VEX MAGE – betekintő
Vannak azok a bizonyos FPS játékok, ahol a fő szerepet a mozgás és a harcok egyetlen, megszakíthatatlan folyamattá összeolvadása adja. A run-and-gun műfaj sajátos, mása sajnos kevésbé gyakran reprezentált, melyet főleg a Left 4 Dead vagy a Team Fortress 2 játékosai fognak értékelni. Az ezen játékokban felvett és betanult mozdulatok nem kopnak ki az izommemóriából évekkel később sem. A célzás, a hátrálás, a kitérés ritmusa megmarad, és bármely későbbi lövöldében újra előhívható. A Vex Mage nem-VR verziója pontosan erre az emlékezetbe égett reflexrendszerre épít, és meglepően hatékonyan ülteti át az amúgy VR játékot a hagyományos billentyűzet + egér irányításra.
A kaland egy sötét, aranyszínben izzó teremben indul, ahol a falakat gazdagon díszített, tekergő minták borítják. Amikor lenézel a kezeidre, már az első pillanatban világossá válik, hogy nem egy hétköznapi hős bőrébe bújtál: karmokkal és ívelt, idegen rovarszerű csápokkal végződő végtagok várják a parancsaidat. A kézformák és a környezet dizájnja összhangban van egymással, mintha ugyanannak az ismeretlen világnak a szöveteiből formálták volna őket. Minden vonal és domborulat azt sugallja, hogy idegen terepen jársz, ahol idegen szabályokhoz kell majd alkalmazkodnod.
A nyitó terem közepén három lebegő platform kínálja fel az első, sorsdöntő választást. Egyetlen elemet vihetsz magaddal innen: tűz, víz vagy villám. Mindegyik támadás másképp működik, és eltérő taktikai megközelítést kíván. A víz zöldes energiája szétfröccsenve sebzi az ellenfeleket, a tűz éles, forgó kristályok formájában tör előre, míg a villám gyors és könyörtelen csapásokkal üt oda ellenfeleinknek. A varázslatok egy kézzel is elsüthetők, de két kézzel. feltöltve sokkal pusztítóbbá válnak. Miután döntöttél, nincs visszaút: egy hatalmas portál nyílik meg előtted, amely szó szerint belök a játék közepébe.
Egy hosszú, kék alagúton száguldva csapódunk be az első arénába, ahol egy aranyszínű pálya ölel körbe egy központi portált. Az érkezés pillanatában máris ellenfelek sokasága fog ránk rohanni: Pókszerű lények, lebegő koponyák, tűzgolyókat lövő torzszülöttek teszik egyértelművé, hogy itt nincs helye a tétovázásnak. A Vex Mage egyik legfontosabb szabálya azonnal világossá válik: ha megállsz, meghalsz. A mozgás és a támadás folyamatosan egymásba fonódik, aminek az eredménye egy dinamikus, látványos FPS harckoreográfia lesz.
Egy FPS lövöldében az első reflexünk gyakran az lesz, hogy hátrálva lövünk mindent, ami a nyomunkba ered. A Vex Mage azonban ebbe is bele dob egy csavart. Alig néhány másodperc hátrálás után vörös fény villan a hátunk mögött és amikor hátrapillantunk, egy hatalmas, polipszerű fej jelenik meg pont ott, ahová épp hátráltunk az előző pillanatban majd a földbe csapva egy támadással el is veszi a kedvünket attól, hogy ezt a stratégiát alkalmazzuk a jövőben. Ezek az űrbéli polipok újra és újra elő fognak bukkanni, és mindig úgy, hogy épp az utunkba teleportálnak, megakadályozva, hogy kényelmes ritmusban, hátrálva játsszuk a játékot. A játék ehhez hasonló mechanikákkal folyamatosan rá fog kényszeríteni arra, hogy új stratégiákat alkalmazzunk.
Mindezt tovább feszíti az időkorlát. Minden arénában egy ponton megjelenik egy kék portál, amelyen tíz másodpercen belül át kell haladnunk. Ha túl sokáig késlekedünk, a portál túltölt és felrobban, a játékunk pedig azonnal véget ér. Ha sikerül átugrani rajta, akkor újra az alagútban találjuk magunkat, majd egy újabb, még veszélyesebb arénában.
A pályák dizájnja egyszerű, de mégis látványos. Gyökérszerű póklények, eldritch polipok, dühös pók-királynők és fémes, csontsovány égi sárkányok váltják egymást, miközben hatalmas leveleken és egyéb platformokon ugrálunk vagy szűk folyosókon próbálunk életben maradni.
Az arénákban szétszórva különös rúnákat is tudunk gyűjteni, amelyek új elemi képességek feloldását teszik lehetővé. Bár az induláskor csak egyetlen elemet választunk, idővel kombinálhatjuk a tüzet, a villámot és a vizet különböző módokon. Egy mozdulattal előhívható egy menü, ahol a kezeink pozíciójával válthatunk az adott elemhez tartozó rúnák között.
A Vex Mage egyedül és többjátékos módban is játszható, bár az utóbbi még ráférne némi finomhangolás, különösen a matchmaking hiánya miatt.
Mindezek ellenére a Vex Mage egy, a nagy klasszikusok által fektetett alapokra építkező, kifejezetten élvezetes FPS játék. Néhány kényelmi javítással és technikai finomítással könnyedén kiemelkedővé válhatna. A Nervous Systems pontosan tudja, hogyan gondolkodnak a játékosok, és ezt könyörtelenül ki is használja, ami a legélvezetesebb része a játéknak.
