Zombieland 2: A második lövés – Filmkritika

Ha 10 év telik el az első és a második rész között, ráadásul sikerül ugyanazt a szereplőgárdát összerakni egy folytatáshoz, akkor óhatatlanul is felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon most elfogytak az ötletek és a franchise-ok, és emiatt kellett visszanyúlni egy klasszikus filmhez, majd folytatást készíteni belőle (lásd még: Jumanji, aminek pont egy újabb, idén érkező részének előzetesét is levetítették a premier előtti vetítésen), vagy tényleg sikerült ennyi idő alatt egy épkézláb, az eredetinél csupán 11 perccel hosszabb folytatást összerakni, amely képes a 42 milliós büdzsének sokszorosát visszatermelni.

Nem csigázlak benneteket tovább, rögtön választ is adok a felvetett kérdésre: a Zombieland 2-re megérte várni, ráadásul nagyjából ideális időmennyiség alatt (kb. 11 percnyit lehetne vágni belőle) pont annyi patront durrogtat el, hogy a mozi közönsége jól szórakozzon. Van itt utalás az első részre, popkulturális utalások, önirónia, Bill Murray minden mennyiségben a stáblista megjelenése után és éppen annyi kiszámítható fordulat, ami kitölti a játékidőt. A jó az egészben, hogy nem vették túl komolyra a folytatást, a szereplők leginkább úgy viselkednek, mintha nem telt volna el egy évnél több az előző rész óta, vannak új zombik, új szereplők (közülük néhányan rögtön távoznak is az örök vadászmezőkre), látványos jelenetek, kicsi érzelgősség, kicsi érzelmesség, egy idegesítő új csapattag (Zoey Deutch), de gyakorlatilag mindenki továbbra is élvezi a rá szabott szerepet.

Mindehhez társul egy egész nívós szinkron (ugyan egy-két utalás elveszik, főleg hogy a szabályok és egyéb kiírások egy része sem szinkronizálva, sem feliratozva sincs), a költségvetését meghazudtolóan látványos jelenet, kellő időközönként elszórt humoros sziporkák, no meg zombik itt-ott, bár a nagyobb mennyiséget csak a fináléra tartogatták. Ha valaki látta az első részt, a folytatásban sem fog csalatkozni, hiszen ugyanabban a könnyedségben, de talán kicsit jobban és egyenletesebben elhelyezett poénokban és utalásokban lehet része, valamint éppen annyi karakterfejlődést láthat, ami minimálisan szükséges egy folytatásban.