Men in Black: Sötét zsaruk a Föld körül – Filmkritika

Hollywood le sem tagadhatná, hogy jónéhány éve tendenciát csinált abból, hogy a 80-as 90-es évek gyermeklelkületű felnőtteinek a pénztárcára utazik, ráadásul a nosztalgiafaktort kihasználva. Ez hol jobban, hol rosszabbul sül el, de biztos nincs olyan film a közelmúltban, amivel mindenki maradéktalanul elégedett lehetne. De még csak a túlnyomó többség sem. Igazság szerint, szerintem a klasszikusokat békén kellene hagyni, vagy ha már nagyon nem bírunk magunkkal, akkor új irányba terelni és nem erőltetett folytatásokat gyártani. Szerencsére a MIB az előbbivel próbálkozik, új gárdával, új helyszínekkel, de sajnos kevés mondandóval.

A történet szerint a fiatal M ügynök (Tessa Thompson), gyerekkorában találkozott egy űrlénnyel, melynek nyomán a fejébe vette, hogy a szüleit neutralizáló ügynökök közé álljon, annak érdekében, hogy mindent megtudjon az univerzumról. Miután sikerrel jár, pillanatok alatt a tapasztalt, hősként ünnepelt, bár kissé szétcsúszott H ügynök (Chris Hemsworth) mellett találja magát. Első ügyük rögtön félre is siklik, amikor egy külbolygóit az ő felügyeletük alatt ölnek meg. Természetesen egyből a világ végét jelentő fenyegetések érkeznek az adott faj képviselőitől, sőt, kiderül, hogy tégla van a Fekete Ruhások között, így csak főnökükben, T ügynökben (Liam Neeson) bízhatnak.

Alapvetően nem lenne baj az új Men In Black filmmel, ha nem lenne olyan szinten kiszámítható, hogy már az előzetesből látni lehessen, ki az ügyeletes főgonosz és mik lesznek a nagyobb csavarok. Mert bár a színészek láthatóan élvezték a munkájukat, s mindent kihoztak magukból, amit csak tudtak, ez nem mentette meg a végtelenül egysíkú forgatókönyvet. Pedig a poénok jól működtek, a kis cukiság, Gyalog remekül szórakoztatta a kicsiket és a nagyokat is, a látvány és akció is a helyén volt. Csupán a csavarok voltak mérföldekről láthatóak, ráadásul olyan bárgyún lettek tálalva, hogy meglepetésként se ütöttek volna meg senkit.

Kaptunk új fajokat is, s visszaköszön számos régi ismerős a beszédes „gilisztáktól” a kutyáig bezárólag. Sajnáltam azonban, hogy nagyon kevés szerepet kaptak az űrlények, a legérdekesebb pedig, H három-kezű fegyverkereskedő ex-barátnője alig szerepelt 5 percet. S még így is majdnem őt láttuk legtovább. Ami viszont örvendetes, hogy az űrlények ide vagy oda, H és M remek párost alkotnak, jó őket figyelni a mozivásznon és nem kevés humorral fenyegetik rekeszizmainkat.

Ezeket leszámítva azonban a Men In Black 4 az, aminek szánták. Egy szórakoztató popcorn mozi a nyári kánikulában, amire beülve kellemes élményekkel távozunk, egy-két napig talán még felemlegetjük, de újra már csak a TV-ben véletlenül odakapcsolva nézzük meg. Akkor viszont pont a szórakoztató mivolta miatt fogunk ott maradni. Ha valakinek tetszett a hét évvel ezelőtti harmadik rész, annak garantáltan tetszeni fog a mostani is, de az ellenkező (nagyobb) tábor is bátran tegyen próbát a filmmel. Egy jó meleg popcorn és hideg kóla társaságában remek szórakozás lesz.