerébe, aki a viharos New York utcáitól a világbajnoki dicsőségig küzdi fel magát.
A játék meglepően történetközpontú. Minden pályát rövid, mégis teljes értékű párbeszédek kísérik. Ezek Nina és rádiós partnere között zajló beszélgetések, illetve a játék későbbi részén a kommentátor élő közvetítései is építik majd a háttér hangulatát. A történet nem tolakodik, továbbra is a játékmeneté a színpad, de ad egy ízt a világnak és egy hátteret ennek a futurisztikus sportnak, a valóságban is sokat látott dráma hozzáadásával. Mindezt azonban nehéz maradéktalanul követni, mert a pályák tempója könyörtelen: egy pillanatnyi figyelemvesztés, és máris kezdhetjük a legelejéről.
A Jetrunner játékmenete a Neon White-hoz hasonlít leginkább, némi Titanfall-os parkour közbeni lövöldözéssel. A pályák rövidek, 20–30 másodperces sprintszakaszok, ahol minden mozdulat számít. Ugrás, csúszás, falon futás alapmozdulatokat kell felhasználnunk, a pályákon pedig ideiglenes fogyóeszközöket és képességeket szerezhetünk, amik tovább bővítik majd a repertoárunkat.
Ezeket bizonyos, kiemelt pontokon találjuk majd, lebegő gömbök formájában. Ezeken áthaladva egy-egy különleges mozdulatokat adnak nekünk limitált használatra. Ilyen például egy vertikális kilövés, amellyel Nina egyetlen gombnyomással egy ugrás magasságának többszörösére lövi fel magát. A pályák ritmusa ezekre az erőforrásokra épül: láncolni kell őket, kombinálni, és időzíteni. A tökéletesen végig vitt pálya pedig jól koreografált táncra hajaz inkább, mint egyszerű futásra.
A kihívás mértéke változó: a legtöbb pályát két próbálkozás után már tökéletesre lehet vinni, de néha hirtelen jönnek nehezebb szakaszok, ahol a legapróbb időzítési hiba is végzetes lesz. A nehézség ritmusa tudatos: a játék megtanít az alapokra, az adott mechanikák használatára, és ami még fontosabb, hogy nyitott szemmel járjuk be a pályákat, majd hirtelen elengedi a kezünk, és megmutatja, hogy azért lesz itt még kihívás és felfedezni való.
A Jetrunner nemcsak arra ösztönöz, hogy végig rohanjunk a pályákon, hanem hogy ténylegesen felfedezzük, és az adott ideglenes képességeket felhasználva kijátsszuk azt, és olyan helyekre jussunk fel gyűjthető tárgyakért, amiket a pálya teljesítése alatt lehetetlen lenne elérnünk. De a pályák háromcsillagos értékelését is szinte lehetetlen elérni az egyértelmű útvonalakon. Ezzel is arra ösztönöz a játék, hogy felfedezzünk alternatív útvonalakat és rövidítéseket, ahol csak tudunk.
Ez adja a játék újrajátszhatóságát és karakterét: nem a hibátlan végrehajtás a cél, hanem az improvizáció, a lendület, a folyamatos tanulás. A Jetrunner egyszerre teszteli a reflexeinket és a kreativitásunkat.
Látványvilágában a játék Borderlands-re hasonlító cel-shading technikát alkalmaz, annak karikatúraszerű ábrázolása helyett azonban inkább egy minimalistább környezetet ábrázolva. Vastag körvonalak, élénk színek, merész árnyékok vizuálisan egyszerre futurisztikus és retró érzetű.
A teljesítmény oldaláról nézve is jól teljesít a játék: gördülékenyen fut, akadások és összeomlások nélkül, és mind kontrollerrel, mind egér billentyűzet kombinációval játszható. A lövöldözés precizitása érdekében az egér + billentyűzet marad a legjobb választás, de az irányítás minden platformon kényelmes és testreszabható.
A Jetrunner egy lendületes, látványos és okosan felépített parkour FPS, amely nem akar több lenni annál, ami: egy letisztult, nyers élmény, aminek a lényege a sebesség, a ritmus és az emberi reflex meghintve egy maroknyi felfedezéssel. Rövid, újra játszható pályái, színes világa és gyors játékmenete miatt ideális azoknak, akik szeretik a Neon White vagy a Ghostrunner stílusú játékokat.
