A Lonely House egy kifejezetten a hangulatra építő, úgynevezett „box garden” jellegű alkotás, amelynek középpontjában nem komplex rendszerek és még nem is igazán a játékmenet állnak, hanem az alkotás ellazító öröme. A játék arra hívja a játékost, hogy egyetlen, önálló épületet formáljon meg saját ízlése szerint, egy japán városi betondzsungel közepén, ahol a magány érzete, valamint a retro, neonos, kissé lepusztult utcakép romantikája veszi körbe a megálmodott toronyépületet.
A hangsúly egyértelműen a látványon és az atmoszférán van. A Lonely House vizuális megvalósítása kimondottan egyedi. A fény-árnyék játék kiemelkedően látványos, a neonreklámok ragyogása szinte életre kelti az épületet, és a ray tracing bekapcsolásával még tovább erősíthetjük ezt a melankolikus neonfényű melankolikus hangulatot. Az egész játék olyan benyomást kelt, mintha egy elhagyatott, esős tokiói mellékutcában állnánk, ahol a fények még élnek, de az emberi jelenlét már csak nyomokban érződik.
Sajnos eme látvány mellé egy elég limitált dekorációkészlet tartozik, mely bár vizuálisan jól néz ki, nem ad elég helyet annak, hogy a hasonló játékokban (mint például a Tiny Glade, vagy a Dream Garden) így bár egyedi épületet csinálhatunk, sajnos a kreatív alkotás számos akadályba ütközik.
A játékmenet rendkívül nyugodt, a fejlesztők egy meditatív élményt akartak nyújtani, amit maximálisan sikerült megalkotniuk. A legfeljebb öt szintes épület minden szinthez néhány előre elkészített stílus közül választhatunk, melyek közül találunk majd olyanokat, amik jól illeszkednek egymáshoz, illetve olyanokat is, amik a fizika összes törvényének ellent mondanak.
Az irányítás kényelmes: az épület körül szabadon, 360 fokban lehet mozogni és forgatni a kamerát, ami megkönnyíti az elrendezés finomhangolását. Az egyetlen kívánnivaló, amit maga után hagy a kamera kezelés egy erősebb zoom lenne, hogy közelebbi betekintést nyerhessünk alkotásunkba, illetve egy Tiny Glade-ben látott „walking” mód is előnyére válna a játéknak, azonban ez is abba a hibába ütközne, hogy a terepasztal mérete ez esetben nem épp a legkielégítőbb. A háttérben szóló, visszafogott zene tökéletesen illik ehhez a lassú, stresszmentes alkotói folyamathoz.
Összességében a Lonely House a műfaj kedvelőinek valószínűleg egy pár kellemes órát ugyan tartogathat, de még ezen műfajon belül is egy erős közepes értékelést tudnék adni neki, ugyanis számos versenytársa toronymagasan előzi a Lonely House-t mind méretben, mind kivitelben. Ez nem egy komplex építős szimulátor, és nem is egy végtelen lehetőségeket kínáló sandbox.
Lépj be egy gyönyörű akció-PRG világába, mely kínába kalauzol minket, és már a demó alapján…
A The Severed Gods akár lehetne az Octopath Traveler és a Slay the Spire szerelemgyereke…
Szállj fel a saját hajódra és szállj szembe az ősi istenekkel ebben a gyönyörű taktikai…
A Monk Took Book egy érdekes csavart dob a kooperatív friendslop játékok világába: ad egy…
A World of Warships születésnapja alkalmából új események és tartalmak érkeznek: új, alacsony szintű hadműveletek,…
A Kwalee kiadó neve általában elég jó minőségi előjelző, nincs ez másképp a SPRAWL zero…
