A Nagy Fal – Filmkritika

A kínai állam hatalmas összeggel szállt be a film költségvetésébe. Viszont az érdekes koncepció erősen veszélyes vállalkozásnak bizonyult.

A kínai nagy fal évszázadokon keresztül védte meg az országot egy hatalmas szörnyűségtől: hatalmas invázió fenyegeti Kínát és ezzel együtt a világot. A nagy falon állomásozó harcosok ezt hivatottak megakadályozni. Legalábbis ez az alaptörténet, mert mellette csatlakozik hozzájuk két messziről jött harcos, akiknek szükségük van a kínai nép legújabb találmányára, a fekete porra. Ezek után pedig már csak a világ megmentése marad.

William Garin (Matt Damon) és Pero Tovar (Pedro Pascal) együtt harcolják és lopják végig a Távol-Kelet összes városát. Amikor megtalálják a Nagy Falat, belemerülnek az események sűrűjébe, és szörnyű lényekbe botlanak, akiket a magas szinten képzett kínai harcosok is alig tudnak megállítani. Folyamatosan harcolnak, amíg egyszer csak a főváros ellen nem indul a horda, és ekkor kell hőseinknek igazán odatenniük magukat. Közben többször kerülnek morális útvesztőkbe mind a ketten, William inkább a Lin Mei parancsnok iránt fellángoló érzelmei miatt, míg Pero a puskapor ellopása miatt. A végére minden megoldódni látszik, de a harcosok búcsút vesznek a kínaiaktól, és élik tovább az életüket.

A harcjelenetek iszonyatosan durván lettek megvalósítva, és többségében statisztákkal készültek, így nagyon élőnek tűnik a vásznon. A szörnyek is szépen lettek kivitelezve, bár vannak olyan érdekességek, amelyeket nehezen értek meg: mint például azt, hogy miért a vállukon tartják a szemüket, és miért ott kell őket lőni, vagy hogy miért tudtak még egy robbanást is túlélni a királynő testőrei. A kínaiak tényleg rengetegen vannak, a különböző harcnemek pedig jól lettek elkülönítve, színekkel jelezve, hogy a nézőknek se okozzon problémát a felismerésük.

A képi világ nagyon rendben van, bár látszik az erős CGI, de gondolom, hiába a kínai rendezés és a kínai tőke, nehezen tudták volna megoldani, hogy ténylegesen a nagy falon vegyék fel a filmet. Időnként azért nagyon érdekesnek tűnik egy-két dolog. Számomra nehezen felfogható, miért volt szükség a ködös jelenetre, hiszen a megtervezett látkép a fal túlsó oldalán annyira jól néz ki, hogy azt látni kell. Viszont a ködös jelenet alatt előjön megannyi furcsaság, mint mondjuk, hogy honnan tudják, mikor érkezik a Thao Tié. Összességében viszont elmondható, hogy a néző tényleg elhiszi, hogy Kína múltjában jár. A főváros és az uralkodó megformálása pedig más szempontból is érdekes. A fővárost nem látjuk olyan hosszan, de az biztos, hogy sokáig foglalkoztak vele a látványvilág felelősei. Viszont az uralkodó egy félős fiatal srác. Konkrétan a karikatúrája annak, ahogyan egy, a nép által rettegett – és néha imádott – uralkodó kinézhetett a múltban.

Összegezve: az biztos, hogy moziban érdemes megnézni a filmet, és az év egyik első premierjeként szerintem bőven jobb szintet üt meg, mint az elvárt, de ha nem vagy oda ezért a fantasy-harcolós világért, akkor nem biztos, hogy a kedvedre valónak találod. És bár vannak benne furcsaságok, az is erőteljesen érződik rajta, hogy az Oscar-díjra is be fogják nevezni.

Értékelés: 6/10