Stasis – Játékteszt

Amióta szerencsém volt a Stasis Bone Totem címen futó alkotáshoz, Playstation platformon, azóta folyamatosan azon járt az agyam, hogy a Sony által kiadott masinán, a kollekciómba simán beleférne a Stasis széria előző része. Ez azonban akkoriban nem igen volt lehetséges, hiszen a széria korábbi darabja csakis és kizárólag PC-n volt elérhető. Ez azonban az elmúlt hónapokban, szerencsémre természetesen megváltozott, hiszen bejelentésre került a Stasis Playstation portja, amelynek majdnem úgy örültem, mint ahogy minden évben a karácsonynak.

A Stasis történetének főszereplője John Maracheck, aki feleségével és lányával együtt egy űrutazás során kriosztázisba kerülnek. Az utazásuk célja egyszerű: Új életet szeretnének kezdeni egy másik bolygón. Sajnos a cselekmény azonban balul sül el, hiszen John egy elhagyatott, rozsdás és halálos űrhajón, a Groomlake nevű kutatóhajón ébred fel. A magány szinte teljesen felemészti őt, azonban családjának megtalálása motiválja, hogy ne vessen véget sanyarú életének. Ahogy John felfedezi a hajót, lassan rádöbben, hogy az űrhajón szörnyű biológiai és genetikai kísérleteket folytattak, amelyeket a Cayne Corporation nevű óriáscég finanszírozott.

A kutatások célja az emberi genetika módosítása volt. Az egyik kísérlet kicsúszott az irányítás alól, a legénység nagy része meghalt vagy szörnyeteggé változott, a hajó pedig csak úgy sodródik az űrben. A fentebb említett hajó minden területén található egy sor szereplő, akik valami miatt veszekedtek, vagy valamilyen pszichológiai problémán mentek keresztül, mielőtt a hajót hibridek lepték el. Ez megmutatja, milyen volt az élet a hajón a katasztrófa előtt és alatt.

A hangulatot a nagyszerű szinkron, a hangdizájn és a zene teszi teljessé. Mindenhol jelen van a vér, valamint a játék legzavaróbb képi jelenetei, amelyek bárkinek rémálmait okoznák. A játék horrorja és hangulata kifogástalan, és valóban magasra teszi a mércét a könyvemben. Amikor John sikít vagy fájdalmai vannak, tényleg érzed minden rezzenését a történéseknek, annak ellenére, hogy ez csupán egy előre megalkotott animáció, amely megjelenik a képernyőn. A hangeffektektől végig libabőrös volt az egész testem. A bemondók furcsa robothangjaitól kezdve a vérfröccsenéseken és sikolyokon át a hangdizájn egészen új szintre emelkedik ebben az alkotásban.

A logikai feladatok is olyan szinten építenek a már fentebb taglalt atmoszférára, hogy minden cselekvésemet tényleg a félelem és a remegés követte, és mindig fél szemmel biztosra mentem, hogy a mellettem lévő sarokból nem ugrik valami hirtelen az arcomba, vagyis inkább a karakterem nyakába. Ez a fajta kohézió, amely során tökéletes egyveleget alkot a játékmenet, a történet, és az ezek köré épített világ és annak hangulata, végig tetőfokon tudta tartani az érdeklődésem szintjét.