A filozofikus gondolatok videojátékká alakítása egy olyan vállalkozás, amibe kevesen mernek belevágni, és még ennél is kevesebben viszik sikerre a próbálkozást. A Croteam által fejlesztett The Talos Principle körülbelül tíz évvel ezelőtt azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy sikerüljön ez az egyedülálló bravúr: egy olyan puzzle alapú játékot kínált, mely nemcsak a játékmenet oldaláról működött nagyon jól, hanem a történetvezetése is maradandó volt, ami a jól megalkotott fejtörőkkel együtt hozzájárult ahhoz, hogy a puzzle játék műfajának egy kötelező klasszikusává avanzsáljon.
A Croteam kiinduló ötlete az volt, hogy szórakoztatás mellett gondolkodásra ösztönözze a játékosait, mégpedig úgy, hogy egyfajta „néma” narrációt építettek fel a rejtvények köré, mely ókori és modern filozófiai témákat vizsgál, anélkül, hogy valaha is túlzottan pedáns lenne, és anélkül, hogy túlságosan elterelné a figyelmet a játék fő elemétől, mely továbbra is a rejtvények voltak.
Közel tíz évvel az eredeti játék sikere után a horvát stúdió előállt a folytatással, mely az elmúlt évek puzzlejátékaiból merítve egy újfajta élményt alkotott, amellyel igyekeztek kibővíteni és javítani mindazt, amit az előző játékkal elkezdtek.
A The Talos Principle 2 az elődje által elkezdett filozófiai úton maradt, mely sokak tetszését elnyerte annak megjelenésekor, azonban a folytatás talán túlságosan is a filozofikus témák tudományos aspektusára összpontosít. A játékmenetet rengetegszer megszakítják olyan párbeszédek, amelyek engem a középiskolai filozófiaórákra emlékeztettek, az előző játék természetességével szemben.
A rejtvények megoldását korábban körülvevő csendes elbeszélés elhagyásával túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít az „aktív” történetmesélésnek, majdnem nagyobb szerepet kap a narratíva, mint a tényleges rejtvények, egy olyan játékban, melynek a fő erőssége a fejtörőiben rejlik. A történet egyébként érdekes és jól megírt, a probléma az, hogy sok ideig háttérbe szorítja a játékmenetet, amit az első részben sikeresen ki tudtak küszöbölni a fejlesztők.
A történetben szó esik Prométheuszról, Ikarosz mítoszáról, Pandoráról és az egész mitológiára épülő világról, amelyet mindannyian jól ismerünk. Azonban a történetmesélés itt megáll, nem tesz a mitológia mögé modern csavart, sem alternatív történelmet, nem is egészíti ki azt, csak a történeteket meséli el nekünk újra, pont ugyan úgy, ahogy az iskolában mindenkinek tanították azokat.
A történetet, az első részhez hasonlóan zseniálisan tervezett rejtvények viszik a hátukon, melyek nem továbbra is nagyon érdekesek, és olyannyira továbbfejlesztették őket, hogy már-már a puzzlejáték műfaj legjobbjai közé sorolhatók az elmúlt évtizedben.
Bár az első játék fejtörőire épít (színes lézerek, fénytörés, receptorok, feloldandó falak és a többi), ez a folytatás exponenciálisan kibővíti az eszköztárát, jelentős mennyiségű tartalommal és mechanikával kiegészítve, hogy valami igazán újat hozzon létre.
Az új mechanikák közé tartozik a színek invertálása, összekeverése, valamint a falak átlyukasztása. A játék 12 területre van felosztva, amelyek mindegyike saját mechanikával rendelkezik, nyolc fő rejtvénnyel, amelyek alaposan felfedeztetik az adott területet, továbbá vannak mellék rejtvények, illetve környezeti rejtvények, azok számára, akik 100% teljesítést szeretnének várni fog egy nagyon összetett rejtvény, amelyet a kaland végén lehet feloldani, ha az összes másodlagos rejtvény teljesítve lett.
Technikai oldalról a The Talos Principle 2 nagyon jól teljesít, olyan környezeteket mutat be, amelyek bár rajtunk kívül teljesen elhagyatottak, mégis nagyon kellemes látványt nyújtanak: a fények, az árnyékok és a színek szemet gyönyörködtetőek.
Az Echo Generation 2 szakít az előd körökre osztott harcaival és egy deckbuilder harcrendszert ad…
Az Echo Generation: Midnight Edition egy gyönyörű voxel grafikát használó kalandjáték, mely minden Stranger Things…
Az ismeretlentől való félelem?! Amikor nem találom, hogy hol van a faliórából a két elem.
