Esoteric Ebb – játékteszt
Az Esoteric Ebb nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy betöltse azt az űrt, amit a Disco Elysium hagyott maga után, és bátran kijelenthetem, hogy ez az eddigi legjobb próbálkozás, amit ZA/UM mára legendássá vált műve óta kaptunk. Ez egy olyan ízig-vérig Disco élmény, ahol a kardcsörtetés helyett a felfedezésen és a párbeszédeken van a fókusz. Az írásmódja mélyen irodalmi, átszőve politikai és filozófiai áthallásokkal, ahol a saját belső tulajdonságaink önálló hangként duruzsolnak a fejünkben, néha segítve, néha pedig totális káoszba taszítva egy-egy gondolatmeneteket. Fontos azonban leszögezni, hogy ez nem egy olcsó klón, sőt, az Esoteric Ebb egy saját, markáns egyéniséggel bír, és egy olyan lenyűgözően reaktív világot tár elénk, amelyben a „harcrendszer” is teljesen új, narratív megközelítést kapott.
Míg a Disco Elysium a szürreális noir, a Twin Peaks és a posztszovjet melankólia talaján állt, az Esoteric Ebb inkább a klasszikus fantasy alapjaiból merít, de teszi ezt egy egészen sajátos, néhol a Shrek világában látott kifacsart humorra emlékeztető stílusban. A humor itt az egyik fő elem, és bár nem feltétlenül viccesebb, a Disco Elysiumnál, az okosan bedobott poénok és az abszurd helyzetek száma jóval magasabb. A jól ismert D&D elemek, mint a tulajdonságok, kasztok vagy jellemek, ne tévesszenek meg senkit: a környezet sokkal közelebb áll a Planescape elvont, komorabb, már-már idegen világához, mint a megszokott, varázslatos fantasy birodalmakhoz.
A történet alapjaiban klasszikus, pár furcsább csavarral, mint például, hogy főhősünk, a kissé ütődött cleric egy lich tornyának pincéjében tér magához, amely egyébként hullaházként is működik. Ebben a hullaházban találunk több tonna almát, illetve egy „szorgosan” dolgozó zombit is, akit ignorálhatunk, vagy akár meg is támadhatunk. Nagy eltérés a médium kliséitől, hogy főhősünk ezúttal nem amnéziás. Pontosan tudja, ki ő, csupán arra nem emlékszik, ki volt az, aki majdnem véget vetett a kalandjának azzal, hogy belelökte egy folyóba. Karakterünk egy „Urthguard”, egy olyan speciális cleric, aki már évek óta halott, de a tanúsított hite és az egyház még mindig valós hatalmat ad a kezébe. A rendszer a D&D 5. kiadásának egy kicsit átalakított változata, ahol a hagyományos hat alaptulajdonságunkra támaszkodunk. Ezek a tulajdonságok fogják adni a narratíva gerincét és a Disco Elysiumhoz hasonlóan sokszor teljesen más véleményt képviselnek, ami összeszólalkozáshoz vezet közöttük.
A játék egyik legzseniálisabb megoldása, hogy a tulajdonságaink stílusa aszerint változik, mennyi pontot áldoztunk rájuk. Az Erő például magas szintre emelve egy bölcs, oltalmazó vezető figura hangját képviseli, aki hősies küldetésekre sarkall, míg alacsony szinten egy érezhetően gyengébb jelleművé válik. Hasonlóan izgalmas a mágiahasználat is: a varázslatokat nem automatikusan kapjuk, hanem a világban elszórt tekercsekből kell megtanulnunk őket, és a D&D-ből ismert „bekészítés” is egy külön mechanika, melyet bizonyos oltároknál lesz lehetőségünk véghez vinni. Ami azonban a legkreatívabb, hogy mágia itt nem csupán sebzés kiosztására használható, hanem a valódi D&D játékokhoz hasonlóan egy kreatív eszköztárat kapunk. Például a Mage Hand-del észrevétlenül emelhetünk el kulcsfontosságú tárgyakat másoktól, az Speaking with Animals pedig teljesen új információs csatornákat nyit meg előttünk. Ez a fajta szabadság sokkal közelebb hozza az ihlető szerepjáték adta élményeket, mint a legtöbb korábbi hasonló fantasy játék.
A történet tő szála egy feszített tempójú nyomozás, mely során öt napunk van arra, hogy kiderítsük, miért robbant fel egy teaház a város első demokratikus választása előtt. Az idő múlását is zseniálisan oldották meg a fejlesztők, hiszen az csak akkor telik, ha érdemi interakcióba lépünk vagy a környezettel, vagy valamelyik NPC-vel. Az időlimiten felül a kimerültség is folyamatosan nyomást gyakorol majd ránk, de ez viszonylag könnyen kezelhető. Ami szintén lenyűgöző, az a döntési szabadság, mely szinte teljesen korlátlan a játék során. Az Esoteric Ebb egy vérbeli detektív-RPG, ahol nem a tárgyi bizonyítékok logikai összekötése a cél, hanem az, hogy a gondosan (vagy épp gondatlanul) felépített karakterünkkel hogyan navigálunk keresztül a politikai intrikák és társadalmi feszültségek hálójában. Az írás minősége a legjobban kidolgozott RPG-k idejét idézi, a világ felépítése pedig tele van olyan meghökkentő részletekkel, mint például a bolygó üreges szerkezete vagy az eszement fantasy naptár, ahol a március az egyetlen normális hónap.
Mindezt egy kellemes fantasy soundtrack és stílusos hanghatások fogják össze. Az Esoteric Ebb grafikai megjelenítése valahol a kézzel rajzolt és a Telltale féle Wolf Among Us között helyezkedik el, néhol tényleg lélegzet elállító látványt társítva ehhez a gyönyörűen abszurd játékhoz. Ehhez társulnak még a kézzel rajzolt karakter sprite-ok melyeket a párbeszédek alatt láthatunk. Az összkép pedig önmagában is rendkívül emlékezetes.
Értékelés
95%
Összefoglaló Az Esoteric Ebb megmutatja, hogy a fantasy díszlet is lehet Disco, ha a megfelelő fejlesztőcsapat kellő ambíciókkal rendelkezik és kifogástalanul meg is tudják valósítani azt. Lehet, hogy nem lesz az év legnagyobb RPG-je, de kétségkívül a legmélyebb lesz. Politikai intrikák, okos humor és az elmúlt évek egyik legérdekesebb fantasy körítése vár mindenkit, aki belevetné magát.
