Wakfu – betekintő
A Wakfu, egy régi, kevésbé ismert MMO, mely nemrég indította új, NEO szervereit, melyek közül az új játékosoknak legcsábítóbb lehet, hogy találnak olyat, ahol csak egy karakter készítése lehetséges, ezzel kiegyenlítve az erőviszonyokat a veteránok és az új játékosok között, helyet hagyva az utóbbiaknak arra, hogy tanuljanak és utolérjék a régi motorosokat.
Na de mi is a Wakfu?
A Wakfu egy grid-based, körökre osztott harcokra építő MMO, melyet legkönnyebben a „francia Final Fantasy Tactics” -ként lehetne leírni. A játék, az említett Final Fantasy Tacticshoz hasonló izometrikus nézetű harcokból és egy kattintásokkal navigálható overworldből áll, ahol a harcokon felül tárgykészítés, kertészkedés és ezer más alapvető MMO tevékenység áll rendelkezésünkre az előrehaladás segítése érdekében. A felület szerencsére logikus, bár mennyisége miatt kezdetben kénytelenek leszünk óvatlanul tapogatózni a menük között, mire megtalálunk mindent, amire szükségünk van.
A harcok a karakterkészítésnél választott kasztunkra épülnek majd. A Wakfuban ugyan együtt is harcolhatunk, de a kalandjaink jó részét egyedül fogjuk megkezdeni, így a kasztok közötti eltérések súlya sokkal nagyobb ezekben az órákban. A csata kezdetén mindig kapunk egy rövid elhelyezkedési fázist, majd beindul a körökre osztott harc. Körönként 1–3 akciót hajthatunk végre, a 30 másodperces időkeret pedig garantálja, hogy a játék a multiplayer alatt sem válik lassú és vontatott élménnyé. A gyors döntéshozatalt még egy bónuszrendszer is támogatja, amely extra jutalommal kecsegteti azt, aki nem töpreng túl sokáig egy-egy lépésen.
A műfaj alapjai természetesen jelen vannak: oldal- vagy hátbatámadásnál bónusz sebzést osztunk ki, jól áttekinthető ellenfél-információk, különböző támadási mintázatok, státuszok és pozícióalapú előnyök. Ha olyan ellenfélbe botlunk, amelyet egyedül lehetetlen legyőzni, akkor válik igazán fontossá a csapatmunka. Egyedül ugyanis mindig csak egy karaktert irányíthatunk, ami komoly taktikai hátrányt jelent a keményebb ellenfelekkel szemben.
A harcrendszer mellett a mesterségek és gyűjtögető mechanikák adják a játék másik nagy tengelyét. Wakfu elképesztően részletes ökoszisztémát épít: a fák kivágása, a sziklák bányászata, a gyógynövények begyűjtése és mindezek újra telepítése mind befolyásolják a világ egyensúlyát. Minden cselekedetünk alakítja a „fény/sötétség” mutatót, amely a világba való tényleges beavatkozásunk mértékét mutatja.
Például nem muszáj egy fát teljesen kivágni, vághatunk csak gallyakat is, amelyeket elültetve új fákat nevelhetünk. Így saját kis erdőket, ültetvényeket hozhatunk létre, egyensúlyozva a kitermelés és regeneráció között. A mesterségek többsége hasonló gazdálkodási logikára épít, ami sokkal izgalmasabbá teszi őket, mint a szokásos „ami csillog azt begyűjtjük” MMORPG rutin.
A navigáció ezzel szemben már nem ilyen kifinomult. Sokszor kell tapasztalatból megtanulni, merre található egy adott feldolgozóhely, vagy melyik zóna milyen szintre van belőve. A küldetések is hajlamosak iránymutatás nélkül hagyni, így könnyű olykor olyan területre tévedni, ahol az ellenfelek tíz szinttel magasabbak a kelleténél. Ez frusztráló is lehet, főleg a kezdő játékosoknak – tapasztalatból mondom, ez engem is zavart mikor próbáltam a játékot.
A játék prezentációja viszont kétségkívül lenyűgöző. A művészi vizuális stílus gazdag, egyedi, vibráló, szinte minden mozdulatot kreatív animációk kísérnek. A nappal-éjszaka ciklus ugyan nem túl látványos, de összképében Wakfu még így is az egyik legszebb rajzolt stílusú MMO a piacon (hálás is lehet az időálló stílusának, hogy ennyi évvel az eredeti megjelenés után sem látszik cseppet sem idejétmúltnak). A hanghatások ötletesek, az állati bugyborékolások és röffenések karaktert adnak a világnak, a zenei aláfestés pedig hol visszafogott, hol drámai, különösen boss-harcok vagy különleges események során. A szinkronmunka viszont minimális, de annyira, hogy néha meg is lepődtem mikor egy karakter megszólalt.
Wakfu végső soron egy különleges helyet foglal el az MMORPG-k között: túl tudott élni több, mint 10 évet, és bár sikere nem mérhető a legnagyobb MMOkhoz, a mai napig számos játékos látogat vissza a világába.
