A zöld urai – Filmkritika

A Jégkorszak és Rio alkotói ezúttal William Joyce mesekönyvét álmodták vászonra, s bár A zöld urai igyekszik magvas gondolatokat közvetíteni, valójában egy nagyon jól sikerült, a felnőttek számára is szórakoztató animációs film kerekedett ki belőle.

A Jégkorszak lenyúzott rókabőrei és a Rio után a Blue Sky csapata helyesen nem egy újabb folytatást igyekezett meg lenyomni a kicsik torkán, hanem egy teljesen, itthon kevésbé ismert mese hőseit álmodták vászonra. A zöld urai kiváló alanynak bizonyul, nem csak a napjainkat folyton körülölelő környezet fontosságának hirdetése miatt, hanem azért is, mert hősei végtelenül szimpatikus figurák. Pedig A zöld urai a klasszikus jó és a rossz sémát követi, mégis pillanatok alatt feledteti mindezt, köszönhetően pompás látványvilágának és a már említett hőseinek köszönhetően.

Az erdő mélyén különös lények élnek és furcsa dolgok történnek – mind biztos távolban az emberi szemektől. A világunkkal párhuzamosan létezik egy eddig sosem látott dzsungelbeli civilizáció, melyben a jó és a rossz örök küzdelme folyik. Egy csoda folytán egy fiatal lány is belekeveredik ebbe a fantasztikus világba, ahol néhány furcsa társ oldalán kénytelen keresztülverekednie magát a gonoszok csapdáin, hogy megmentse a titkos világot és a miénket.

A zöld urai egyszerre szól gyerekeknek és felnőtteknek. Bár a mai animációs filmeknél ez elvárás, valójában A zöld urai az elmúlt évek egyik legviccesebb és legszórakoztatóbb meséje, elég csak megemlékezni a szerencsejátékban utazó gengszterfőnök békáról vagy a két jó fej csigáról, Mubról és Gubról. Eközben a kicsik ámulhatnak a pazar 3D-s látványban, aminek kiváló játszóteret biztosít az erdő, ami szemkápráztató helyszínek sokaságát vonultatja fel.

Miközben a Pixar hullámzó teljesítménye miatt egyre többször okoz csalódást, addig az olyan stúdiók, mint a Blue Sky, magabiztos iparosmunkával bizonyítják, érdemes filmjeikre jegyet váltani, s ez alól A zöld urai se kivétel.

Értékelés: 9/10