A tank játékok rajongóinak manapság nincs könnyű dolguk, ha egyjátékos élményre vágynak. A műfajt szinte teljes egészében a kompetitív online címek, mint a World of Tanks (és annak mindenféle spin-offjai) vagy a War Thunder uralják, így az egyetlen dolog, amit egy rajongó tehet, hogy visszatekint, és régebben megjelent alternatívákat keres, mint amilyen a Panzer Knights is. Ez egy anime köntösbe csomagolt második világháborús tankjáték, látványos összecsapásokkal és egy rövid kampánnyal.
A Joy Brick fejlesztette játék a második világháború európai hadszínterére kalauzol minket, ahol egy frissen kiképzett német páncélosalakulat élére állhatunk. A történet a lengyelországi invázió idején veszi kezdetét, majd a konfliktus számos ismert csatáját érinti, mindvégig a német oldal szemszögéből bemutatva az eseményeket.
A játékmenet egyszerű és könnyen tanulható. Tankunkat a klasszikus World of Tanksból ismerős irányítási sémával mozgathatjuk, miközben szintén az említett játékhoz hasonlóan egérrel forgatjuk a tornyot és célzunk. A különböző lőszertípusok és képességek gyorsbillentyűkre vannak kiosztva (pontosan, mint a World of Tanksban). A játék egyik legkorábban kicsúcsosodó problémája a felszínességében rejlik, ugyanis a különböző harckocsik között alig érezhető valódi különbség. Bár számokban eltérnek egymástól, működésük és képességeik szinte teljesen megegyeznek.
Nagyobb problémát jelent azonban az ellenfeleink mesterséges intelligenciája. Az ellenséges járművek gyakran mozdulatlanul várakoznak a nyílt terepen, amíg rájuk nem lövünk. Ekkor vagy az egész ellenséges haderő egyszerre aktiválódik, vagy, ha szerencsénk van, kizárólag az adott célpont reagál, a mellette álló egységek pedig továbbra is figyelmen kívül hagynak minket. Nem ritka, hogy az ellenfelek akadályokba hajtanak, egymást torlaszolják el, de az is előfordult, hogy körbe körbe mentek egy tereptárgy körül.
Mindezek ellenére időnként sikerül megmutatnia, milyen játék lehetett volna a Panzer Knights. Amikor az ellenfeleink felébrednek végre tényleg izgalmas összecsapások tudnak kialakulni. A sérülési modell lehetővé teszi az ellenfél tankok lánctalpainak, a lövegtornyainak vagy akár a motorjainak célzott kilövését, így egy minimális taktikát csempészve a harcokba.
Ezen harcok nehézsége azonban elég kiszámíthatatlan: Az ellenséges tankok (mikor épp reagálnak ránk) szinte természetfeletti pontossággal lőnek, és ha nem figyelünk 3-4 találattal ki is végeznek. Egy rossz helyezkedés vagy egy oldalról érkező támadás gyakran azonnali kudarcot jelent. Ez csak azért fájó, mert a csatákat teljes hosszukban egy élettel kell végig játszanunk, egy-egy küldetés pedig több szakaszból áll, melyek akár 10-15 percet is igénybe vesznek. Nincs is szórakoztatóbb, mint egy apró hiba miatt egy teljes pályát elölről kezdeni.
A fejlődési rendszer papíron ígéretesnek tűnik. A csatákért kapott érmekből új tankokat vásárolhatunk és személyzetet toborozhatunk hozzájuk, akik különböző bónuszokat biztosítanak. A gyakorlatban azonban a személyzet tagjai inkább csak a számainkon dobnak egyet, az új tankok pedig inkább csak kinézetükben különböznek, mintsem működésükben.
A Panzer Knights alapötlete önmagában kifejezetten ígéretes lenne. Az anime stílusával és a tankos akciójáték játékmenettel könnyen nagyon nagy sikert érhetne. A játék maga sajnos túlságosan sok hibát követ el ahhoz, hogy igazán sikeres lehessen. Az üresnek ható harcterek, a buta ellenfelek, a látványvilág gyengeségei és a játékmeneti hiányosságok egy olyan együttest eredményeznek, mely ritkán tudja megmutatni a benne rejlő lehetőségeket.
A DRM-mentes játékok legnagyobb gyűjtőhelye, a GOG májust végétől hivatalosan Magyar Forint alapú árazást vezetett…
A PowerWash Simulator 2 és az Adventure Time ötvözete egy színes világba kalauzol minket, teljesen…
Egy pizzéria szimulátor, ahol nem csak az ételek elkészítése, hanem a vendégek kiszolgálása és a…
A Warhammer 40,000: Mechanicus folytatásában ismét belevethetjük magunkat az Adeptus Mechanicus és a Necronok végtelen…
A Hozy során egy elfeledett szomszédságot kell majd kitakarítanunk és újra berendeznünk az Unpacking mintájára.…
