The Drifter – Játékteszt

Az elmúlt évek vitathatatlanul visszahozták – ha nem is teljes egészében, de részlegesen biztosan is – a point n click kalandjátékok aranykorát, amelybe én is belekóstolhattam gyerekként. Az elmúlt négy évben rengeteg kalandjátékhoz volt szerencsém, és a legtöbb ilyen stílusban utazó alkotás remek történetet és rengeteg egyedi és humoros logikai feladattal nyűgözött le, amelyek végett visszautazhattam picit a gyermeki éveimbe, ezért pedig minden projekten dolgozó fejlesztőnek nagyon hálás vagyok.

Nem is volt kérdés tehát, hogy amikor megláttam a The Drifter című projekt első előzetesét, egyből én is beálltam a rajongók táborába és alig vártam a megjelenési dátum elérkezését. A várakozási idő alatt igyekeztem ehhez a projekthez hasonló alkotásokat magamba szívni, de bizton állíthatom, hogy miután elérkezett a The Drifter megjelenési és leültem a kényelmes, puha székembe, hogy részese legyek a kalandnak, egy sokkal hangulatosabb élménynek lehettem a részese.

Még mielőtt valaki félreértené, nem, nem azt mondtam ezen előző mondatommal, hogy bármelyik másik játék, ami a kezem ügyébe került, kevesebb lenne, de valahogy a The Drifter esetében éreztem azt, hogy na ennek az alkotásnak a teljes világa, a hangulata és a kivitelezése nekem szól.

Kezdjük is magával a történettel. Ez a fő alappillére a játéknak szerintem már magában is tökéletes. Néha vicceket kaptam az arcomba, néha megható jelenetekkel siratott meg a játék, de mindvégig izgalmas maradt a The Drifter. Az események Mick történetét mesélik el, egy lecsúszott férfiról, aki visszatér szülővárosába édesanyja temetésére. A dolgok azonban nem egészen a tervek szerint alakulnak: kénytelen egy mozgó vonatból kiugrani, hogy elkerülje a lövéseket, majd nem sokkal később elfogják, víz alatt megkötözik, és az életéért kell megküzdeni egy olyan ellenség ellen, amit ő sem ismer.

Egyáltalán nem jó nap ez Mick számára, de mi a játékosok segíthetünk neki kinyomozni, hogy mi is bűzlik ebben a hirtelen megváltozott világban. történetét. Bár a játék időutazással, szörnyekkel, agymanipulációval és mindenféle furcsa és csodálatos témával foglalkozik, mégis ezek mellett egy gyászoló férfi történetét meséli el. A gyász és a veszteség feldolgozásának témái nyersek és kézzelfoghatók az egész cselekmény kibontása során, és bárki, aki elveszített már valakit az élete során, kétségtelenül együtt fog érezni Mick gondolataival és érzelmi kivetüléseivel. Az, ahogyan ezek az érzékeny témák ilyen gondosan bele lettek szőve egy izgalmas sci-fi történetbe, számomra maga a zsenialitás fogalma.

Szót kell ejtenem a grafikai megvalósításról is. Rólam tudni kell, hogy kissé gyarló emberi lény vagyok, hiszen nekem igen is számít a látványvilág egy adott játék esetében, de sosem ez az első kritérium, ami szerint megítélem az adott alkotásokat. Nos a pixel art stílusban utazó produktumokkal bár sosem voltam teljesen megbékélve, mégsem dobtam el sosem azon játékokat, amelyek ilyen grafikai megoldást vittek véghez. A The Drifter azonban a pixel art igazi hőse. Minden animáció tökéletesen leírja az adott jelenet hangulatát, súlyát és a karakterek érzéseit, mintha tényleg részese lettem volna a teljes utazásnak.