Kategóriák: CikkekPC tesztekPlayStation 5 tesztekXbox Series S tesztek és Xbox Series X tesztek

The Alters – játékteszt

A 11 Bit Studios az elmúlt években számos remek játékkal ajándékozott meg minket, mint az Indika, a Creatures of Ava, a The Thaumaturge, és persze a Frostpunk 2. A Moonlighter folytatása is nemsokára érkezik, de előtte ledobtak még egy zseniális alkotást, ami a The Alters címet viseli. Az Alters egy sci-fi túlélőjáték, ahol a bázisunk építése mellett saját Alterjeinkkel kell együttműködnünk – akik lényegében a főszereplő, Jan Dolski klónjai, akik életútja egy alternatív vonalon futott, ezáltal különböző képzettségekre tettek szert, melyekre nagy szükségünk lesz az utazásunk során.

A játék világa és alapkoncepciója már az elejétől beszippantja az embert és nem engedi el: A nyitányban a főszereplőnk, a korábban említett Jan Dolski, egy űr expedíció egyszerű munkásaként érkezik meg a játék helyszínét adó elhagyatott bolygóra. Hősünket azonban nem kerülik el az ilyen történetek sablonjai, és már az érkezéskor arra eszmél, hogy ő a legénység egyetlen túlélője, és egyedül kell boldogulnia a barátságtalan, idegen bolygón. Egy hatalmas szerencséje, hogy ez a bolygó egy különleges anyag, a Rapidium lelőhelye. A Rapidium volt az oka, hogy Jan és csapata ide érkezett, és az életben maradása érdekében ki is kell használnia ezt a különleges nyersanyagot és az általa biztosított lehetőségeket. Egy titkos, és nagyon tabu technológia segítségével, és persze a bázisunk kvantumszámítógépével hozzuk létre Jan alternatív változatait. Ezek a klónok Jan különböző életútjait testesítik meg, így bár ugyanabból a személyből származnak, így kiindulásuk egyforma, és mindegyikük idővonala azzal ér véget, hogy felszáll a rakétára a földön, személyiségük és modoruk teljesen eltérő egymásétól, céljaik és motivációik pedig számos alkalommal fog szemben állni egymáséval.

Az erkölcsi kérdéseket sem kerüli meg a játék: vajon mit jelent, ha egy adott világban több változatban is létezünk, más emlékekkel? Mitől válik egy alter valódi személlyé? Bár meglepően gyorsan elfogadják saját mesterséges mivoltukat, az alterek és az eredeti Jan között zajló párbeszédek és döntések mélyek és emberiek – és ebben hatalmas szerepe van Alex Jordan színészi munkájának is, aki remekül alakítja ugyan azt az egy karaktert, kisebb-nagyobb változásokkal, amik az alterek egyedi egyéniségét hozzák a felszínre.

A játék mechanikailag is bátor keveréke több műfajnak. A napokra bontott játékmenet során szabadon beoszthatjuk időnket: felfedezhetjük az adott területet, ahonnan épp tovább kell haladnunk, megoldást keresni annak megvalósítására, nyersanyagokat gyűjthetünk, szabadtéri épületeket húzhatunk fel, és persze időt tölthetünk a mobilbázison, munkát végezve vagy épp azt javítva. Az alterek mind-mind specializációkkal rendelkeznek, melyeknek köszönhetően számos különböző szerepekben képesek effektívebb munkát végezni, mint az eredeti Jan. Például a bányász Jan gyorsabban és több nyersanyagot tud begyűjteni, a botanista Jan jobban bánik a növényekkel, és aki talán a legfontosabb: tudós Jan az egyetlen, aki új technológiák kutatására képes. Az altereket munkára fogva egy félig automata, állandó figyelmet igénylő rendszer alakul ki. Mindenki teszi a dolgát, sőt, észreveszik, ha valamit sürgősen meg kellene csinálni, és felajánlják, hogy megcsinálják, viszont ezt nekünk el kell fogadnunk, ha nem, akkor folytatják az általunk előre kiszabott feladatot.

A bázisépítés mechanikailag nagyon hasonlít a Fallout Shelter és egyéb hasonló játékokban látottakra: különféle modulokat építhetünk, amelyek gyakorlati funkciókat látnak el vagy kényelmi tevékenységeket tesznek lehetővé Jan és alterjei számára. Például az első éjszaka után az legelső alterünk szóvá teszi, hogy ugyan Jan kényelmesen alszik a kapitányi kabinban, neki nem jutott hely, így a legelső modul, amit be kell építenünk egy hálószoba lesz. Ezen felül szükségünk lesz üvegházra az ételek termesztése miatt, edzőteremre és nappalira a kikapcsolódáshoz és persze nyersanyagfinomítóra és összeszerelő helyiségre is. Bár általában vonakodom az ilyen játékoktól, az Alters a remek felhasználói felületének köszönhetően meglehetősen egyszerűvé varázsolja ezt az amúgy elég fárasztó tud lenni.

A Alters világa grafikáját tekintve egy nagyon szép játék lett. A bolygó tájai egyszerre borzongatóak és lenyűgözőek: kék árnyalatú völgyek, lávafolyók, titokzatos – és veszélyes – anomáliák. A felfedezés élménye mindig újabb és újabb meglepetéseket és új mechanikákat tartogat számunkra.

Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre komplexebbé a játék: egyre nehezebb döntéseket kell hoznunk, az alterekkel kialakított kapcsolataink is bonyolódnak, egymás között is barátságok és konfliktusok alakulnak majd ki, miközben a környezeti kockázatok mint a sugárzás és a mágneses viharok is egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek. De mindez sosem válik frusztrálóvá. Ehelyett a folyamatos egyensúlyozás végig fenntartja az izgalmat, amíg menekülünk a felkelő nap pusztító sugarai elől, kiutat keresve a bolygó fogságából.