Cult Of The Lamb: Woolhaven DLC – Bemutató

A nagy sikerű Cult of The Lamb szekta építős játék idén egy teljes értékű expansiont kapott a Woolhaven DLC-vel. Ez a DLC kifejezetten az alap játék végigjátszása után elérhető, így előfeltétel az, hogy már teljesítsük az alapjáték adta tartalmakat vagy legalábbis a legvégén járunk. A történet különáll az eredeti sztoritól és egyfajta folytatása is annak. A bárányok szent hegyét a pusztulás fenyegeti és ezért Yngya, a bárányok elfeledett istene megbíz minket, hogy helyrehozzuk a dolgokat.
A DLC témája főként jeges-havas tartalmakat rejt, így a megszokottól némileg eltérő biomeokkal fogunk találkozni. Az alap játék főként ilyen véres-emberáldozatos témával rendelkezett, de ez a kiegészítő inkább a teljes spiritualitás felé tereli a dolgot és nagyon látványos rituálékkal fogunk találkozni. Egy igazi „több abból, ami jó volt” DLC-vel állunk szemben egyébként, ami tovább bővíti a meglévő rendszereket és behoz egy pár új dolgot, amivel feldobja a korábbi gameplay loopot. Hozzátenném, hogy ezt nagyon jól sikerült kiviteleznie, ami sok más hasonló tartalombővítésről nem mondható el.
A havas téma nem csak a környezetben jelenik meg, de mint új mechanika is. Időről-időre beköszönt a tél, ami új, eddig nem megszokott kihívások elé állítja a szektánkat és tagjait. Ilyen például, hogy nem tudunk növényeket elültetni télen, megfagynak embereink, ha nem jól bánunk vele vagy egy fűtés rendszer gondozása. Eget rengető változásokra nem kell egyébként számítanunk, viszont az időjárás váltakozása ad egyfajta előre tervezési indokot számunkra. Sokaknak túl egyszerűen kezelhetőnek tűnt a szektájuk vezetése, ők bizonyára nagyon örülni fognak az extra kihívásnak. Egyébként 52 új követői forma, 68 új szektadekoráció, 17 új épület áll rendelkezésre a DLC birtokában, hogy igazán testreszabjuk a szektánkat.
Szerintem kifejezetten jól sikerültek az új content boss figtjai is. Nem túl nehéz megtanulni a mechanikáikat, de mégis ügyességet igényelnek. Az újonnan behozott karakterek és az ő sztori felvezetésük szintén szerintem nagyon látványosra sikerült. Az alap játékban is nagyon jól játszottak a színekkel a készítők és ezt ide is tovább hozták. Egy kicsit talán most jobban rámentek a bossoknál a body horror aspektusra, legalábbis a modellek kialakításánál. Érezhető a méretbeli különbség is a perspektíva kialakításánál, ami szerintem egy izometrikus játék esetében alapvető kellene legyen.



