Antagonist, ők a fejlesztői a mai játékunknak, a Trough the Woods-nak. Nos hol is kezdjem? Indie játékról lévén szó visszafogottnak kell lennem, hisz a lehetőségek és eszközök, melyek rendelkezésükre állnak limitáltak, nincs olyan nagy költségvetésük, amivel dolgozhatnak és általában a fejlesztő gárda sem akkora mint egy nagyobb kiadó alá tartozó csapatnak.
Ám ez nem mentség arra, hogy rossz játékot készítsenek. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyan vannak kivetnivalók, viszont beszéljünk előbb a pozitívumokról. A grafika nem rossz, nem tökéletes, de a kereteket nézve kiemelkedően jól néz ki a környezet, a víz kivételével minden jobb mint amire számítottam. A narratív történet mesélés nekem kimondottan tetszett, főhősünk, ahogy haladunk előre folyamatosan múltidőben meséli mi történik, ami egy jó mód arra, hogy bemutassák a történetet.
A gond csak az, hogy nincsen történet, vagyis nem sok értelme van, az alap koncepció az, hogy a gyermekünket „elrabolják” vagy is inkább önszántából elhajózik egy „tengeri szerzetessel”, hogy feláldozzák a Skandináv mitológiából ismert istenségnek Fenrirnek, feltételezhetően, hogy megakadályozzák a Ragnarököt, az egyetlen probléma ezzel, azon felül, hogy az eredeti mitológiában ilyenről nem tudunk, legalább is sehol nem találtam ilyesmiről szót, a mitosz szerint „Fenrir kiszabadul és megkezdődik a Ragnarök„, sehol egy szó áldozatról, pláne nem rendszeresről. Na de a gond nem ez, hiszen ez egy játék, saját történettel, alakítson csak rajta kicsit, a probléma ott kezdődik, hogy ha nem tudunk semmit a legendáról, akkor mind erről elképzelésünk sem lesz, ugyanis a játék nem beszél róla, csak annyit mond, hogy ja fel kell neki áldozni, mert baj lesz ha nem…
És ez csak egy hiba a történetben, rengeteg apróbb probléma is felmerült, például a „horror” tartalom a játékban, már már vicc kategória, a fentebb említett narráció jó megoldás, a dolgok elmagyarázásához, ám ezt egyáltalán nem használták ki. Elmesélhették volna, hogy a szörnyek, trollok és egyéb érdekes lények, hogyan kerültek oda, miért olyan félelmetesek, stb. Arról nem is beszélve, hogy ijesztőnek kellene lenniük, hiszen horror játék, de az nem számít félelmetesnek, hogy a szikla amin sétálunk egyszer csak hirtelen trollá alakul és megöl minket. Amit még csak le sem animáltak, egyszerűen csak az elrepülő zseblámpánkat látjuk.
Egyébként 2016-ban jelent meg steamen és most nem rég lett elérhető ps4-re is, közel 2 év telt el és ez idő alatt, olyan alapvető dolgokat nem sikerült kijavítani, minthogy ne essünk át a textúrákon. Vagy a szörnyek ne akadjanak bele a láthatatlan falakba.
Úgyhogy összességében a Trough the woodsban nagy lehetőségek lehettek volna, a fejlesztő gárda teljesítményén látszik a próbálkozás, hogy minden tőlük telhetőt megtettek. Talán ha a grafikából visszavesznek kicsit és a történet kidolgozására többet fordítanak jobb lett volna, de ez így sajnos csalódás.
Kalandorok, vándorok, térjetek be bátran, rengeteg bájital van eme méretes gyárban.
Befutott a Rayn Reynolds-gyerekfilm, a Képzeletbeli barátok legújabb szinkronos előzetese. Avagy májusban érkezik a Szörny…
A Hades nyomát követve a Lotus Lantern Rescue Mother egy remek kínai mitológián alapuló rougelike…
Egy történetszakasz lezárul a Trails of Cold Steel 4 új, Playstation 5 verziójában!
