Trash Goblin – frissítés betekintő
A Trash Goblin közel fél éve, május végén jelent meg és első pillantásra egy kedves, „wholesome” boltszimulátor, ahol szó szerint szemétből varázsolunk árut a boltunk számára. Ezzel ellentétben hamar kiderül, hogy a játék felszíne alatt jóval több rejlik, mint ami először nyilvánvaló lenne. A Spilt Milk Studios alkotása májusi megjelenése után most kapta meg a Steamdeck Ellenőrzött státuszt, a Korai Hozzáférésből történő megjelenést követő második nagy frissítéssel.
A játék főhőse egy apró, zöldkezű kereskedő, aki jó barátjától (aki még véletlenül sem a bűnözőtársa) Aimontól kap egy boltot. Innen indul minden: egy szivaccsal, egy fadarabbal, és rengeteg, szó szerint szemétből szedett holmival. A cél egyszerű: megtisztítani, újra hasznosítani, majd értékesíteni mindazt, amit mások kidobtak. Csakhogy a por és a rozsda alatt átok, adósság és egy folyton panaszkodó nagynéni is lapul.
A történet nem próbálja megváltani a világot, viszont tele van szerethető karakterekkel. A boltba betérő vevők között akadnak emberek, gyíkszerű lények, sőt, apró gombafejű karakterek is, mind-mind egyedülálló, sajátos személyiséggel és remekül megrajzolt dizájnnal. A környezet is szemet gyönyörködtető: minden apró kacatnak megvan a maga textúrája, és még egy zsák lengedezése is meglepően látványos tud lenni, ha az jól van megcsinálva.
A mindennapok középpontjában a műhely áll, ahol három fő tevékenységgel tölthetjük ki a munkanapokat: vésés, tisztítás és upcycling (vagyis értéknövelő újrahasznosítás). A vésés minijátékként működik: egy-egy blokkról kell lefejteni szennyeződés rétegeket, amíg elő nem bukkan az elrejtett tárgy. A kattintgatás egy idő után kissé fárasztó, de a játék szerencsére tanulva a modern accessibility funkciókból és a folyamatos kattintgatást ki tudjuk váltani azzal, hogy folyamatosan nyomva tartjuk az egér gombot.
A tisztítás egy meditatívabb, ugyanakkor repetitívebb minijáték, mely során a kiszabadított tárgyat kell tisztára dörzsölni egy szivacs segítségével, míg minden része ragyogni nem kezd. Az upcycling ad némi kreatív mélységet a folyamatnak. Ezen minijáték során több darabot kombinálhatunk össze, hogy egy értékesebb, „komplett” tárgyat kapjunk belőlük. Egy békafigura például többet ér egészben, mint alkatrészenként, de ha hiányzik valamely darabja, a TrinketPediából tudunk pótalkatrészeket rendelni.
Az egész folyamat meglepően addiktív. A mechanikák egyszerűek, mégis magukba szippantanak, miközben minden egyes fényesre polírozott kacat után azt érezzük, hogy halad előre a bolt. Egyedül a tárgyrendszer néha szeszélyes, a munkapadodon időnként maguktól átrendeződnek a dolgok, de ez is inkább a beépített káosz része, mintsem hiba.
A vásárlók kiszolgálása szerencsére teljesen stresszmentes feladat: nincsenek türelmi mutatók vagy időlimitek. A vevők akár egész nap várnak, amíg kikukázzuk a nekik megfelelő tárgyat, és ha nem akarunk velük foglalkozni, bármikor el is küldhetjük őket. Ez a laza, türelmes ritmus remekül illik a játék hangulatához. A Trash Goblin nem kapkod, inkább ösztönöz arra, hogy megfontoltan rakjunk rendet a káosz közepén.
A gazdasági oldal a játék előrehaladásával fokozatosan nehezedik. Az eszközfejlesztések, dekorációk és az olyan kényelmi extrák, mint a kávé, ami meghosszabbítja a napot, vagy a mosókád, ami automatizálja a takarítást, mind-mind komoly összegekbe kerülnek. A piac megnyitása után a pénzkereset hatékonyabbá válik, de a fejlődés így is lassú, szinte meditatív folyamat marad, mintha a játék tudatosan akarna visszafogni, és nem engedni, hogy siettessük az előrehaladást.
Technikailag a Trash Goblin stabilan teljesít, 60 FPS-sel fut még alapbeállításokon is, a Steam Deck Ellenőrzött státuszt sem véletlenül kapta meg, az alapbeállításokkal ott is zökkenőmentesen fut a játék.
