Nova Hearts – betekintő
A Nova Hearts egy érdekes dolgot próbál megvalósítani. Egyszerre szeretne visual novel, randi-szimulátor lenni, amit körbevesz a fő fogás: egy Magical Girl JRPG. Ez elsőre ígéretesnek tűnik, de mint minden hasonlóan nagy projekt, nem sikerül minden kívánt részre megfelelő figyelmet összpontosítani, így találunk kevésbé csiszolt rendszereket a játékban.
A játék történetének középpontjában Luce, egy fiatal lány áll, aki nyári szünetre hazatér szülővárosába, és miközben úton van, váratlan fordulatként szörnyek lepik el a környéket. A főhős és barátai a magical girl animékben látottakhoz hasonlóan speciális öltözékeket öltenek, a teljes átalakulási jelenetekkel együtt. Így veszik fel a harcot a rájuk és lakóhelyükre törő szörnyek fenyegetésével szemben. A játékmenet két síkon zajlik: egy visual novel stílusú narratív sztorivezetés és a szörnyek elleni körökre osztott harcrendszer egysége adja a játék összességét.
A randi-szimulátor része kimondottan jóra sikeredett. A játék nagy teret enged a flörtölésnek, ugyanakkor nem erőltet rá egyetlen állandó kapcsolatra sem, meghagyva azt egy nyitott lehetőségnek, így, ha nincs hozzá kedvünk, a játék ezen részét teljes mértékben ki is hagyhatjuk. Ez a rugalmasság frissítően hat, még ha emiatt a karakterek közötti kapcsolatok néha sekélyesnek is hatnak.
A narratíva viszont ezzel szemben több helyen meginog. A cselekmény túl sokszor váltogat a barátokkal való találkozások és a hosszú, szobából zajló üzenetváltások között, ami könnyen megtöri a játék alapból remek lendületét.
A játék sajnos nem kínál a Persona játékokban látott „szabadidős” tevékenységeket, amelyek feldobhatnák a visual novel szerkezetét. Bár telefonos funkciók, horoszkópok és blogbejegyzések színesítik a világot, ezek inkább díszletként szolgálnak, mint valódi játékmechanikának.
A harcrendszer szintén vegyes érzelmeket kelt. A harcok „időalapú” körökre osztott mechanika néha izgalmas, máskor frusztrálóan lassúak tudnak lenni, főleg, mikor az ellenfeleink sorra annyit csinálnak, hogy eltolják a mi támadásaink a harc idővonalán. A fejlődés lassú, a gyógyítás (a korábban említett késleltetések miatt) sokszor késve érkezik, és az ellenfelek többször is túlerőben vannak a csapathoz képest, ami kiegyensúlyozatlanság érzetét kelti. Bár vannak szinergiára épülő képességek és erős „egyszer használatos” támadások, a stratégiai mélység nem mindig hozza az azt a mélységet, amit egy ehhez hasonló játéktól várnánk.
A harcrendszer és a történetvezetés gyengeségeit a Nova Hearts vizuálisan és hang technikailag remekül kompenzálja. A modern rajzstílus nagyon egyedi és rendkívül látványos, a nyugodt, zen hangzás pedig jól kíséri a hosszabb dialógusokat. A karakterek szerethetők, a magical girl vonal, amit próbálnak felépíteni kifejezetten szórakoztató. A gond inkább a játék szerkezeti kötöttségében rejlik: narratíva, üzengetés, narratíva, harc. Ez egy túl merev körforgást eredményez, kevés szabadságot adva a játékos kezébe.
A játék tehát nem hibátlan, de így is tartogat értékes pillanatokat. A Nova Hearts szerethető, különösen azok számára, akik nyitottak a vizuális regények és a könnyed randi-szimulátorok ötvözetére (még akkor is, ha összességében nem is használja ki teljesen az ígéretes alapötletet).
