A Lost Soul Aside útja hosszú és viharos volt: a játék első előzetese óta nemcsak a technológia és a piac fordult kettőt, de a fejlesztőből is, a kezdeti néhány személyes indie csapatból lett egy 40 fős fejlesztőstúdió, akiknek minden energiáját felemésztette ez a projekt a 10 éves készülte alatt. A megjelenés előtt a csapat körül kirobbant kommunikációs botrány ráadásul olyan árnyékot vetett a játékra, amitől sokan előre elfordultak. És mégis, a Lost Soul Aside 10 hosszú év után, a Sony kiadásán keresztül eljutott a kezünkbe.
Bár címében ott a „soul”, a Lost Soul Aside nem soulslike, hanem hagyományos, lineáris akciójáték, amely azonnal felismerhetően a Devil May Cry és más old-school hack’n’slash címek játékstílusát vezeti be, egy érdekes, leginkább a Final Fantasy szériában látott sci-fi/fantasy világba. A játékmenet középpontjában a fegyverrendszer áll: négy teljesen eltérő stílusú fegyver (melyek: egy- és kétkezes kardok, dupla lándzsa, és a stílusos kasza) adja az alapot, amelyek mind más tempót, más harci stratégiát képviselnek.
A kasza különösen érdekesen működik: olyan kombó láncokat tesz lehetővé, amivel több ideig a levegőben tarthatjuk az ellenfelet és az összes felszerelt fegyverrel püfölhetjük őket. A fegyvertárhoz társul több aktív képesség, valamint egy olyan harci rendszer, ahol az animációk megszakíthatók, a fegyverek szabadon váltogathatók, és minden a játékos kreativitásán múlik.
A harc dinamikus, gyors, látványos, és ami fontos: könnyen tanulható. Az ellenségek palettája is változatos: lesznek itt mitikus lények, sci-fi robotok és keleti harcosok egyaránt. Egyes főellenfelek külön mechanikákkal fogják tarkítani a harcokat, mint az AoE támadások vagy egy-egy speciális, gyengítést előidéző támadás révén.
A készítők igyekeztek elérhetővé tenni a játékot mindenki számára. Pontos kitérések és tökéletes védések után a játék stamina visszatöltéssel, illetve ingyen bevihető counter lehetőségekkel jutalmaz minket. Ellenkező esetben, ha sorozatosan elhasalunk egy-egy boss ellen, akkor a játék automatikusan segítő tárgyakat ad, így az első végigjátszás gyakorlatilag egy könnyített nehézség érzetét kelti. Ez a hozzáállás egyértelműen a szélesebb közönséget célozza, miközben a rendszer mélyebb rétegei a keményvonalas, Dante must die! nehézséget preferáló játékosoknak lesznek szimpatikusak – főleg a fegyverváltásokkal és animáció-megszakításokkal felépített, hosszú levegőben tartott kombók formájában.
A játékmenetet a harcok mellett platformer és fejtörő részek is tarkítják, melyek fegyverekkel, felhasználható tárgyakkal és fejlődési lehetőségekkel jutalmaznak majd. Bár sokszor ügyesen illeszkednek a fő szálba, előfordul, hogy túlzottan hosszúra nyúlnak, és egy hibánál az egész szakaszt elölről kell kezdeni, ami a sokadik ilyen után frusztrálóvá válik. A fő történet sem tartalmaz semmi különlegeset, sőt inkább sablonosnak mondható: egy átlagos ember hőssé emelkedik, szembeszáll az elnyomó birodalommal és a történet végén megmenti az egész világot. Találkozunk továbbá a szokásos mellékszereplő gárdával is, akik rendkívül érdekes karaktereknek tűnnek, azonban sajnos nem kapnak elég időt a kibontakozásra. A karakterek sokszor felszínesek maradnak, és a narratív csúcspontok sem mindig ütnek akkorát, mint kellene.
Az RPG-elemek között találunk egy-kettő rendkívül kreatívot, amit sajnálatos módon manapság ritkán használnak a fejlesztők. Az egyik ilyen a fegyverek moduláris rendszere, mely segítségével különálló alkatrészekből építhetünk egyedi fegyvereket, amelyek teljesítménye és külseje is változik a felhasznált elemektől függően. A képességfa is kimondottan logikusan lett kialakítva: sok képességponttal feloldott új mozdulat nem önálló támadásként működik, hanem egy lánctámadás következő lépése, mely korábban feloldott technikákra épít.
A Lost Soul Aside tízéves fejlesztéstörténete érződik a végeredményen. A játékmenet a régi idők akciójátékait idézi, és a történetmesélés a legnagyobb vesztese ennek. Sok szempontból inkább „AA” kategóriás játéknak tűnik, ami semmiképp sem baj, hiszen egy látványos világot és egy mély harcrendszert kapunk, és a sablonos dolgok mellett számos egyedi és érdekes rendszer is megbújik. Az is különösen segít a játéknak, hogy a nagyköltségvetésű hack&slash játékok nagy nevei évek óta hiátusban vannak, így egy ehhez hasonló játék remekül be tudta tölteni azt az űrt, amit a Devil May Cry sorozat 6 éves hiátusa, és az, hogy a legújabb Bayonetta játék a Nintendo platformjára kényszerült, mint exkluzív hagytak maguk után.
Retrofuturisztikus RTS játék horda módos bázis építéssel.
Az Imagine Dragons tagjai, Dan és Mac Reynolds nemrég útnak indítottak egy saját projektet, azonban…
Lépj be a Descent világába, mely a hagyományos asztali szerepjátékból most először virtuális köntösbe bújik!
Az Ariana and the Elder Codex egy Metroidvania játék, amely ügyesen ötvözi könnyed RPG-elemeket és…
A Darwin’s Paradox! egy rendkívül látványos platformer ami remek történetmesélést ötvöz egy kihívást jelentő játékmenettel…
