Kategóriák: CikkekPC tesztekSwitch tesztek

Space Chef – betekintő

Az űrben túlélni nem egyszerű. De talán egy fokkal könnyebb, ha az ember saját lakóhajójában éttermet nyit, és elkezd kiszállítani… Frissen sült űrbogárnyársat. A Kwalee és a Blue Goo Games új játéka, a Space Chef, pontosan erről szól: főzésről, felfedezésről és arról, hogyan lesz egy rozoga űrtrailerből a Galaxis legmenőbb kifőzdéje.

Egy egyszerű űrhajós lakókocsiban kezdjük a játékot, melyben a nagymamánk régi szakácskönyvével és egy csipetnyi ambícióval indulunk útnak a galaktikus Michelin-csillag megszerzésének. Miután elnevezzük az éttermet és megalkotjuk a karakterünk, máris belevetjük magunk a túlélés és a vendéglátás furcsa egyvelegébe. Pár fémdarab és szenes-zsák kombinálásával megszületik az éttermünk első BBQ-grillje, az egyik hátsó ajtón pedig az első „alapanyagok” (űrpoloskák… fincsi) várják, hogy a grillre kerüljenek. Néhány jól időzített fordítás után már kész is a menü: „space beetle skewers”, azaz űrbogárnyárs. Innen már csak egy ugrás, hogy beindítsuk az éttermet, felszálljunk a világűrbe, és kézbesítsük az első rendeléseket.

A Space Chef a lassú, de látványos fejlődésre épít. A játék öt fő képességre oszlik: harc, főzés, felfedezés, mezőgazdaság és bányászat. Mindegyik képesség a használattal fejlődik, az új szintek elérésével új recepteket és fejlesztéseket nyitnak meg. A kezdeti műanyag spatulától eljuthatunk a machetéig, sőt, akár lőfegyverekig is a kaland során. A lakókocsi idővel hatalmas, teljesen testre szabható űrétteremmé válik majd, tele dekorációkkal, új konyhai eszközökkel és egyre komplexebb berendezésekkel.

A cselekmény a Horseshoe Nebula színes, felfedezésre váró szektorában játszódik, ahol mi döntjük el, mikor nyitjuk vagy zárjuk be az éttermet. Ha pihenni akarunk tartani a konyha melegéből kiléphetünk a csillagok közé, elhagyatott űrállomásokat felkutatva, új bolygókat fel fedezve, vagy vadon élő lényeket vadászva fejleszthetjük az étterem repertoárját. A felfedezés szabadsága, a saját tempóban történő fejlődés és a könnyed hangulat együttesen adják a játék báját.

Mindezt egy kellemes, „cosy” élet-szimulátor keretében kapjuk, ahol a főzés, a kapcsolatépítés és a nyugodt ritmus a lényeg. A vendégek idővel megnyílnak nekünk, elárulják a kedvenc ételeiket, sőt, talán barátokká vagy többé is válhatnak. A hajót fejlesztve messzebb juthatunk az űr mélyébe, de közben érdemes vigyázni, az űrben ugyanis kalózok is portyáznak.

A játék ugyanakkor nem hibátlan: a készletkezelés például kínosan kényelmetlen. Főzni csak akkor tudunk, ha minden hozzávaló a raktárban van, hiába tárolunk valamit a hűtőben, csak a raktárban tároltak használhatók. Ugyanez igaz a barkácsolásra is, amihez viszont kézben kell tartanunk az anyagokat, illetve a crafting rendszer csak otthon elérhető, még akkor is, ha a felfedezés közben nálunk vannak a szükséges alapanyagok. A romlott étel kidobására sincs egy egyszerű megoldás, hanem kénytelen vagyunk magunkkal hurcolni, amíg nem találunk egy bolygót, ahol megszabadulhatunk tőle.

Mindezek ellenére a Space Chef egy bájos, ötletes és meglepően mély űrgasztronómiai kaland. Nem siet sehová, nem kényszerít, hogy rohan, és nem próbál többnek látszani annál, ami: egy könnyed, felfedezéssel és (meglehetősen bizarr) főzéssel teli játék, amelyben minden sikeres rendelés után kicsit közelebb kerülünk ahhoz, hogy a mi éttermünk legyen a Horseshoe Nebula legjobbja.