Echoes of the End: Enhanced Edition – játékteszt
Az Echoes of the End története nem csupán egy játék újjászületéséről szól, hanem egy, korábban nagyobb kivitelben már megtapasztalt megváltástörténetről arról, ahol a fejlesztőstúdió a negatív visszhang ellenére nem eltűnt, hanem orvosolta a problémákat. A Reykjavíki Myrkur Games közel egy évtizeden át dolgozott az izlandi folklór ihlette akció-kalandján, mégis, amikor 2025 augusztusában megjelent az első változat, a játék korántsem azt a figyelmet kapta, amit megérdemelt volna. A technikai hibák és a rosszul időzített premier halálos elegyet alkottak: egy olyan időszakban lépett a piacra, amikor óriások, mint a Metal Gear Solid Delta és a Gears of War: Reloaded uralták a figyelmet, és a hibái miatt a közönség hamar eltemette azt a játékot, ami egyébként egy látványos és ambiciózus narratív élmény lehetett volna.
A Myrkur azonban nem omlott össze és ami még fontosabb: nem adta fel. Ritka eltökéltséggel fordultak szembe saját hibáikkal, meghallgatva a játékosok minden panaszát és visszajelzését. Az Echoes of the End: Enhanced Edition ezért nem egyszerű javítás, hanem egy gondosan megfogalmazott bocsánatkérő levél, ami bizonyíték arra, hogy ez a stúdió szívvel és precizitással alkotta meg a játékukat. A teljesen újra gondolt játékmenet, a felgyorsított tempó, a simább animációk, az átdolgozott harcrendszer és a testreszabás új lehetőségei mind arról tanúskodnak, hogy a Myrkur valóban új alapokra helyezte saját művét.
A játék világa továbbra is az izlandi mítoszok lebegő, árnyékos mágiájából építkezik. Ryn, a múltja sebeit hordozó Vestige, kezdetben csupán eltűnt bátyját keresi, de útja lassan a hatalom, identitás és veszteség sokkal mélyebb kérdéseibe torkollik. A tíz fejezetbe rendezett történet feszes szerkezete olyan klasszikusokra emlékeztet, mint a 2018-as God of War vagy a Hellblade: Senua’s Sacrifice, ám a tónus mégis teljesen eltér azoktól, az Echoes of the End sokkal csendesebb és sokkal visszafogottabb. Az izlandi táj nem csak díszlet lesz, hanem az élmény fontos része. A játék filmszerű megközelítése is az előbb említett játékokat idézi: a mo-cap technológiával rögzített jelenetek kézzel készültnek hatnak, és bár a történet időnként túl komolyan veszi saját magát, a csendes pillanatok ennek ellenére is remekül működnek.
A játékmenet teljes átszervezése a Myrkur egyik legszebb bizonyítéka arra, mennyire komolyan vették a visszajelzéseket. Az eredeti, kissé lomha mozgás helyett Ryn minden lépése súlyt kap, a mozgás animációit teljesen újra alkották, és a mászástól a sprintelésig minden sokkal földhözragadtabbnak érződik. A játéktér már nem próbál nyitott világ lenni: feszes, lineáris pályák váltják egymást, amelyek hol ügyességi kihívásokkal, hol harccal, hol rejtvényekkel húznak bele a játékba. Ehhez társul az új felszerelésrendszer, amely tizenhárom ruhát és több mint húsz relikviát kínál. Ezek nem csupán a statisztikáinkat módosítják, hanem valódi kísérletezésre invitálnak, miközben szépen illeszkednek a felfedezés-jutalmazás új egyensúlyába. A korai játék lassúságát sok kritika érte, ezért az alkotók az első fejezeteket teljesen átírták: gyorsabb tempó, kevesebb üresjárat, több jutalom – minden arra szolgál, hogy a játék beindulhasson.
A legdrámaibb átalakulás azonban a harcrendszeré. Ami egykor nehézkes és elnagyolt volt, most gördülékeny, tempós és meglepően feszült. Az összes támadás animációját szintén átalakították, a találati visszacsatolást a „hit pause” effekttel erősítették, a kitérések gyorsabbak és reszponzívabbak lettek. A korábbi hibák, például a kombókat tönkretevő dodge-reset is kikerült a játékból, és a harc immár úgy épül fel, mint egy apró taktikai párbaj. Minden ellenfél mozgását finomították: tisztább, jobban olvasható támadásanimációk, jobb egyensúly, kevésbé frusztráló távolsági egységek. Az új elitellenfelek pedig valódi kihívást hoznak a New Game Plus módba, ahol már az összes feloldott képességünket és felszerelésünket meghagyja a kezdetektől. Bár néhány apró hiba továbbra is előfordul, a kamerabeállítások néha túl közel kerülnek az akcióhoz, néhány heavy attack pedig még most sem teljesen késésmentes, a harcrendszer így is látványosan javult.
Az Enhanced Edition tehát több mint egy frissítés. Ez majdnem egy teljesen új játék, egy második esély saját alkotójának és játékosainak egyaránt. A Myrkur Games mindössze nyolc hét alatt formálta át teljesen a projekt jelentős részét. Tették ezt nem azért, hogy újra hype-ot generáljon, hanem mert felelősséget érzett a játékosai iránt. Ez az alázat átsüt minden részleten, a javított mechanikáktól a finomabb tempón át a művészi újragondolásig.
Értékelés
91%
Összefoglaló Az Echoes of the End: Enhanced Edition nem hibátlan, de a fejlesztők dedikáltsága miatt megéri neki adni egy második esélyt. Egy kisebb költségvetésű, mégis hatalmas szívvel készült alkotás, amely vállalja saját múltját, és megmutatja, hogy a hibákból érdemes tanulni, és dolgozni azok kijavításán. Az Enhanced Edition jogosan érdemel meg egy új esélyt mindenkitől.
